Dallamos zene, laza szleng az elnöki projekt titka - Interjú a Wellhello tagjaival

– Fluor Tomit, azaz Karácson Tamást nem kell bemutatni, a Mizu című slágere óta az egész ország ismeri. De mit kell tudni Diazról, azaz Csöndör Lászlóról?

– A zalaiaknak talán nem vagyok ismeretlen, korábban egy kanizsai rap bandában, a Rhyme Projectben zenéltem, aztán később Docta barátommal ketten maradtunk és párban ontottuk a rímeket – így Diaz. – Ekkor már több megkeresést is kaptam, hogy komponáljak zenei alapokat, tulajdonképpen Fluorral is így kerültem kapcsolatba. Jóllehet korábbról is ismertem, a hazai hip-hop kultúra ugyanis elég belterjes, szinte mindenki ismeri a másikat. Egyébként Kanizsa roppant kedves a szívemnek, egy sor szép emlék fűz a városhoz, hogy mást ne említsek, itt csókolóztam először életemben.

– Az rendben, hogy ismertétek egymást, de miként lett ebből közös produkció?

– Amikor megírtam a Képkockák című szöveget, megkértem Diazt, hogy írjon hozzá zenét és találjon valakit, aki a refrént is felénekelné – emlékezett Fluor. – El is készült a motyó, tetszett, szóltam hát Diaznak, hogy a klipforgatásra hívja el a cimboráját, aki a refrént tolja. Ekkor árulta el, hogy nem csak a zenét írta, a refrént is ő énekelte fel.

– Miért Wellhello a csapat neve? Jelent ez egyáltalán valamit?

– Mindenki valami hatalmas sztorit gondol e mögé, de az igazság az, hogy volt egy közös haverunk, aki ha meglátott egy jó csajt az utcán, egyből elkiáltotta magát: Well Hello! – árulták el a srácok. – Úgy éreztük, ez a szlogen pont illik a csapat csibész, zsivány arculatához. Hiszen amellett, hogy nagyon szerelmesek vagyunk, a társadalomkritika is megjelenik a szövegeinkben.

– Mindketten az undergroundból jöttetek, ahol az egyediség az egyik legfontosabb kritérium. Ennek köszönhető a Wellhello sikere?

– Egyrészt olyan zenét készítünk, ami a hazai poppiacon eddig nem volt, másrészt belecsepegtetünk egy kis retro hangulatot a szövegekbe, ami úgy tűnik, hogy sokaknak tetszik – magyarázta Fluor. – Imádjuk a ‘80-as, ‘90-es évek hangulatát, akkortájt voltunk tinédzserek, emlékszünk még a korabeli slágerekre, filmekre és divatra. De ha már itt tartunk a te diktafonod sem mai gyerek, ez a nagy kazettás „féltégla” szintén retro darab.

– Köszi a cinket! Beszéljünk inkább arról, hogyan készülnek a nóták?

– Ez tényleg szerelemprojekt, tét nélkül indítottuk el, s mi magunk sem gondoltuk, ennyire beüt – vette át a szót Diaz. – Az is benne volt a pakliban, hogy hatalmasat bukunk, de szerencsére nem így történt. A dalok egy része egyébként úgy született, hogy lementünk a Balatonra, ittuk a rozét, sokat beszélgettünk és közben zenéltünk. Talán ez is a titok, nem görcsöltünk rá a sztorira.

– Könnyebb dolga van manapság egy előadónak, mint korábban, mikor a lemezcégek és rádiók határozták meg, mi a trendi?

– Azt hiszem az én sztorim tökéletes példa, hiszen annak idején, mikor elkészült a Mizu, egyetlen tévé és rádió sem foglalkozott vele, sőt a kiadók is azt mondták, hogy lagymatag az egész, ebből nem lesz sláger – mesélte Fluor. – Aztán az interneten elkezdett terjedni, mint egy vírus, egyre népszerűbb, majd megkerülhetetlen lett a dal. Szóval, aki elég fanatikus és kitartó, az befuthat önerőből is. Éppen ezért gondolom, hogy ma már egyre kevesebb szükség van tehetségkutató műsorokra, akiben ugyanis kellő elszántság és tehetség van, az képes kitörni és karriert építeni.

– Hónapok óta telt ház előtt léptek fel, májusban Kanizsán is koncerteztek. Tudatos, hogy élőben, komplett zenekarral turnéztok?

– Eldöntöttük az elején, hogy igényes, ahogy mi fogalmazunk, elnöki produkciót akarunk összehozni, ehhez pedig elengedhetetlen az élő zene – magyarázta Diaz. – Nem akarunk egy pláza shoppingoló közönségének játszani, mint ahogy a meseoviban sem szeretnénk csendespihenő utáni program lenni. Máshová pozicionáltuk ezt a projektet, leginkább a fesztiválközönséget céloztuk meg. Ezzel, mármint az élő fellépéssel utat is törünk, azt tapasztaljuk ugyanis, hogy egyre több klub alakítja át a termeit, hogy az alkalmas legyen zenekari koncertek lebonyolítására.

– Mihez kezdtek, ha már nem lesz trendi és népszerű a Wellhello, van b-terv?

– Nem fogunk a kardunkba dőlni, ha 40-50 évesen nem leszünk a tűzvonalban és nem kell a retro színpadokon ugrálnunk – mondta Fluor. – Majd másoknak írunk zenét és szöveget, erre egyébként már most is van példa. Szóval nem félünk attól, ha egyszer véget ér az életünk ezen szakasza, de az reméljük nem most lesz, mert van még néhány ötlet a tarsolyunkban.