Történelem lámpafényben

A nagy kánikula után éppen hűvösre fordult, kissé csepergős időjárás is segítette a ráhangolódást már délután, csábított a kiállítóhelyek látogatására. A strandolás után szinte továbbra is a vízparton érezhette magát, aki a Balatoni Múzeumot vette célba. Havasi Bálint igazgató vendéglős kötényben mérte a fagylaltot. A „hideg nyalattal” az azonos című kiállítást ajánlotta a látogatók figyelmébe. Pontosabban: Spanyol tekercs, hideg nyalat címmel nyílt az új időszakos tárlat, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum vendégkiállításaként. A látnivalók végigkísérnek a fagylaltgép feltalálásától a tölcsér megszületéséig, utóbbit a spanyolok készítették a tekercs alakban megsütött ostyatésztából.

- Minden évben családi program nálunk a múzeumi éjszakázás - mondta a gyenesdiási Fliszár Katalin. - Megyünk még a kastélyba hintózni, és megnézzük a Csigaparlamentet is - említette a további útitervet a két gyermek: Góth Julcsi és Gergő.

Az Aranyhíd kiállításon egészen közel kerülhettek a látogatók a természethez, a gyermekek beöltözhettek katicabogárkának, halacskának, napocskának. Ezzel a lehetőséggel élt ottjártunkkor a sármelléki Bogdán Norbi, Dani és Dominik.

- Tavaly is itt voltunk, nagyon szeretünk kirándulni, ez a mai nap egy különleges alkalom - mondták a szülők, Bogdán Jánosné és férje. Míg a konferenciateremben a város Fő terén zajló ásatásokról hallhattak a felnőttek, a gyerekek kézbe vehették a régészeti kutatók eszközeit, s tevékeny részesei lehettek egy sírfeltárásnak.

A múzeumkertben a nemesbüki Kinizsi Íjász Baráti Kör tartott bemutatót Vass Viktor vezetésével. Az ősi fegyvereket természetesen a gyermekek is kipróbálhatták. Az alkonnyal igencsak forgalmassá váltak a múzeumokat összekötő utak, a bejáratoknál pedig egyre hosszabb sorokban araszolva juthattak az érdeklődők a látnivalók közelébe.

A Helikon Kastélymúzeum idén első ízben csatlakozott a városbeli múzeumok közös rendezvényéhez.

A bejáratnál főúri eleganciával fogadta a vendégeket korhű ruhában Pálinkás Róbert igazgató.

-Úgy érzem, a ma esti show-hoz ez is hozzátartozik - utalt öltözékére az igazgató, s újságolta, hogy a nyitás első órájában már 900 darabot adtak el a kedvezményes belépőből, de nagyon sokan már másutt vásárolt jeggyel érkeztek.

- Egy ilyen rendezvényt Keszthelyen nem lehet a kastélymúzeum nélkül igazán érdemben megtartani, hiszen múzeumi körökben ez a legnagyobb vonzerőt jelenti. Tavaly egyébként az egész programnak 1500 látogatója volt, ezt most magasan túlszárnyaljuk.

A parkban barokk ruhákban lejtettek a borbarát hölgyek, négylovas hintókkal kocsikázhattak a vendégek, a főbejárati erkély alatt a helyi Musical Társulat mutatott be egy részletet a már sokszor és mindig nagy sikerrel előadott Rómeó és Julia című zenés feldolgozásból. Majd jöttek a tűzzsonglőrök: a Szentesről érkezett csapat mutatványai a szó szoros értelmében elkápráztatták a közönséget.

- Ilyen igazi varázslatos helyen még nem is szerepeltünk, pedig már öt éve járjuk az országot - mondta az előadás után Berczeli Anett, a csapat vezetője. - Nem jellemző, hogy a fellépésekkel össze tudjuk kapcsolni a szórakozást, de most mi is csatlakozunk a vendégkörhöz, Keszthelyen először járunk, legalább a kastélymúzeumot megnézzük most.

-Ez a tömeg is jelzi, hogy nem érdektelenek a mi kínálataink, csak valamilyen összefogással, programokkal közel kell vinnünk az emberekhez azt, amit meg akarunk mutatni - fogalmazott Túri Török Tibor, aki több változatos muzeális gyűjteményt tart fenn a városban. - Nem elég csak léteznünk, nyitva lennünk. Én a nagy forgalomból azt is érzékelem, hogy sokan jöttek el ma olyanok, akik e komplex program híján talán sohasem látogattak volna el hozzánk.

A híres népviseletes Babamúzeum, a történelmi panoptikum, a Vidor Játékmúzeum, a középkori büntetés-végrehajtás kínzóeszközeinek bemutatója, a páratlan látványosságot jelentő Csigaparlament, a Nosztalgia és giccstárlat megtekintése mellett sokan most használták ki az alkalmat arra, hogy a forgatagban a lehető legtermészetesebb igényként nézzenek körül az Erotikus múzeum látnivalói között is.

Az ugyancsak a belvárosban található Rádió és Televízió Múzeum, a lepke- és hüllő gyűjteményt őrző Múzeum Zoo is nyitva volt, a Balaton Színház a keleti kultúrák megjelenítésével bővítette a kínálatot.

Látogatott volt Szendrey Júlia szülőháza is, a Pannon Egyetem Georgikon kara által fenntartott emlékszobát mintegy százan keresték fel, tudtuk meg a helyszínen dr. Lukács Gábor adjunktustól.

- Idén egy kádárműhely megnyitóval fogadjuk a múzeuméji vendéget - mondta a Georgikon Majormúzeum új kínálatáról dr. Szabóné Lázár Ibolya, az intézmény vezetője. -Egyébként régi törekvésünk, hogy élővé tegyük a bemutatóinkat, erre a kései órák különlegesen jó alkalmat adnak.
A Szent Iván-éji ünneppel való egybeesés pedig további lehetőség a programjaink színesítésére. Éjfélhez közeledve a major udvarán még pislákoló máglya enyhe tüzénél lassan halkult zene mellett, sejtelmes környezetben kínálták az ez alkalomra készült „varázsitalt”.

Máskor, nappal is érdemes ilyen felfedező utat tenni (jegyzet)

Az éj leple a múltat nem eltakarja, hanem felfedi. Mindig van valamiféle izgalom abban, amikor olyasminek kerülünk a közelébe, ami régi időkből való. A sötétség képes lerövidíteni a történelmi távolságokat, szellemileg is közelebb tudunk jutni ahhoz a környezethez, amit csupán csak derengő fényekben felbukkanó dolgok idéznek meg. Biztos, hogy e sejtelmesség vonzó varázserőként kelt késztetést a múltban való kutakodásra. A lehetőséget pedig a múzeumok éjszakája adja meg. Az ódon tárgyakat rejtő, rendszerint ugyancsak öreg falak közt ott vannak azok az értékek, amelyek megtekintését gyakran elodázzuk. Az immár hagyományos múzeumi éjszakák azonban azt üzenik, hogy itt a legjobb alkalom mindarra, amit már sokszor kihagytunk. Ahogy a múltba pillantunk, eleink jönnek felénk: hozzák azt, aminek megismerésével elmúlt életekről alkothatunk fogalmat, szerezhetünk tudomást . Az elődök által megalkotott, az utókor számára fennmaradt tárgyak láttán mindannak a nyomára bukkanunk, ami a mai életünket is jelenti. Divat, utazás, nyaralás, fürdés, szórakozás, a maga kelléktárával a civilizált idők kezdetétől él az emberrel. De milyenek voltak mindezek néhány éve, évtizede, vagy száz esztendeje? Ezekre kapunk választ. A „feleletek” pedig lehetnek szépségük révén csodálnivalók, értéküket tekintve elismerésre méltóak, ötletességük okán kacagtatók. Mindannak az eredetét ismerjük meg tehát, amivel a jelenben élünk együtt. A lámpák fénye csodákról törli le a homályt, melyek emlékeztetnek és elmélkedtetnek. Ím megláttuk, hogy nappal is érdemes ilyen felfedező utakat tenni.