2016.08.12. 16:51
Jó reggelt Zala megye!
Már hosszú évek teltek el, ám még mindig látom az alsórajki nagymamámat, ahogy siet a katróchoz, hogy behozza a tyúkok alól a tojást. Kellett a buktához, amivel meg akart lepni.
A véndőben bőven volt disznózsír, a kannában meg frissen fejt tej, így már csak a pár faluval arrébb lévő molnártól hozott liszt kellett hozzá, „tőteléknek” pedig lekvár. Ez utóbbit sem a boltban vásároltuk. Sparhelten főzte a mama, fáradtságos munkával. Ennél jóval könnyebb mutatvány leemelni az üzlet polcairól a dzsemet, amiben ki tudja, milyen összetevők vannak. Ám ahelyett, hogy ezen fanyalognék, magam készítem el azt, amit megennék. A falusi asszonyok is ezt tették. S nem a boltba rohantak mindenért...