Rettegve figyelik a svájci frank ámokfutásást a devizahitelesek

- Az évek során három alkalommal összesen körülbelül 8 millió forint értékben vettem fel svájci frank alapú szabad felhasználású jelzáloghitelt, egyik esetben a fedezet édesanyám lakása lett.

Évekig nem is volt semmi baj, hiszen fizetéséből és a gyerekek után járó különféle juttatásokból minden gond nélkül el tudta tartani kis családját, s bőven futotta még a törlesztőrészletekre is. Aztán beütött a válság.

- Ma már körülbelül 11 milliós adósságom van, az édesanyám lakásán levő jelzáloghitelt már felmondta a bank, így napi kamat ketyeg rajta, s idő kérdése, hogy a családi házas kölcsönnel is ez történjen. Közben a gázszolgáltatónál is kétszázezres adósságot halmoztunk fel, így a gázt is kikapcsolták.

Ildikó sok bajbajutottal ellentétben hamar felismerte: lépni kell, eladásra hirdette hát ingatlanát. Hiába jött azonban több, 19-20 milliót is kínáló vevő, tulajdonostárs édesanyja nem ment bele az üzletbe. Mára megbánta, s már adná a házat, ám, bár érdeklődők még csak-csak akadnak, hiányzik mögülük a banki finanszírozás. Pedig akkor még lenne remény...

- Noha az utóbbi időben egyre több bajbajutott keres meg bennünket azzal, hogy segítsük értékesíteni ingatlanukat, a tapasztalatom az: a magyar ember a végsőkig ragaszkodik az otthonához, akkor is, amikor az már irreális - mondja Szalay Balázs, a Zala Palace Ingatlaniroda ügyvezetője, majd elmeséli: volt ügyfelük, akit egy jókor, jó ajánlattal érkező vevő megmenthetett volna a teljes eladósodástól, ő azonban a csodára várt és az árverést választotta, ahol a vevő által kínáltnál több mint 2 millióval kapott kevesebbet. Az összeg arra sem volt elegendő, hogy a fennmaradó tartozást kiegyenlítse.

- Az ingatlanpiacon jelenleg kétféle vevő van. Az egyik otthonteremtés, a másik pedig nyerészkedés céljából - folytatja Szalay Balázs. - S míg előbbieket gúzsba kötik a szigorú hitelfeltételek, utóbbiak nagy része gátlástalanul igyekszik kihasználni a bajba jutottak kétségbeejtő helyzetét.

A hitelfelvétel? Egyszerű és közben mégis nagyon nehéz, teszi hozzá a szakember.

- Bár a devizahitelekre továbbra is lenne igény, mivel ezekhez a nemrég életbe lépett szigorítás miatt minimum negyven százalékos önerő szükséges, sokak elesnek a lehetőségtől. Marad a forinthitel, ahhoz ugyanis csak 25 százaléknyi önerő kell, amit egyre többen lakástakarékpénztár segítségével teremtenek elő. Sokakat kizár a hitelpiacról az is, hogy az egy havi törlesztőrészlet nem haladhatja meg a leigazolt jövedelem 33 százalékát, ekkora összegből ráadásul nem is biztos, hogy lakásra futja majd. Mindez pedig a bérlemények felé terelheti az embereket, ami persze nem feltétlenül baj, hiszen a saját ingatlant minden áron - szemlélet vitte csődbe az országot.

- Bár a devizahitelekre továbbra is lenne igény, mivel ezekhez a nemrég életbe lépett szigorítás miatt minimum negyven százalékos önerő szükséges, sokak elesnek a lehetőségtől. Marad a forinthitel, ahhoz ugyanis csak 25 százaléknyi önerő kell, amit egyre többen lakástakarékpénztár segítségével teremtenek elő. Sokakat kizár a hitelpiacról az is, hogy az egy havi törlesztőrészlet nem haladhatja meg a leigazolt jövedelem 33 százalékát, ekkora összegből ráadásul nem is biztos, hogy lakásra futja majd. Mindez pedig a bérlemények felé terelheti az embereket, ami persze nem feltétlenül baj, hiszen a saját ingatlant minden áron - szemlélet vitte csődbe az országot.

Szalay Balázs tehát megkésettnek tartja a kormány devizaalapú jelzáloghitelek megszüntetését célzó döntését, ami egyébként csütörtöktől él. Szerinte a kormány által bejelentett segítség, akkor, amikor a lakosság mintegy nyolcvan százaléka bajban van, fele pedig már a BAR-listára is felkerült, mindössze látszatintézkedés, amely amellett, hogy tönkrevágja a piacot, a bajbajutottakon sem segít. Mint például az év végéig meghosszabbított kilakoltatási moratórium.

- Attól függetlenül, hogy az adós bent lakik vagy sem, ezek a jelzáloggal terhelt ingatlanok gyakorlatilag eladhatatlanok. Amellett, hogy töménytelen mennyiség van belőlük a piacon, csak jóval, mintegy 10-20 százalékkal a reális ár alatt értékesíthetők. A tőketartozás pedig körülbelül épp ennyit emelkedett, így, ha eladná, a bank 40 százalékos mínuszba kerülne. Az a lakás például, amit 3-4 éve 8 millióért full hitelre vettek meg, ma már csak 6,5 milliót ér, míg a tartozás 11 millióra rúg rajta... A kilakoltatáshoz tehát ily módon nem fűződik érdeke a pénzintézetnek, így az év végéig meghosszabbított moratórimnak sincs sok értelme.

A közel 290 forintos eurót s a majd 220 forintos svájci frankot, valamint az egyre emelkedő törlesztőrészleteket látva minden bizonnyal sok adósban merül fel a kétségbeesett kérdés: mihez kezdjek most? Sági Péter regisztrált pénzügyi tervező óvatosságra int.

- Manapság a legtöbb bank arra próbálja rábírni ügyfeleit: váltsák át forintra meglevő devizahitelüket, ezzel azonban koránt sem biztos, hogy mindenki jól járna - jelenti ki a szakember. - A forinthitel kamata ugyanis pár százalékkal még mindig magasabb, arról nem is beszélve, hogy a 140- 160 forintos árfolyamon felvett svájci frank már 218 forint körül jár, s ezzel a lépéssel csak realizálnánk ezt a veszteséget, ami egy nagyobb hitel esetében több millióra is rúghat akár. Az persze azért nem kizárt, hogy az egyedi eseteket megvizsgálva kiderül: a jelenlegi konstrukciónál létezik jobb, kedvezőbb megoldás.

Arra azonban a pénzpiaci szakember sem tudott megnyugtató választ adni, mikor lélegezhetnek fel végre a devizában eladósodottak, azt ugyanis senki nem tudja még csak megjósolni sem, meddig erősödhet a svájci frank.

Sokan a csodára vártak
Az egyre emelked törlesztrészletek már nem csak a munkájukat vesztett adósokra jelentenek hatalmas veszélyt, mára ugyanis a kétkeress családok jelents részét is elérte a fizetésképtelenség. 
- Jelenleg körülbelül 300 ezerre tehet azon családok száma akik késedelemben vannak, ám a törlesztrészletek drasztikus emelkedése minden devizahitelest megvisel, azokat is, akik egyelre tudják fizetni kölcsönüket – bocsátja elre Lénárd Mariann, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHKE) ftitkára. – Zala megyébl is egyre többen fordulnak hozzánk, ami nem is csoda, hiszen, bár az eladósodottság mértéke hasonló mint más megyékben, a munkanélküliség az átlagosnál magasabb. Hogy közelebb legyen a segítség, két héten belül megnyílik egyesületünk zalaegerszegi irodája.
Lénárd Mariann tapasztalatai szerint az elmúlt idszakban egyfajta csodavárás jellemezte a devizahiteleseket, abban bíztak ugyanis, hogy az új kormány majd megsegíti ket, lassan azonban elveszítik a reményt. A legtöbben még mindig arra panaszkodnak, hogy a bankok nem együttmûködek. Jó példa erre, hogy bizonyos pénzintézetekben még mindig nem tartanak az áthidaló kölcsön igényléséhez szükséges nyomtatványt. A BHKE szerint a szigorúbb törvényi szabályozás jelentené a megoldást, az eddigi elképzelések ugyanis nem vezettek eredményre. Intézkedésekben persze most sincs hiány, igaz, a részletek még homályosak. Nem tudni például, mindenkit véd-e a kilakoltatási moratórium, vagy a rendelkezés csak a végrehajtáson kívüli zálogtárgy- értékesítésekre vonatkozik, s egyelre kevés a hír a Nemzeti Eszközkezel Társaságról is, amely a bajba jutott, lakáshitelüket fizetni nem tudó adósok ingatlanait kezeli majd.

Szerintem (Varga Lívia jegyzete)
Pár esztendeje senki nem gondolta volna, hogy a globális pénzpiaci folyamatok ránk, hétköznapi emberekre is hatással lehetnek. „Bedlt hitelek Amerikában? Ugyan már! Messze van az!” Egy legyintés, és a többség már témát is váltott. Aztán jött a válság, és megmutta, mit is jelent a globalizáció. Manapság már nem csak a pénzügyi szakemberek privilégiuma a THM-ek világa, a hitelekrl szóló diskurzus mindennapossá vált a konyhaasztalok mellett is. S ahogy súlyosbodott a helyzet, úgy vált ketté véleményében az ország. Míg az egyik tábor bszen hangoztatja, hogy az államnak igenis kötelessége a bajba jutott devizahitelesek megsegítése, a másik folyton ez ellen érvel, s minden, irányukba tett gesztusra felháborodik. „Vette volna fel forintban, akkor most nem lenne semmi baja!” „Kikérem magamnak, hogy az én adóforintjaimból támogassák a feleltlen költekezket!” Érvek és ellenérvek ütköznek, az igazság pedig elveszik valahol a szövevényben. Mert az tény: segíteni kell, hiszen a sok bedlt hitel végül az országot is bedönti majd, ám, hogy kinek, arra eddig még senki nem adott jó választ. Talán nincs is ilyen. Egy augusztus 20-i tûzijáték ára azonban akár ket is megillethetné... 

OLDALTÖRÉS: Sokan a csodára vártak

Sokan a csodára vártak

Az egyre emelked törlesztrészletek már nem csak a munkájukat vesztett adósokra jelentenek hatalmas veszélyt, mára ugyanis a kétkeress családok jelents részét is elérte a fizetésképtelenség. 
- Jelenleg körülbelül 300 ezerre tehet azon családok száma akik késedelemben vannak, ám a törlesztrészletek drasztikus emelkedése minden devizahitelest megvisel, azokat is, akik egyelre tudják fizetni kölcsönüket – bocsátja elre Lénárd Mariann, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHKE) ftitkára. – Zala megyébl is egyre többen fordulnak hozzánk, ami nem is csoda, hiszen, bár az eladósodottság mértéke hasonló mint más megyékben, a munkanélküliség az átlagosnál magasabb. Hogy közelebb legyen a segítség, két héten belül megnyílik egyesületünk zalaegerszegi irodája.
Lénárd Mariann tapasztalatai szerint az elmúlt idszakban egyfajta csodavárás jellemezte a devizahiteleseket, abban bíztak ugyanis, hogy az új kormány majd megsegíti ket, lassan azonban elveszítik a reményt. A legtöbben még mindig arra panaszkodnak, hogy a bankok nem együttmûködek. Jó példa erre, hogy bizonyos pénzintézetekben még mindig nem tartanak az áthidaló kölcsön igényléséhez szükséges nyomtatványt. A BHKE szerint a szigorúbb törvényi szabályozás jelentené a megoldást, az eddigi elképzelések ugyanis nem vezettek eredményre. Intézkedésekben persze most sincs hiány, igaz, a részletek még homályosak. Nem tudni például, mindenkit véd-e a kilakoltatási moratórium, vagy a rendelkezés csak a végrehajtáson kívüli zálogtárgy- értékesítésekre vonatkozik, s egyelre kevés a hír a Nemzeti Eszközkezel Társaságról is, amely a bajba jutott, lakáshitelüket fizetni nem tudó adósok ingatlanait kezeli majd.



Szerintem (Varga Lívia jegyzete)
Pár esztendeje senki nem gondolta volna, hogy a globális pénzpiaci folyamatok ránk, hétköznapi emberekre is hatással lehetnek. „Bedlt hitelek Amerikában? Ugyan már! Messze van az!” Egy legyintés, és a többség már témát is váltott. Aztán jött a válság, és megmutta, mit is jelent a globalizáció. Manapság már nem csak a pénzügyi szakemberek privilégiuma a THM-ek világa, a hitelekről szóló diskurzus mindennapossá vált a konyhaasztalok mellett is. S ahogy súlyosbodott a helyzet, úgy vált ketté véleményében az ország. Míg az egyik tábor bszen hangoztatja, hogy az államnak igenis kötelessége a bajba jutott devizahitelesek megsegítése, a másik folyton ez ellen érvel, s minden, irányukba tett gesztusra felháborodik. „Vette volna fel forintban, akkor most nem lenne semmi baja!” „Kikérem magamnak, hogy az én adóforintjaimból támogassák a feleltlen költekezket!” Érvek és ellenérvek ütköznek, az igazság pedig elveszik valahol a szövevényben. Mert az tény: segíteni kell, hiszen a sok bedlt hitel végül az országot is bedönti majd, ám, hogy kinek, arra eddig még senki nem adott jó választ. Talán nincs is ilyen. Egy augusztus 20-i tûzijáték ára azonban akár ket is megillethetné... 

Sokan a csodára vártak

Az egyre emelked törlesztrészletek már nem csak a munkájukat vesztett adósokra jelentenek hatalmas veszélyt, mára ugyanis a kétkeress családok jelents részét is elérte a fizetésképtelenség. 
- Jelenleg körülbelül 300 ezerre tehet azon családok száma akik késedelemben vannak, ám a törlesztrészletek drasztikus emelkedése minden devizahitelest megvisel, azokat is, akik egyelre tudják fizetni kölcsönüket – bocsátja elre Lénárd Mariann, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHKE) ftitkára. – Zala megyébl is egyre többen fordulnak hozzánk, ami nem is csoda, hiszen, bár az eladósodottság mértéke hasonló mint más megyékben, a munkanélküliség az átlagosnál magasabb. Hogy közelebb legyen a segítség, két héten belül megnyílik egyesületünk zalaegerszegi irodája.
Lénárd Mariann tapasztalatai szerint az elmúlt idszakban egyfajta csodavárás jellemezte a devizahiteleseket, abban bíztak ugyanis, hogy az új kormány majd megsegíti ket, lassan azonban elveszítik a reményt. A legtöbben még mindig arra panaszkodnak, hogy a bankok nem együttmûködek. Jó példa erre, hogy bizonyos pénzintézetekben még mindig nem tartanak az áthidaló kölcsön igényléséhez szükséges nyomtatványt. A BHKE szerint a szigorúbb törvényi szabályozás jelentené a megoldást, az eddigi elképzelések ugyanis nem vezettek eredményre. Intézkedésekben persze most sincs hiány, igaz, a részletek még homályosak. Nem tudni például, mindenkit véd-e a kilakoltatási moratórium, vagy a rendelkezés csak a végrehajtáson kívüli zálogtárgy- értékesítésekre vonatkozik, s egyelre kevés a hír a Nemzeti Eszközkezel Társaságról is, amely a bajba jutott, lakáshitelüket fizetni nem tudó adósok ingatlanait kezeli majd.



Szerintem (Varga Lívia jegyzete)
Pár esztendeje senki nem gondolta volna, hogy a globális pénzpiaci folyamatok ránk, hétköznapi emberekre is hatással lehetnek. „Bedlt hitelek Amerikában? Ugyan már! Messze van az!” Egy legyintés, és a többség már témát is váltott. Aztán jött a válság, és megmutta, mit is jelent a globalizáció. Manapság már nem csak a pénzügyi szakemberek privilégiuma a THM-ek világa, a hitelekről szóló diskurzus mindennapossá vált a konyhaasztalok mellett is. S ahogy súlyosbodott a helyzet, úgy vált ketté véleményében az ország. Míg az egyik tábor bszen hangoztatja, hogy az államnak igenis kötelessége a bajba jutott devizahitelesek megsegítése, a másik folyton ez ellen érvel, s minden, irányukba tett gesztusra felháborodik. „Vette volna fel forintban, akkor most nem lenne semmi baja!” „Kikérem magamnak, hogy az én adóforintjaimból támogassák a feleltlen költekezket!” Érvek és ellenérvek ütköznek, az igazság pedig elveszik valahol a szövevényben. Mert az tény: segíteni kell, hiszen a sok bedlt hitel végül az országot is bedönti majd, ám, hogy kinek, arra eddig még senki nem adott jó választ. Talán nincs is ilyen. Egy augusztus 20-i tûzijáték ára azonban akár ket is megillethetné... 

Sokan a csodára vártak

Az egyre emelked törlesztrészletek már nem csak a munkájukat vesztett adósokra jelentenek hatalmas veszélyt, mára ugyanis a kétkeress családok jelents részét is elérte a fizetésképtelenség. 
- Jelenleg körülbelül 300 ezerre tehet azon családok száma akik késedelemben vannak, ám a törlesztrészletek drasztikus emelkedése minden devizahitelest megvisel, azokat is, akik egyelre tudják fizetni kölcsönüket – bocsátja elre Lénárd Mariann, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHKE) ftitkára. – Zala megyébl is egyre többen fordulnak hozzánk, ami nem is csoda, hiszen, bár az eladósodottság mértéke hasonló mint más megyékben, a munkanélküliség az átlagosnál magasabb. Hogy közelebb legyen a segítség, két héten belül megnyílik egyesületünk zalaegerszegi irodája.
Lénárd Mariann tapasztalatai szerint az elmúlt idszakban egyfajta csodavárás jellemezte a devizahiteleseket, abban bíztak ugyanis, hogy az új kormány majd megsegíti ket, lassan azonban elveszítik a reményt. A legtöbben még mindig arra panaszkodnak, hogy a bankok nem együttmûködek. Jó példa erre, hogy bizonyos pénzintézetekben még mindig nem tartanak az áthidaló kölcsön igényléséhez szükséges nyomtatványt. A BHKE szerint a szigorúbb törvényi szabályozás jelentené a megoldást, az eddigi elképzelések ugyanis nem vezettek eredményre. Intézkedésekben persze most sincs hiány, igaz, a részletek még homályosak. Nem tudni például, mindenkit véd-e a kilakoltatási moratórium, vagy a rendelkezés csak a végrehajtáson kívüli zálogtárgy- értékesítésekre vonatkozik, s egyelre kevés a hír a Nemzeti Eszközkezel Társaságról is, amely a bajba jutott, lakáshitelüket fizetni nem tudó adósok ingatlanait kezeli majd.



Szerintem (Varga Lívia jegyzete)
Pár esztendeje senki nem gondolta volna, hogy a globális pénzpiaci folyamatok ránk, hétköznapi emberekre is hatással lehetnek. „Bedlt hitelek Amerikában? Ugyan már! Messze van az!” Egy legyintés, és a többség már témát is váltott. Aztán jött a válság, és megmutta, mit is jelent a globalizáció. Manapság már nem csak a pénzügyi szakemberek privilégiuma a THM-ek világa, a hitelekről szóló diskurzus mindennapossá vált a konyhaasztalok mellett is. S ahogy súlyosbodott a helyzet, úgy vált ketté véleményében az ország. Míg az egyik tábor bszen hangoztatja, hogy az államnak igenis kötelessége a bajba jutott devizahitelesek megsegítése, a másik folyton ez ellen érvel, s minden, irányukba tett gesztusra felháborodik. „Vette volna fel forintban, akkor most nem lenne semmi baja!” „Kikérem magamnak, hogy az én adóforintjaimból támogassák a feleltlen költekezket!” Érvek és ellenérvek ütköznek, az igazság pedig elveszik valahol a szövevényben. Mert az tény: segíteni kell, hiszen a sok bedlt hitel végül az országot is bedönti majd, ám, hogy kinek, arra eddig még senki nem adott jó választ. Talán nincs is ilyen. Egy augusztus 20-i tûzijáték ára azonban akár ket is megillethetné...