Járőröző polgárőrökkel az Öreghegyen - Jelenlétük elriasztja a rosszban sántikálókat, „másfelé veszik útjukat a csibészek”

Nem csoda, hogy már a türelmük végén jártak, s morogtak. „Könnyebb egy hamis személyi igazolvánnyal fiktív céget alapítani, mint legálisan egy polgárőr egyesületet" – mondogatták. Minden engedély birtokában aztán jól belehúztak, s eddig már több mint 520 órát járőröztek, nem mennek ugyan minden nap, de nem követnek semmilyen kiszámítható rendszert, hogy a legrafináltabb bűnöző se tudja kiszimatolni, merre járnak, bárhol, bármikor számítani lehet a neonzöld láthatósági mellényben szolgálatot teljesítő polgárőrökre.

– Az idén még többet megyünk, januárban elértük a 21 napot – forgatjuk a dokumentumokat Dancs Istvánnal, az egyesület elnökével az öreghegyi birtokának pincéjében, amely ezúttal irodaként funkcionál. – Elvünk, hogy nem a bűnözés után kell kullogni, hanem meg kell azt előzni. Egyesületünk alkalmas erre, 48 vizsgát tett, igazolvánnyal rendelkező, szolgálatra képes tagunk közül mindig van hadra fogható. Csatlakoztak hozzánk pártolóként 44-en, zömmel idősebbek, akik féltik a javaikat, s bár tevőlegesen nem tudnak segíteni, de anyagiakkal támogatják az egyesületet. Így tudtuk megvenni a felszerelésünket, a mobil telefonokat, amik szükségesek a kapcsolattartásra és a szolgálatra jelentkezéshez.

Ifjú és idősebb Becs János, Borsos István és Borsos József járőrözésre indul. Ha nincsenek szolgálatban, akkor is figyelnek. Fotó: Fincza Zsuzsa

Mert az nem úgy megy, hogy a polgárőrök csak magukban sétafikálnak a hegyen, annak rendje és módja szerint hivatalosan bejelentkeznek a rendőrség 107-es segélyhívó számán, így az egyenruhások tudják, hogy a területükön milyen segéderőre számíthatnak, ha arrafelé ne adj'isten, zsiványok járnának.

– Hát akkor jelentkezzünk be!

– A Besenyő és Öreghegy Polgárőr Egyesülettől két járőrpár: Borsos József és Becs János, valamint Borsos István és ifjú Becs János polgárőrök 17 órától 23 óráig járőrszolgálatot tartanak – jelenti Borsos József, az egyesület elnökhelyettese a 107-es segélyhívón.

A Szombathelyen székelő központ 25 kiszolgálójának egyike jegyzi a bejelentkezést és továbbítja a zalaegerszegi kapitányság ügyeletesének. Mi pedig a két Becs Jánossal – apa és fia –, Borsos Istvánnal és nagybátyjával, Borsos Józseffel elindulunk járőrözni a már kicsit kopottas hósubában didergő Öreghegyen Vakarostól a Kurta gyepűig, a Viszkelety-parttól a Pityke utca végéig, bekukkantunk a kis szolgalmi utakra, visszanézünk a Boglárka utcára, nem hagyjuk ki a Feltáró utat sem, figyeljük, nincs-e valamelyik pincén nyitott ablak, ajtó és egyéb gyanús jel. Úgy tűnik minden rendben, nyugodalmas éjszaka elé nézünk.

– Errefelé többnyire szőlőbirtokok és hétvégi hajlékok vannak, de egyre többen költöznek ki végleg és itt is laknak – magyarázza Borsos József, miért is kíséri utunkat lépten-nyomon házőrző kutyaugatás. – Az Öreghegy teljesen összkomfortos, ami nem csoda, hiszen nagyon szorgalmas népek élnek errefelé, a lelkesedést és a kétkezi munkát díjazva az önkormányzat támogatta, hogy a villany, a víz, a szennyvízcsatorna mellett a vezetékes földgázhálózat is kiépüljön a területen.

Hivatalosan négy polgárőrrel vagyunk szolgálatban, mégis messziről feltűnik két hasonlóan neonzöld mellényt viselő gazda.

– Az egyesület tagjai vállalták, hogy járőrözésen kívül is éberen figyelik a környéket, s ha a hegyen járnak, felveszik a szolgálati mellényt, jelezve, hogy nem gazdátlan a terület – jobban teszik, ha másfelé veszik útjukat a csibészek –, így idősebb Becs János, aki egyébként békés természetű ember, „civilben" immár 36 éve azt csinálja, amit mindig is szeretett volna, mozigépész az Ady filmszínházban. Fia egyetemista, Győrben jogot tanul, s vizsgaidőszak utáni pihenésképpen vállal polgárőr munkát. Borsos József is hűséges fajta, 30 éve dolgozik a GE Lighting Tungsram egerszegi gyárában, István szintén tungsramos, ő csak a fiatal kora miatt nem tud ilyen szép hosszú munkaviszonyról beszámolni.

Egyre metszőbb a hideg. Borsos József pincéjében átmelegszünk egy csésze jó forró teától, vacsoraként bekebelezünk egy tál pogácsát, s a két járőr pár folytatja az útját – a fiatalok a kápolna irányába, az idősebbek délnek indulnak...