Utazó

2007.05.09. 06:36

Vendégségben az indiánoknál

Közép-Amerikában a bőven fellelhető azték és maja romvárosok mellett sok különös látnivaló, érdekesség is várja az utazót. A modern nagyvárosok és környezetük nem tér el a Földünk bármely részén látottaktól.

PLT

Magasba törő üvegpaloták, hivatali épületek, templomok sorakoznak a sokszor kevéske zöldterületekkel övezve. Egészen mással találkoztam a romok mentén, a kitaposott ösvények közelében és az esőerdők mélyén. Itt gyakran láthatók apró házacskák, amelyek szerény lakóhelyül szolgálnak. Már az első pillanatban sem tűnnek elég lakályosnak. A maguk által készített tömött falú alacsony házak egy helyiségből állnak, ablak nélkül. A meleg miatt nem is kell, rablótól sem kell félni. Itt zajlik a család mindennapi élete. A szabad tűzhely féltett kincs, ezen főznek és a hidegebb éjszakákon meleget sugároz. A füst szabadon áramlik fojtogató, könnyeztető ereje mindent betölt. 

Az étel elkészültével a földön körülülve folyik a szerény lakoma. Ebben az elsőbbség a családfőé, övé a legértékesebb falat, az asszonynak és lánynak sokszor csak a végén jut a maradékból. Az edények jól látható helyet foglalnak el, nagy a becsületük. Ugyan ide is belopódzott már a korábban más célt szolgált műanyag kanna és edényféle. A mosásnak, mosakodásnak itt nincs külön helye. Ez a szabadban történik, általában a közeli vízfolyásban. A fekhelyek szerények, túlzottan nem kényelmesek. A rend és tisztaság az itt élők nem elsődleges erénye. 

A módosabbak, kézműves munkát végzők, kereskedők már többet megengedhetnek maguknak. Házuk több részből áll. Egyben végzik a legkülönfélébb népi munkát, a másik a pihenés helye. Feltűnő, hogy függőágyban pihennek, alszanak. Az hihető, hogy ez nem túl kényelmes, de megvan a módja a legmegfelelőbb testhelyzetben való elernyedésnek.
A népes családok egymást kölcsönösen segítik, összefogásuk példaértékű. A betegségekkel szemben a természetben fellelhető gyógynövényekkel védekeznek. A szülők a gyermekeiknek adják tovább, tapasztalatok alapján, a levelekkel, virágokkal, füvekkel és gyökerekkel való gyógyítás tudományát. Csak csodálkoztam, hogy a fogfájást zsibbadást előidéző levél rágcsálásával enyhítik. (Én is megtapasztaltam.) A köhögés enyhítésére gyökérféle főzetét használják. Különféle illatos növények bedörzsölésével megszüntetik a különböző testrészek kínzó fájdalmát. A városokban működő orvosokat csak végszükségben, nagyon ritkán keresik fel. Ennek természetesen anyagi okai vannak.

A családon belüli munkamegosztás sajátos. A férfi a család feje, szinte mindenben ő dönt. Ha lehetőség kínálkozik, közeli vagy távoli munkahelyeken dolgozik. A ház kö-rüli munkák jelentős részét az asszonyok végzik. Nevelik a gyermekeket, ellátják a családot, a földeken dolgoznak és a természet vadon termő ajándékait gyűjtik össze. Ha az idejük engedi, a nagyon egyszerű, hagyományos házi szövőszéken kockarácsos maja motívumokat kialakítva, harsány színekkel tarkított ruhákat szőnek, részben saját szükségletükre, részben az odalátogatóknak vételre ajánlva. A nő feladata a földön megtermeltek, a víz, a tüzelő hazaszállítása is. Így a férfiak a maguk 150-155 centijével daliásabbnak, az asszonyok megtörtebbnek látszanak. 

Azonban amikor az asszonyok tortillát sütnek, készítenek, vidámabbá válnak. Ez egyébként a mexikóiak nemzeti eledele, kenyere. Úgy mondják, senki nem teheti meg, hogy legalább ne kóstolja meg ezt a különös ételt. Az elkészítése egyszerű. A kukoricalisztet porrá tört tojáshéjjal keverik össze. Víz hozzá-adásával először kézzel formált kis golyót, majd lapocskát készítenek el. Ezután a szabad tűzhely bádoglapjára helyezik, s így sütik meg. Fogyasztásra készen ilyenkor úgy néz ki, mint nálunk a palacsinta, csak némileg kisebb. Hogy miért is kerül bele porított tojáshéj, egyszerű a válasz, így pótolják a szükséges kalciumot. Általában valamilyen húsféleséggel, hallal, zöldségekkel töltik meg, kis hengert formálva. 

Természetesen egy tortillával én is megbirkóztam. De valószínű, nem mostanában kerül a kedvenc ételeim sorába. Majszolása közben én nem éreztem különleges ízt, csak gyanakodva pillantottam a tortillákat forgató asszonyság kétes tisztaságú kezére. Úgy tudom, már nálunk is árulják töltelék nélkül. A "jó" mexikói ételre inni is kellett. Ismert, minden valamirevaló népnek megvan a nemzeti itala. Nálunk a pálinka, ott a tequila, különböző ízesítéssel és szeszfokkal. Sikerült végignéznem az előállítását.
Nem gyümölcsből készül, hanem az agavé hatalmas leveleit összezúzzák lóvontatású méretes hengerekkel, majd erjesztik és annak rendje-módja szerint párolják és finomítják. Kegyetlen erős! Egy pohárka tequila legyűrése után halvány rózsaszínben láttam azt a távoli világot. Nem tudom, minek tudható be, de túlzottan italos, tántorgó emberrel ott nem találkoztam. Talán azért alakult ez így, mert az őserdő még józanul is sok veszélyt rejteget. A nap felé törő, hatalmas faóriások, az átláthatatlan bozótvilág között nagy körültekintést igényel a tájékozódás. Sokszor még a nap sem látható. A lemaradás, egy-egy ösvény elágazásánál a rossz döntés súlyos veszélyt jelenthet.

De a helybeliek magabiztosak és a sok érdekes látnivalóra hívják fel a figyelmet. Ismertetik a módját, hogy az erdők lakóját, a pókszerű, tenyérnyi tarantulát hogyan kell biztonságosan kézbe venni. Azért kicsit remegett a kezem, amikor a kis huncut a szőrös lábaival a tenyeremet csiklandozta. A skorpiókkal viszont jobban kellett vigyázni. Fenyegetően emelgették ágaskodó méregtövisüket, de az erdők ismerői játszadoztak velük, még azt is engedték, hogy az arcukon meneteljenek ezek a furcsa állatok. Az őserdőből kikeveredve még más is várt rám. A közeli sziklás területen sütkérezett egy kecses leguán, mit sem törődve a hívatlan vendégekkel. Forgatta a fejét, meresztette zöldes szemét, aztán tovasuhant. 

Mivel nekem is suhannom kellett, búcsút intettem a nagy erdőnek, a sudár, büszke fáknak, a sokféle növénynek, a szúrós töviseknek, az apró bogaraknak, a szorgos hangyáknak, a sok-sok ismeretlen állatnak. Elköszöntem mind-azoktól, akikkel találkoztam. Felemelő érzés volt köztük, velük lenni.

Ezek is érdekelhetik