Jégkorong világbajnokság: A magyar válogatott legyőzte az olaszokat, és álmodozhat tovább

Csodálatos játék a hoki...

Ebben a sportágban csak a legritkább esetben fordulnak elő összetűzések különböző nemzetek szurkolói között, és ebből a szempontból Krakkóban (is) minden a legnagyobb rendben.

Miközben szerdán a csarnokban a kazahok éppen a japánokat gyepálták, a Tauron csarnok előtt már gyűltek a piros-fehér-zöld zászlós drukkerek. Aki másmilyet keresett ezen a délután, csalódnia kellett, hiszen a magyar és az olasz trikolor is hasonló összetételű. Mégis óriási volt a mennyiségi különbség a mieink javára, ismét több, mint kétezer honfitársunk igyekezett a létesítménybe, míg olaszhonból mindössze tucatnyi fanatikus érkezett, ők sem tűntek túl vidámnak, egykedvűen üldögéltek a bejárat előtti betonkerítésen. Talán megérezték, hogy ezen a napon a mieink legyőzése korántsem lesz egyszerű feladat.

Öröm az első gólt követően, szerda délután még háromszor láthattuk így a magyar játékosokat. Fotó: A szerző

A csarnokban már az esélylatolgatása volt a főszerep a magyarok között. A sajtóközpontban a feljutás lehetősége is szóba került, a kedélyeket Török László a magyar rádió korábbi legendás riportere igyekezett hűteni, és elismételte a sokat hangoztatott tételt: mindent figyelembe véve nem reális, hogy a magyar hoki A-csoportos legyen. Persze az sem felejtette el hozzátenni, hogy voltak már csodák, de egy újabbhoz az olaszokat le kell gyűrni!

Azokat az olaszokat, akik 2011-ben és 2013-ban is a Papp László Sportarénában ütöttek el minket a feljutástól. A taljánok az első két meccsüket 2-1-re hozták, vagyis nem sziporkáztak, mégis nyertek. Olyanok, amilyenek a Divízió I/A-ban szoktak lenni...

Egy magyar srác a többieknél is motiváltabban készülődött a csatára, az első két meccset eltiltás miatt kihagyó Sofron István már a délelőtti átmozgató edzés után egy öltözői képet posztolt a legnépszerűbb közösségi oldalon a következő hívószavakat hozzárendelve: „Hajrá Magyarok!", „Mindent bele!", „Végre újra a jégen!"

Délután aztán az is kiderült, hogy nem csak Sofron, hanem az egész társaság olyan mentális állapotban lépett jégre, amelyre nem számítottak az olaszok. Mit lehet olyankor mondani, amikor egy együttes az A-csoportból tavaly kiesett ellenfelének csak egy kapura lövést engedélyez húsz perc alatt? Sok mindent nem, csak a legőszintébb kalaplengetés, ami egy ilyen játékrészért kijár.

Hihetetlen elánnal, sebességgel, harci kedvvel harcolt a magyar csapat, s bár egy ideig még blokkolgatták az olaszok a mieink próbálkozásait, később már nem volt ellenszer. A harmad közepén a jól ismert emberelőnyös figura végén, egy Banham-bombába Kógert szúrt bele, majd a hajrában egy elhozott bulit követően Magosi lőtte szét a kapu jobb oldalát. Ezen kívül is akadt még ziccer, de nem lehettünk elégedetlenek.

A másodikban sem.

Bár az látszott, hogy az ellenfél alaposan rákapcsolt, de még így sem tudtak igazán fölénybe kerülni. Rajna Miklós a kapuban megmutatta, mit tud ő hozzátenni egy ilyen pazar csapatjátékhoz, még akkor is kifogott az olaszokon, amikor azok ketten, senkitől sem zavartatva vitték rá a korongot. A játékrész végén többször is jöhetett volna a harmadik magyar találat, de kimaradtak a helyzetek, kétgólos fórral fordultak az utolsó húsz percre a mieink.

Amiből aztán gyorsan három lett!

Sofron István megmutatta, mennyire fontos az ő személye a válogatottnak, a szélső ügyesen benntartott egy korongot az olasz harmadban, majd egy remek csel után kipúpozta a hálót.

Minden mesésen alakult, csak ne jött volna mindjárt egy védekezési hiba és az olasz szépítés. „Sebaj, gyerünk tovább!" – mondták a mieink és nem sokkal később máris kettős emberelőnyben támadhattak. Óriási sansz volt, nem sikerült élni vele...

Fogytak a percek, nagyon jól állt a magyar védelem a lábán, sőt, a mieink előtt több lehetőség is akadt, hogy végleg eldöntsék a csatát.

Két perccel a zárás előtt az olasz szövetségi kapitány még egy időkéréssel megpróbálta megfordítani a dolgok menetét, de már későn kapálózott, és hívta le kapusát, Vas Márton üres ketrecre lezárta az összecsapást.

A csodálatos diadallal, és a szinte tökéletes teljesítménnyel a magyar csapat megnyitotta maga előtt az utat az A-csoport felé. Csütörtökön Ukrajnát kell verni!

Magyarország–Olaszország 4-1 (2-0, 0-0, 2-1)

Krakkó, Tauron Aréna, 4000 néző. Vezette: Ansons (lett), Linde (svéd), Dalton (brit), Rovensky (szlovák)

Magyarország: BÁLIZS – Szirányi, Metcalfe, SOFRON, SARAUER, KÓGER – POZSGAI, Orbán, Sebők, Hári, BANHAM – Gőz, VAS M., Erdély, Vas J., Kovács Cs. – Kiss D., Vincze, Benk, NAGY K., MAGOSI. Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz

Olaszország: Andreas Bernard – Hofer, Helfer, Gander, Anton Bernard, Ramoser – Sullivan, Marchetti, Insam, Ihnacak, Di Casmirro – L. Zanatta, EGGER, Frigo, Morini, Kostner – Trivellato, M. Zanatta, Felicetti, Andergassen, Frei. Szövetségi kapitány: Stefan Mair.

Kiállítások: 8, illetve 10 perc.

Gólok: Kóger (Banham, Sarauer) 10:52, 1-0. Magosi (Nagy K.) 17:52, 2-0, Sofron (Vas M., Kóger) 43:01, 3-0. Egger (Ihnacak, M. Zanatta) 45:16, 3-1. Vas M. 59:16, 4-1.

ÍGY LÁTTÁK

Rich Chernomaz: „Tartottuk magunkat az előzetesen megálmodott tervhez, felkészültünk az olaszokból. Tudtuk, hogy defenzív, biztonsági játékot akarnak játszani. Nagyon büszke vagyok a srácokra. A folytatás? Mindenre van esélyünk, de a legfontosabb, hogy a csütörtöki összecsapásra felkészüljünk, nincsen egészen 24 óránk erre, de meg kell próbálnunk hasonló teljesítményt nyújtani, mint az olaszok elleni találkozó nagy részében."

Rajna Miklós: „Nagyon jól kezdtünk, egységesen, az edző taktikáját betartva játszottunk, ez volt a kulcsa, hogy kevés lehetőséget hagytunk az ellenfélnek. Mi történt, amikor ketten hozták rám a korongot? Nem indultam ki, reméltem, hogy visszaér valaki, ha lesz kipattanó. Szerencsém is volt, meg kellett, hogy az ellenfél is bénázzon egy ilyen szituációban. Úgy érzem, hogy nagyon jókor jött az a védés...”

Beszállt, nyert

Sofron István friss erőként vezére volt a diadalt arató magyar válogatottnak:

„Nehezen találom a szavakat, elképesztő a közönség, és még a Székely Himnuszt is elénekelte... Fantasztikus mérkőzést játszottunk, és annak külön örülök, hogy én is segíteni tudtam abban, hogy legyőzzük az olaszokat. Ez volt az első meccsem, egy kicsit még bele kellett rázódnom a játékba. Tudtuk, hogy az ellenfélnél már kevesebb a honosított kanadai, és már kevésbé kedvelik azt a fajta fizikális hokit, amelyet végig játszani akartunk. Idáig is a feljutásért harcoltunk, csütörtökön az ukránokat kell felőrölni."