Belföld

2009.11.04. 15:51

Sokan egyszerűen csak szegénynek érzik magukat

Az Európai Unió 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének nyilvánította. Ennek apropóján néztünk utána, ki a szegény, milyen jövedelmi határtól kezdődik a kategória? Vajon mennyien lehetnek a szegények és mit lehet tenni érdekükben?

zaol.hu

- Hogy szegénynek érezzük-e magunkat? Olyan közepesen - mondja a feleség, aki a Flextronicsban dolgozik. - Ahhoz képest egyáltalán nem, hogy nemrég még a szállón voltunk, szétválasztva, kevés reménnyel. Viszont csak lassan jutunk előbbre: a párom munkája és a buszmenetrend nem egyeztethető össze, rengeteg időt tölt az út mellett várakozással, sokkal jobban ki tudná magát pihenni, ha lenne egy kismotorja, s azzal járhatna. De egy ekkora beruházás a havi 50 ezer forint lakbér és rezsi mellett nem nagyon fér bele...


A tudomány úgy közelíti: létezik abszolút, relatív és szubjektív szegénység. Előbbiről akkor beszélünk, ha valaki alapvető szükségleteit sem tudja kielégíteni, éhezik és fázik. A relatív szegényeknek van mit enniük és fedél is a fejük felett, de az adott társadalom fogyasztási átlagát nem tudják biztosítani maguknak. A szubjektív szegénység pedig nem függ össze az anyagi helyzettel: akik ebbe a kategóriába tartoznak, szegénynek érzik magukat, mert nem tudnak annyit költeni, amennyit szeretnének.  

Városi és falusi szegények

- A szegénység tekintetében alapvetően meg kell különböztetni a városi és a falusi embereket - mondja utóbbi gondolathoz csatlakakozva Baracskai Józsefné, a Magyar Vöröskereszt zalai szervezetének titkára. - Minél nagyobb egy település, a benne élőknek annál nagyobbak az igényei, miközben elsősorban az idős falusi emberekre igaz, hogy nem is tudnak sok luxusról, amit megvehetnének, s ennélfogva nem is szomorítja őket, hogy azt nem engedhetik meg maguknak. Másrészt a városi szegénységérzést nézetem szerint a nagyobb bizonytalanság is növeli. Mert falun azért ott van a kiskert, megterem némi zöldség, gyümölcs, az ember tudja, hogy ha a jövedelme esetleg csökken is, a két keze munkájával, kvázi pénz nélkül is képes lehet valamit az asztalra tenni.

A Központi Statisztikai Hivatal szerint 800 ezer ember él abszolút szegénységben hazánkban. A témában számos kutatást végeznek, így például évről évre megállapítják az úgynevezett létminimum-értéket. A kikérdezésen alapuló, sokemberes vizsgálat arra van, hogy megmondja, mekkora az a havi jövedelem, amelyből például egy négytagú család, vagy egy nyugdíjas házaspár ki tud jönni ebben a hazában. Avagy kicsit sarkítva: ha két idős ember jövedelme 2008-ban nem érte el a havi 111191 forintot, akkor az a házaspár már nélkülözött valamilyen szinten. Statisztikai középértékről lévén szó nyilván sok hasonló háztratásba folyt be ennél több egy évvel ezelőtt - de talán még többen maradtak és maradnak el tőle...

 


Nem minden történetet kell készpénznek venni

A KSH megyeszékhelyi munkatársa, Szekeres Jánosné elmondta: a létminimum-érték hivatalos adat, bírósági eljárásban, szociális ügyek intézésénél is gyakran használják, hivatkozzák. Utóbbiból pedig önkormányzatoknál van töméntelen: Baksa István söjtöri polgármester azt mondja, a faluban élő emberek 20 százaléka jár rendszeresen ilyen ügyekkel a hivatalba, s munkatársai mindennapi tevékenységének négyötödét ezek az esetek töltik ki.

- Első ciklusos polgármester vagyok, a mindennapi valóságnak ez a része számomra új volt - mesélte Baksa István. - Eltartott egy darabig, míg hozzászoktam, illetve a saját bőrömön kellett megtanulnom, hogy nem minden szomorú élettörténetet kell készpénznek venni. Szerencsére ezen a területen is tapasztalt munkatársaim vannak, meg faluról lévén szó, sokat tudunk is egymásról - ki hogyan keveredett bajba, mennyire okolhatók ezért a külső körülmények és mennyire a saját életvitel. A szociális ellátásoknál persze nem a szubjektív megítélés, hanem a törvény betűje számít, de vannak méltányossági ügyek is.

A polgármester meséli: gyakran kérnek kölcsön emberek az önkormányzattól, például áram-, vagy gázszámla tartozást rendezni, vagy - mint legutóbb - váratlan műtét előtt, a kórházban szükséges papucs, fürdőköpeny és egyebek beszerzésére.

- Részletfizetésben egyezünk meg, s kérni szoktam számlát is, csak hogy lássam, mire költik a pénzt - folytatta Baksa István. - Sajnos sok a csalódás. Volt eset, amikor az illető elfelejtett törleszteni. A műtétes esetben pedig egy halom, gondolom a Tesco-parkolóban összekapkodott pénztári blokk érkezett bizonylatként és fürdőköpeny egyiken sem szerepelt... Így szűkül a kör, amelynek hitele van az önkormányzatnál.

A polgármester úgy véli: a falujában élő szegényeknek csak egy része a hivatalba rendszeresen járó rászorulói kör. A másik, tán ennél is szélesebb azoké a zömében idős embereké, akik esetenként még nagyobb nélkülözésben, sokkal több mindenről lemondva élnek, de szégyellik helyzetüket és ezért nem folyamodnak segítségért.


Baracskai Józsefné abban bízik, hogy a gazdasági válság ráébreszti az embereket, hogy az életnek nem a fogyasztás az egyetlen értelme, s talán a mindennapi gondolkozásba visszaszivárog majd a takarékosság fogalma is. S akkor kevesebb lesz az önmagát szegénynek érző, kétségbeesésében magát uzsora-szintű hitelekbe verő, s a megbicsaklott törlesztés során aztán anyagilag valóban lecsúszó ember.

- Például a hajléktalan-ellátásban rengeteg nehéz emberi sorssal találkozunk - fogalmazott a titkár. - Persze megteszünk mindent, ez a küldetésünk, de amikor jobban megismerünk egy-egy élettörténetet, szinte mindig megleljük azt a pontot, körülményt, ami azt mutatja: az illető magának kereste a bajt. A mai világban tragikusan gyorsan ki tud csúszni a talaj egy ember alól, a talpra állás pedig - a szociális munkásaink tudnának mesélni - rettentő nehéz. Bár nem lehetetlen.

Baracskai Józsefné abban bízik, hogy a gazdasági válság ráébreszti az embereket, hogy az életnek nem a fogyasztás az egyetlen értelme, s talán a mindennapi gondolkozásba visszaszivárog majd a takarékosság fogalma is. S akkor kevesebb lesz az önmagát szegénynek érző, kétségbeesésében magát uzsora-szintű hitelekbe verő, s a megbicsaklott törlesztés során aztán anyagilag valóban lecsúszó ember.

- Például a hajléktalan-ellátásban rengeteg nehéz emberi sorssal találkozunk - fogalmazott a titkár. - Persze megteszünk mindent, ez a küldetésünk, de amikor jobban megismerünk egy-egy élettörténetet, szinte mindig megleljük azt a pontot, körülményt, ami azt mutatja: az illető magának kereste a bajt. A mai világban tragikusan gyorsan ki tud csúszni a talaj egy ember alól, a talpra állás pedig - a szociális munkásaink tudnának mesélni - rettentő nehéz. Bár nem lehetetlen.

Baracskai Józsefné abban bízik, hogy a gazdasági válság ráébreszti az embereket, hogy az életnek nem a fogyasztás az egyetlen értelme, s talán a mindennapi gondolkozásba visszaszivárog majd a takarékosság fogalma is. S akkor kevesebb lesz az önmagát szegénynek érző, kétségbeesésében magát uzsora-szintű hitelekbe verő, s a megbicsaklott törlesztés során aztán anyagilag valóban lecsúszó ember.

- Például a hajléktalan-ellátásban rengeteg nehéz emberi sorssal találkozunk - fogalmazott a titkár. - Persze megteszünk mindent, ez a küldetésünk, de amikor jobban megismerünk egy-egy élettörténetet, szinte mindig megleljük azt a pontot, körülményt, ami azt mutatja: az illető magának kereste a bajt. A mai világban tragikusan gyorsan ki tud csúszni a talaj egy ember alól, a talpra állás pedig - a szociális munkásaink tudnának mesélni - rettentő nehéz. Bár nem lehetetlen.

- Például a hajléktalan-ellátásban rengeteg nehéz emberi sorssal találkozunk - fogalmazott a titkár. - Persze megteszünk mindent, ez a küldetésünk, de amikor jobban megismerünk egy-egy élettörténetet, szinte mindig megleljük azt a pontot, körülményt, ami azt mutatja: az illető magának kereste a bajt. A mai világban tragikusan gyorsan ki tud csúszni a talaj egy ember alól, a talpra állás pedig - a szociális munkásaink tudnának mesélni - rettentő nehéz. Bár nem lehetetlen.

- Például a hajléktalan-ellátásban rengeteg nehéz emberi sorssal találkozunk - fogalmazott a titkár. - Persze megteszünk mindent, ez a küldetésünk, de amikor jobban megismerünk egy-egy élettörténetet, szinte mindig megleljük azt a pontot, körülményt, ami azt mutatja: az illető magának kereste a bajt. A mai világban tragikusan gyorsan ki tud csúszni a talaj egy ember alól, a talpra állás pedig - a szociális munkásaink tudnának mesélni - rettentő nehéz. Bár nem lehetetlen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!