Sári Gábor a kupléival hódít - Paudits Béla is tehetségesnek tartja a kanizsai magánénekest

Sári Gábor eredendően gipszszobrászként kezdte. Később szerzett egy biztonsági őr végzettséget és elmélyedt a reikiben, nem mellesleg elsajátította a mobiltelefonjavítás rejtelmeit is. A többit meg mesélje el ő maga.

- 2007 körül lehetett, hogy egy helyen felfigyeltek rám és így kerültem fel Budapestre, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Országos Stúdiójába, ahova felvételt nyertem, mint növendék - idézte fel indulását. - Ez volt valamikor az OSZK, vagy más néven ORI. Ott Bihari Tóth Zsuzsanna és Kovács Magda vett a szárnyai alá. Elvégeztem a magánének szakot. Ebben a képzésben a növendékeket többek közt megtanítják a helyes hangképzésre, a szép beszédre, a hallgatók elsajátíthatják a színpadi mozgás és megjelenés rejtelmeit. Onnét kikerülve én az operett mellett köteleztem el magam a tanáraim tanácsára. Ennek ellenére szeretem az örökzöld slágereket is, Máté Péter, Szécsi Pál dalait, volt már példa rá, hogy Szécsi-estet, illetve sanzonestet csináltam francia és magyar sanzonokból. De nagy sikere volt a Seress Rezső estemnek is, ahol Tábori Imre barátom kísért zongorán. Visszatérve az operetthez: vannak önálló műsoraim, illetve gyakran a partneremmel, Márton Fruzsinával lépek fel, aki a Madách Színház munkatársa. A munkám másik vonalát a kuplék adják, a műfajt a nagyrécsei Vigadó Duó, Ernszt Kati és Nemere László biztatására kezdtem el művelni.

Gábor Paudits Bélával. Jó barátok lettek és mentorának, példaképének tekinti a nagybeteg művészt. Fotó: Archív

És itt jön a képbe Paudits Béla Jászai Mari-díjas színművész, akivel pár éve ismerkedett meg Gábor.

- Azt gondolom, hogy ő nem keveset tett le pályafutása során az asztalra a kuplék világában, én nagyon szeretem a munkásságát - mondta Gábor. - Köztudott, hogy a művész évek óta nagyon beteg, színpadi fellépéseket sem vállal. Írtam neki, amiben megosztottam vele a nagyrabecsülésemet és felajánlottam, hogy amiben tudok, segítek. Nem írt vissza, ám szenteste megcsörrent a telefon. Ő volt, felhívott. Körülbelül másfél-két órát beszélgettünk, megköszönte a levelem, amihez csatolva elküldtem neki az egyik cd-met is. Jól esett, amikor azt mondta, hogy Gabikám, nagyon tetszik, amit csinálsz, egész nap a lemezed hallgatom... Azóta is tartjuk a kapcsolatot, többször meglátogattam már. Egyébként az egyik barátommal létrehoztunk egy zárt csoportot is a Facebook-on azért, hogy aki szereti Béla munkásságát, és szeretne bármivel segíteni, az ezen keresztül megtehesse. Mi ezt egy pár fős csoportnak gondoltuk az elején, ma már több, mint százan vagyunk. Közben agy alapítvány is becsatlakozott, amely rendszeresen tartós élelmiszerrel segíti a magára maradt művészt.

Beszéltünk Paudits Bélával is.

- Gábort nagyon tehetséges művésznek tartom - jelentette ki. - Igen ügyes, azt gondolom, már rég a fővárosban lenne a helye, hiszen karriert csak ott tudna építeni. Amihez egyébként minden adottsága, képessége megvan. Szomorúnak tartom, hogy egy ilyen zseniális fiatalember nem jut nagyobb lehetőségekhez, miközben az ilyen-olyan tehetségkutatók sorra bocsátják ki és sztárolják a fals hangú „énekeseket". Pedig a közönsége szereti, láttam pár videóját. Egyébként azt tanácsoltam neki, hogy induljon ő is egy tehetségkutatón, ha másként nem megy, verekedje be magát így a köztudatba.

A művész annyira nagyra tartja Gábor képességeit, hogy megengedte számára: énekelje és vigye tovább az ő régi, közkedvelt és ismert slágereit, így például a Jóska, levelet hozott a posta, a Konyakot kérek!, Hallod, te ló?, vagy a Megvan magáról a véleményem címűt. És emellett természetesen, sok-sok jó tanáccsal is ellátja.

Sári Gábor egyik előadása közben. Mint mesélte, szereti átélni újra és újra a 20-as, 30-as évek hangulatát. Fotó: Archív

S hogy mik Sári Gábor tervei?

- Sajnos, a mai gazdasági helyzet nem kedvez úgy általában a kultúrának - vélekedett. - Nagyon kevés alkalom van arra, hogy igazi kultúrát kapjon a közönség. Sokan írnak nekem és kérdezik, hogy mikor lesz fellépés Kanizsán, ám én kénytelen vagyok azt válaszolni mindenkinek, hogy nem lesz - ha nincs rá felkérés, önmagamtól ezt nyilván, nem tudom megoldani. Így most leginkább csak falunapokra járunk Fruzsival, vagy néha egyedül lépek fel vidéki rendezvényeken, hotelekben. Kicsit bánt, hogy így alakult, mert ha valami sajátosan magyar, akkor az operett az: igazi hungarikum.