A tisztelet kölcsönös - Kiváló összhangot teremtett az UFC gárdája

Két évvel ezelőtt a szomszédvár, örök rivális zalaegerszegiektől érkezett az egyesülethez Gombos Zsolt, aki az elnökséggel együtt célként tűzte ki: a megyei pontvadászat első osztályából a magasabban jegyzett Nemzeti Bajnokságba repíti a kanizsai labdarúgókat. Élete egyik lehetőségeként és ajándékaként tekintett az előtte álló nem egyszerű feladatra.

- Nehezen indult a munka, az első évemben az átigazolási időszakok extra nagy játékosmozgással jártak - mondta Gombos Zsolt. - Ettől függetlenül igyekeztünk a tabella első részében maradni, s végül a hatodik helyen zártunk. De már akkor a klub vezetésével egyetértésben terveztük a fényesebb jövőt. Láttuk, milyen téren kell előrelépni, a gyengeségeinkből szerettünk volna előnyt kovácsolni. A tréner szerint nem találták fel a spanyolviaszt, azonban azt tudták, hogy motiváció terén előrébb kell lépniük.

Kiss Jácint (balról) és Kotnyek István a levegőben ütközést is gyakorolták a tréningen
Fotó: Szakony Attila

- Néhány játékos mentálisan nem volt képes arra, hogy nyomás alatt koncentráljon - folytatta Gombos Zsolt. - Kiderült, ha épp a csapat egy adott mérkőzésen "gödörben" volt, akkor voltak olyanok, akik nem álltak a helyzet magaslatán. A játékosok kiválasztásánál ilyen új szempontokat is figyelembe kellett vennünk. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk a legénységünket, ugyanis az elnökség és Nagykanizsa városa is teljes mellszélességgel támogatja az elképzeléseinket. Ezt a fajta törődést a srácok is érzik, a helyiek szeretnének bizonyítani a közönségüknek, a barátoknak és ismerősöknek, de a megyeszékhelyi fiatalok is kifejezetten motiváltak. Kitűnően dolgoznak együtt, amiből talán profitálhatunk.

Gombos Zsolt elmondta: a csapat hetente négyszer edz, s mellette erőnléti tréningeken is résztvesznek a srácok. Megyei szinten lehet, hogy soknak tűnik, amennyit dolgoznak, de az eredményesség érdekében próbálnak új impulzusokat adni a játékosoknak. Korábban tervezték, de végül nem vették igénybe sportpszichológus segítségét, inkább a szakmai stábbal egyfajta bizalmi légkört alakítottak ki.

Bene Gábor augusztus végéig a felnőtt gárda egyik meghatározó játékosa volt. Egy térdsérülés miatt visszavonult, így most Harcz Lajos és Németh Imre oldalán segédedzői feladatokat lát el.

Gombos Zsolt vezetőedző

- Lejátszottam öt szezont a magyar másodosztályban, de a kanizsai felkészülés minden eddigi tapasztaltomnál komplexebb erőnléttel vértezte fel a fiúkat, ami azt mutatja, hogy minden szinten előreléptünk - fogalmazott Bene Gábor.

A klub számára rendkívül fontosak a szurkolók, akik mindig, még a nehezebb időszakokban is kitartanak a gárda mellett.

- Igyekszünk a lehető legjobb kapcsolatot ápolni a korábbi kanizsai csapatokban vitézkedő játékosokkal, valamint edzőkkel - tette hozzá. - Ennek ékes példája, hogy számukra baráti találkozót is szerveztünk, melyen ajándékként örökös bérletet kaptak. A városban egyféleképpen tudjuk elfogadtatni magunkat: ha megnyerjük a bajnokságot.

Rácz Szabolcs csapatkapitány

A segédedző szerint ha egy csapat az első helyen áll, ahhoz az is kell, hogy a fiúk jó társaságot alkossanak. A célok elérése érdekében olykor lemondásokra van szükség, s ilyen esetekben is egységesek maradtak. A kölcsönös tisztelet alapvető érték az együttesen belül, sőt a kanizsai származású játékosok között gyerekkori barátságok vannak.

- Ugyancsak az összetartást erősíti, hogy minden hazai mérkőzést követően a csapat együtt marad és a találkozó kiértékelésén túl órákon keresztül beszélgetünk - fűzte hozzá Bene Gábor. - Például a Csács elleni rangadó előtt tartottunk egy tréninget, majd a Csónakázó tónál kötetlen beszélgetésen mindenki elmondhatta az észrevételeit.

Bene Gábor segédedző

Rácz Szabolcs a kanizsaiak csapatkapitánya úgy érzi, a játékostársai örömmel rúgják a bőrt, ehhez persze hozzájárul az is, hogy öt fordulóval a pontvadászat vége előtt vezetik a tabellát.

- Minden túlzás nélkül állíthatom, nagyon jó kis csapat a miénk, ugyanis nemcsak a füvön, hanem azonkívül is sikerült mindenkivel egy hullámhosszra kerülni, ami kivételessé teszi az együtt töltött időt - így Rácz Szabolcs. - A bankettek hangulatát még hónapok múlva is felemlegetjük.

Az UFC játékosai hetente négyszer találkoznak a legendás Olajbányász pálya gyepén. Az előtérben Hóbor Gergő (balról) és Szalai Dániel a labdával   Fotó: Szakony Attila

Az UFC egyik támadó játékosa, Szalai Dániel élete a labdarúgás körül forgott, hiszen gyermekként az egykori NB I-es együttes labdaszedőjeként arról álmodozott, hogy egyszer ő is az Olajbányász stadion gyepén rúgja a bőrt.

- Nem is kívánhatnék többet, hiszen a hazai közönség előtt egy olyan miliőben bizonyíthatok, ahol számíthatok a társaimra. Alapvető, hogy ha munka van, becsülettel dolgozunk, ha lehet lazítani, bohóckodni, akkor azt a csapat kihasználja.

A 23 éves Kiss Jácint szintén rajong a fociért, karrierje korán, hatévesen indult Kanizsán. Minden korosztályt végigjárt, majd kipróbálta magát más együttesekben is, ám a szíve szülővárosába húzta.

- A srácokkal nagyon jó közösséget alkotunk, akikkel az edzések mellett mindig találunk időt némi bolondozásra is - tette hozzá.