Lovas szekéren a faluba

Kissé álmosan, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtunk neki a közel huszonöt kilométeres útvonalavató túrának, mely szombat reggel a zalaegerszegi vasútállomástól indult.

A rutinos, számos utat megjárt túrázók láttán e sorok írójának kissé inába szállt a bátorsága, még ha első hallásra a 25 kilométer nem is tűnt soknak.

- A Keresztek útja létrehozásának gondolata már több mint egy éve megfogalmazódott a szervezőkben - mondta el Kissné Katona Valéria, a Zala Megyei Természetbarát Szövetség titkára. - Többek közt a Nemzeti Civil Alapprogram szakmai kollégiuma, a megyei természetbarát szövetség, a Göcsej Sportegyesület, a Kandikó Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpont Természetbarát Egyesület és a zalaegerszegi többcélú kistérségi társulás által támogatott projekt az eddig bejáratlan területeken halad végig, bevonva azokat a kistelepüléseket, melyek elzártak voltak a turisztika ezen ágától.

Utunk a várost elhagyva a környező „hegyeken” vezetett végig a kék jelzések mentén, ahol javában zajlott a szüret; a pincesorokon frissen préselt szőlő illata szállt a levegőben. Akadt gazda, aki behívta a túrázó társaságot egy-egy pohár frissítőre. Nem csak a természeti kincsekben gyönyörködhettünk, de a helyi ipartörténet értékeiről is hallhattunk a gellénházai olajtermelő kutak mellett haladva. Majd a Baki-erdő következett, a Nénai erdészház közelében az 500 éves kocsányos tölgy kínálta árnyékát a fáradt vándoroknak. Vakola után a Durgó-hegy oldalában ismét egy híres- neves fát, Magyarország legnagyobb törzsátmérőjű gyertyánát csodálhattuk meg. A végállomáshoz érve, lovas kísérettel vonulhattunk be Szentkozmadombjára, az egész napos kirándulásban elfáradtak szekéren érkezhettek meg a faluba, ahol ünnepséggel, pihenőhely-avatással, majd gulyásvacsorával várták a helyiek a túrázókat.

S hogy sok-e az a 25 kilométer? Már nem is emlékszem rá, csak arra, hogy jól éreztem magam.