Végleg enyészetre ítéltetett az alsórajki kúria?

A helyiek közül sokan nosztalgiázva emlékeznek azokra az időkre, amikor gyöngykaviccsal volt felhintve és teljes pompájában ragyogott az „urasági" birtok. Sőt, szorgos alsórajki asszonyok – különösen Rohléder Ilonka néni, Bencze Annus néni és néhai Vendel Mariska néni – az amúgy is szemet gyönyörködtető látványt rendszeresen virágáradattal varázsolták tökéletesre.

Az épületben anno Koller István, az Alsórajkon élő idősek által csak „fődesúr"-nak hívott nemes és családja élt. A rendszerváltás után a létesítmény tulajdonjoga – immár a Baki Állami Gazdaságtól – a falura szállt. A több száz négyzetméteres, sok helyiséggel és földalatti pincerendszerrel ellátott épületben működött évtizedekig a község önkormányzata. Otthont adott a kúria egy vegyesboltnak, valamint különböző rendezvényeknek, báloknak. Sőt, a rajki fiatalok is a kúriában kialakított klubszobában múlatták az időt.

Az évek teltek-múltak, akik egykor élettel töltötték meg a házat, felnőttek, vagy örökre elmentek. Mindeközben a helyi védelem alatt álló épület állaga fokozatosan romlott. Az elmúlt jó pár évtizedben pusztán sürgős, egyúttal meglehetősen „karcsú" renoválási munkákat végeztek rajta. Ezért döntött 2008-ban úgy a falu vezetése, hogy megválik tőle. Pénz ugyanis nem volt a teljes felújításra.

– Az akkori becslések szerint 280 millió forintba került volna az épület rendbetétele. Egy kis költségvetésből gazdálkodó falu nem tudta ezt vállalni. A német vásárló ígéretet tett minderre. Megvásárolta 11 millió forintért a kastélyt, a hozzá tartozó parkkal. Azzal a szándékkal, hogy helyreállítja és busás haszonnal továbbadja – mondta Boros Attila, a település polgármestere.

„Nem is a málló vakolat a legnagyobb probléma. Az épület teteje olyan, mint a szita. A kúria védtelen az időjárás viszontagságaival szemben" – Boros Attila, Alsórajk polgármestere a kastély körüli áldatlan állapotokról beszél. Fotó: Szakony Attila

Amikor az adás-vétel létrejött, Kovács András állt a község élén. Igaz, hét éve nem volt egetrengető „probléma" a kúriával, de a vevővel sem. Forgatókönyvszerűen alakult minden. A tulajdonos kifizette egy összegben az önkormányzat által kért árat, amit a falu egy új hivatal kialakítására költött. Az áron aluli vételi összeg miatt sokan morgolódtak a községben, de végül a háborgók belátták: el kellett adni, mivel maguk nem tudták volna rendbe tenni. Ám ígéretével ellentétben ezt más sem tette meg. A német tulajdonos ugyanis hét évre nyomtalanul eltűnt.

– Sokáig nem hallottunk róla. A faluban sem volt azóta, hogy megvásárolta a kastélyt. Az épülethez persze nem nyúlhattunk. Tétlenül néztük, ahogy elsorvad – ismerte el a polgármester.

Sokan tényleg azt hitték Alsórajkon, hogy a külföldi „kastélygazda" valóban köddé vált. S így az épület tulajdonjogát előbb-utóbb visszakapja a település. Erre egyébként semmi lehetőség, mivel az adásvételi szerződésben foglaltak kizárják. Felmerült, hogy a műemlékké kellene nyilváníttatni a kúriát. Ám túl későn vetődött fel a gondolat, tekintve, hogy akkor már nem a falué volt az ingatlan. Bár olyat is hallhattak annak idején a rajkiak, ha műemlékkel gazdagodna a község, annak kényes, szigorú előírások szerinti rendbetétele a település anyagi keresztje lenne.

Tovább forszírozva a dolgot, kézenfekvő a kérdés: korábban miért nem keresték maguk az illetékesek, Alsórajk akkori „elöljárói", a német tulajdonost?

A múlt „hej, ráérünk arra még" cselekedeteit kár boncolgatni. Sokkal fontosabb a jelen: a kastély pedig nem túl rózsás képet mutat. A lyukas tetőből fásszárú bokrok nőttek ki, a nyílászárók zöme kitört és rothad. Az eső befolyik a pincébe, a vakolat darabokban hullik.

– Szerencsére a több méter magas tuják eltakarják a rút látványt – mutatta keserű mosollyal a ma már inkább szellemkastélynak látszó, víz és villany nélküli létesítményt Alsórajk első embere.

Nézze meg a galériát is!

A kastély parkját az önkormányzat rendben tartja. A kaszálás és az öreg platánfák gondozása folyamatos munkát igényel.

– Nem csukhattuk be tovább a szemünket. A falura sem vet jó képet, hogy nem törődik azzal, ami – ha jelképesen is – de az övé. Ezért felvettük a kapcsolatot közvetítő révén a tulajdonossal. Tőle megtudtuk, nagy összegű kölcsönt vett fel különböző ügyletekhez. A svájci frank alapú hitelt meg nem tudta fizetni. A megkeresésünket örömmel fogadta. Kérte, legyünk segítségére abban, hogy új(abb) tulajdonost találjunk az épületnek. Olyat, aki rögtön neki is áll a felújításnak.

Az alsórajkiak most abban reménykednek, mielőbb elkel a kúria. Az eladási árról Boros Attila érdemi információval nem tudott szolgálni. Az ingatlan jövőbeni hasznosításával kapcsolatban megjegyezte: örülnének egy betelepülő kisvállalkozásnak, de idősotthont is szívesen látnának.

– Csak venné meg s újítaná fel végre, valaki – sóhajtott fel a polgármester. Vele együtt sokan ezt szeretnék Kisfaludi Strobl Zsigmond szülőfalujában...