Sport

2015.03.07. 10:20

Kezd beindulni a „Bognár-művek”

Zalaegerszeg - A korábbi sikeres dobószakág munkája után akadt egy üresjárat az egerszegi atlétikai életben, amikor a dobók kevésbé jeleskedtek, ám Bognár Szabolcs edző érkezésével sok minden megváltozott. Sőt, nem csak az atlétikai, hanem az erőemelő versenyekről is szállítja az érmeket az általa irányított csapat.

Kerkai Attila

Az utóbbi hetekben igazán nem unatkoztak Bognár Szabolcs tanítványai, hiszen a korosztályos és a felnőtt fedettpályás, illetve téli dobóbajnokságon álltak rajthoz. Veiland Violetta, Takács Dóra, Major Máté, valamint Aczél Norbert is érme(ke)t szereztek, a Zalaszám-ZAC erőemelő szakosztályából pedig a fekvenyomó magyar bajnokságon Smodics Alex szintén bronzérmes lett.

Bognár Szabolcs edző maga is „jókiállású" sportoló, s negyven év felett – enyhén szólva – is jól tartja magát. Nem csoda, hogy könnyen „követőkre" talált.

Szóval, erős... Ami kell is, hiszen a veterán versenyek állandó szereplője, háromszoros szenior Európa-bajnok diszkoszvetésben, veterán Világjátékok aranyérmes és világbajnoki második helyezett. 2011-ben még a magyar bajnokságon is második helyezést ért el, legjobbja pedig 55,88 méter diszkoszban.

Bognár Szabolcs Vas megyei, amit fontos kiemelni, hiszen a legendás Németh Pál-féle dobóiskolában nevelkedett. 2001 óta él Zalaegerszegen, ahová munkája révén érkezett a Deák-Széchenyi SZKI testnevelője.

– Amikor Egerszegre kerültem még nem edzősködtem, hanem csak tanítottam az iskolában, aztán 2009-ben igazoltam én is a ZAC-hoz. Addig a Dobó SE tagja voltam – szúrja közbe Bognár Szabolcs, amikor edzés közben látogattuk meg.

Smodics Alex (balról) fekvenyomásban nemrég bajnoki bronzot szerzett, aminek őszintén örült Bognár Szabolcs edző is. Fotó: Pezzetta Umberto

Szombathely, Dobó SE és a ma már elhunyt, „Dobópápa" néven ismert Németh Pál edző személye olyan garancia a sikerességre, amit nem lehet kihagyni.

Szóval, mit tanult a legendás Pali bácsitól?

– Igazi sportember volt ő, az elhivatottság és a kitartás mintaképe – említi Bognár Szabolcs. – Ennyi kiváló dobóatlétát kinevelni véletlenül nem lehet, szigorú volt, következetes és az állandó munka híve. Enélkül nem megy, mert aki nem dolgozik, annak eredménye sem lesz. A kalapácsvetés volt persze a csoportban a fő szám, de a diszkoszvetés is jól megfért mellette, így egy világszínvonalú csoport tagja lehettem. A főiskolán az ember az elméletet megtanulja, de a gyakorlatot az életben sajátítja el, amit magam is megtapasztaltam.

A Zalaszám-ZAC-nál a dobószakág és az erőemelők jól megférnek egymással. Bognár Szabolcs szerint nem kell ezen csodálkozni, hiszen sok közös pont van, hogy mást ne említsünk, a súlyemelés.

– Guggolás, felhúzás szakítás, fekvenyomás, ezek mind részei a dobóatléták és az erőemelők edzéseinek – mondja Bognár Szabolcs. – Átfedések tehát vannak, s amikor az iskolában szerveztem fekvenyomó versenyeket, volt, hogy együtt indultunk a diákokkal, akik között voltak atléták, vagy csak egyszerű, hobbi sportolók. Az atlétákat néha elviszem fekvenyomó versenyre, de túl sokat nem lehet erőltetni, hiszen lelassulhatnak tőle. Viszont egy jó alkalom a versenyzésre néha, és a légkör is fontos.

Ahogy említettük, Bognár Szabolcs le sem tagadhatná, mivel foglalkozik, illetve milyen sportot űz. Tanítványai figyelnek rá, s bár – ezt tapasztaltuk ottjártunkkor – a tréningeken közvetlen a hangnem, de azért érződik mindenkin: van tekintélye az edzőnek, nem is kicsi.

– Most már tényleg az lenne a jó, ha végre utol is érnének – mosolyodik el félig, de érződik a hangján, hogy mindezt tényleg nem bánná, legfeljebb a mondat a mindennapi ugratás része, hogy motiválja tanítványait. – Smodics Alex már majdnem utolért, hiszen az országos bajnokságon 177,5 kg-ot nyomott fekve, pontosabban, az e heti, a Széchenyi iskolában tartott versenyen elérte az én legjobbomat, a 180 kg-ot, de még nem versenykörülmények között. Számára azért többet ér mindez, hiszen kisebb a testsúlya, mint az enyém, ami fontos szempont. Szóval most már jó lenne, ha az atlétáim érnének utol, s várom, hogy mikor jön el az ideje. Bízom az idei versenyszezonban, mert szerintem jók leszünk. Technikai sportág a miénk, fejben, és erőben is lehet még hova fejlődni, Vannak korosztályos bajnokaink és érmeseink, továbbá válogatottjaink az atlétákkal. Úgy érzem, most már kezdenek figyelni ránk országosan is, s ez a lényeg.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!