Mindannyiunk kedvence

Jó és rossz közt

Zalaegerszeg – Élet, halál, szerelem, bánat... Néhány szó, ami eszembe jut Háy János Völgyhíd című darabjának előadásával kapcsolatban.

Örülök, hogy nézőként én is részese lehettem a Völgyhídnak és az azt követő, Madák Zsuzsanna által vezetett beavató programnak. A darab hűen tükrözi a magyar valóságot, bemutatja az emberek helyzetét, szorongásait. A karakterekben könnyen magunkra ismerhetünk: a szüleivel küzdő, a lázadó, a törekvő kamaszra, a karrierista felnőttre...

A történet főhőse Péter, aki két pont között vergődik: egyik oldalon az apja által teremtett jólét – ennek előnyeit ő is élvezi –, másik oldalon az elszakadás vágya, lázadás és dac az apai szigor ellen. Mindemellett ott van a Zsófi iránt érzett szerelem, mely új értékrenddel szembesíti, amit szintén nem akar, nem tud elfogadni. Ki tud egy összezavarodott kamasznak útmutatást adni? Deda, a barát, aki egy tipikus lázadó gimnazista? Harcol az élet ellen, s bár nem tudja, mit kezd vele, abban biztos, hogy még azelőtt eldobja, hogy megöregszik. Nem túl ösztönző. Talán a barátnője, aki valóban szereti, s ha sokszor nehezen is, de eltűri a fiú beteges féltékenykedését? Ő megfelelő személy lehetne, ám Péter nem képes nyíltan beszélni neki családi problémáiról. A felnőttek? Az édesanya ugyan rajong a fiáért, őt is az apai (férfi) elnyomás teszi tehetetlenné, mint Pétert. Nem tud segíteni.

Gimnáziumi tanáruk próbál közelebb kerülni a fiatalokhoz, de sem a „lázadók”, sem a „stréberek” nem nyílnak meg előtte.

A cím – Völgyhíd – utal arra, hogy ez a legrövidebb út a két hegycsúcs között. Egy okos megoldás. De igaz-e ez Péter esetében?

A völgyhíd mindannyiunk életében ott van. Választóvonal jó és rossz között. Lehetőség. Rossz lehetőség! Péternek több figyelemre lett volna szüksége, főként szüleitől. Fontos, hogy segítsük egymást és merjünk segítséget kérni. Ezt tanultam meg az előadásból.

Németh Ágnes
Csány-középiskola 



Az utca hangja

Nagykanizsa – Amikor kilépünk az utcára, millió információ és történet tárul elénk. Mindennek van valami mondanivalója, és ezt próbálják is tudtunkra hozni, amit egyfajta zeneként értelmezek.

Az utcán – tudatosan vagy sem – mindenki tagja az én kis zenekaromnak, bár sajnos a szólamok gyakran kicsúsznak karmesteri irányításom alól. A történeteknek általában csak az eredményével szembesülünk, kivéve, ha magunk is szemtanúi, résztvevői vagyunk a cselekménynek. Baleseteknél remélhetőleg egyik sem, de, mint említettem, gyakorta kicsúszik a kezemből az irányítás.

Egy elvesztett 50 forintosnak is megvan a története, hiszen annyi kézben „jár” élete során, hogy azt szinte lehetetlen felfedni, de tudom, ha találok egyet, annak jó hasznát vehetem: egy jót csocsózhatunk suli után a srácokkal...

Amikor kilépünk az utcára, millió információ és történet tárul elénk, de az csak rajtunk és egy csipetnyi szerencsén áll, melyiket fejtjük meg.

Horváth Dávid
Dr. Mező-gimnázium  



Közlekedj okosan!

Lenti – Csiki Andor és Magyar Benjamin, a Lámfalussy- iskola diákjai szép sikert értek el a Középiskolás Közlekedésbiztonsági Kupa nevű verseny megyei döntőjén, Zalaegerszegen.

Andor a segédmotorkerékpár-vezetők csoportjában indult, míg Beni a személygépkocsi- vezetők kategóriájában mérette meg tudását és ügyességét. Mindketten megyei elsők lettek a saját csoportjukban. Andor részt vett az országos döntőn, ami Hajdúszoboszlón zajlott le április 11-e és 13-a között.

– Miképp zajlott a verseny?

– Az első napot a KRESZlapok kitöltésével és az elsősegéllyel kezdtük. A feladatokat tartalmazó borítékokat előttünk bontották fel, így senki sem tudta, hogy mit tartalmaznak. Másnap délelőtt volt az „ügyességi”, ami nem okozott nagy gondot. Természetesen az országoson több és nehezebb feladatot kellett megoldani, mint a megyein. Délután városi vezetés következett. Ez már komolyabb munka volt, mert rendőri irányítással történtek a dolgok. Az eredményhirdetés az utolsó nap délelőttjén zajlott le.

– Elégedett vagy az elért helyezéssel?

– Igen, örülök és elégedett vagyok, 12. lettem. Viszont jövőre jobb felkészültséggel indulok neki a versenynek a jobb eredmény érdekében.

Andor a beszélgetés végén hozzátette: szerinte mindenki számára elengedhetetlen, hogy jól ismerje és alkalmazza a közlekedés alapszabályait, legyen szó gyermekről vagy felnőttről. Az életünk múlhat rajta.

Hóbor Anett
Lámfalussy-iskola 



Csak egy séta?

Nagykanizsa – Sétáljunk egy kicsit az utcán. A velünk szembe jövő emberek közül tízből legalább öt valamilyen betegséggel küzd. Valószínűleg...

Van, akin ez szembetűnő, van, akin ez nem látszik. Ez miért is fontos? Néhány ember van csupán, aki mindenkit egyenlőnek tekint, nem nézi le, nem fordul el, ha a vele szembe jövő sánta, púpos vagy más betegséggel küzd.

Velem is megtörtént: sétáltam és betegségem miatt elkapott egy köhögési roham, ám együttérzés helyett támadást, rosszalló tekinteteket kaptam... Olyasmi miatt ítéltek el, amiről nem tehettem.

Sajnos, korosztályunkból egyre többen olyannyira pofátlanok, ha egy idős ember korlátozva van a mozgásában, inkább fellökik ahelyett, hogy segítenének neki. Senki sem tehet arról, hogy eljárt felette az idő... Példának hozhatnám a látássérülteket is. Lehet, hogy így jöttek a világra, soha nem látták a kék eget, a zöld füvet, számos élményből maradtak ki. Néhányan gúnyt űznek belőlük, pedig bizonyára nekik sem esne jól, ha ezt kapnák vissza betegségük esetén.

Mit várhatunk a fiataloktól, ha a felnőttek is ugyanezt teszik? A gyerekek az otthon tanultakkal lépnek ki az utcára.

Horváth Mónika
Thúry-tagintézmény  



A hollywoodi mosolyért

Nagykanizsa – Sokunknál okoz nagy dilemmát a fogszabályzó kérdése. Felmerül, hogy fáj és hogy ronda.

Megnyugtathatlak benneteket, annyira nem fáj – csak pár napig –, és manapság egyre divatosabb. Néhány amerikainak orvosi szempontból nem lenne rá szüksége, mégis felteteti, mert jól néz ki.

Nagyobb probléma viszont az, hogy rendkívül drága. Ha nem SZTK-alapon csináltatjuk, amire mellesleg éveket is várhatunk, több százezer forintba kerül. Persze ha kell, hát kell, de mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy megéri-e neki. Jó, hogy csak pár év, és utána egész életedben gyönyörű fogsorod lehet. Néhány hátrányára azonban érdemes felkészülni. Én például nem rágózhattam, nem haraphattam nyers és kemény gyümölcsbe, zöldségbe, valamint diófélékbe. Ám ezekhez gyorsan hozzászoktam, ahogy a fogszabályzóhoz is. Mostanában már örömmel harapok bele egy almába, de valójában szerettem fogszabályzós lenni...

Vida Ágnes
Batthyány-gimnázium  



A zene hatalmával

Nagykanizsa – A muzsika mindenki számára mást jelent, mindenkinek más jut eszébe a szóról: zene. Vajon mit gondolhat az a dallamok világáról, aki játszik valamilyen hangszeren? A zene nem csupán egy dallam, amely vagy tetszik, vagy nem. A zene sokkal több.

Az, aki már évek óta tanul hangszeren játszani és évek óta jár zeneiskolába, megtanulja értékelni ezt a különleges dolgot. Jómagam is „öreg rókának” nevezhetem magam, hiszen emlékezetem szerint már vagy nyolc éve pallérozom zenei tudásomat: előbb a szolfézs, majd a furulya, az oboa, a zongora következett, aztán az Orff ütőegyüttesben a marimba és a xilofon. Mostanság pedig gitározni tanulok, igaz, azt már autodidaktaként.

Az, aki ily módon érdeklődik a zene iránt, úgy vélem, jó úton jár. Hiszen nemcsak a mai, modern zenét ismeri meg, hanem betekintést nyerhet a klasszikus, barokk, romantikus és még sokféle zene történetébe és dallamaiba, újabb és újabb ritmusokat ismerhet arra a véleményre jutottam, hogy az, hogy egy héten három alkalommal járok be a zeneiskola épületébe, nem a szabadidőm csökkenésével, hanem annak ellenkezőjével jár. Igen, úgy érzem gazdagabb lettem, mivel olyan csapatnak vagyok ezáltal tagja, mely nem mindenki életében adatik meg. Sajnálatos, de sokan nagyon korán feladják tanulmányaikat, pedig még meg sem ízlelték az egy-egy fellépés utáni vastaps örömét. Pedig az csodálatos.

A zene által egy új világba léphetünk, talán ezért is szereti majd´ minden ember a zenét. Ki ilyet, ki olyat. Ez az embertől és az ember hangulatától függ. Jó lenne, ha nemcsak egyfajta zenei műfajt hallgatnának az idősebbek és a fiatalok, hanem nyitnának az új kortárs zeneszerzők zenéje felé is. Sok kellemes meglepetés érné őket.

Tislér Judit Anna
Batthyány-gimnázium  



Mindannyiunk kedvence

Zalaegerszeg – Megkívánjuk, megvesszük, megesszük. Ideális ajándék, stresszoldó, rágcsa vagy desszert. Ez a csupa pozitív jelzést kapó dolog a csoki! Innen-onnan negatív dolgot is hallasz róla: „Hizlal, árt a fogaknak...” De miért rontanánk el a hangulatot, amit maga a csokoládé szó kelt bennünk?

A maja indiánok már időszámításunk előtt 600 körül használták. Imádott édességünknek mágikus erőt tulajdonítottak, vallási szertartásokhoz, gyógyszerekhez használták. Jól bevált láz, köhögés és terhességi depresszió ellen is. A maják keserű „kotyvasza” azonban még nem volt favorit. Az aztékok viszont vaníliával és mézzel édesítették.

Egy ideig a gazdagok itala volt, csak az 1700-as években lett elérhető a közember számára. Érdemes volt nemesnek lenni a korábbi években...

Azóta több fajtában, formában, ízben is megjelent: miután megoldották a tej sűrítésének problémáját, megjelent a tejcsoki. Ha kevesebben is, mint a tejcsokit, a keserűcsokit vagy étcsokit is mindig szeretni fogják. A fehércsoki nem tartalmaz kakaóport, csak kakaóvajat, cukrot és tejet. A gianduja csokoládét Michele Prochet cukrász dolgozta ki: a kakaó egy részét mogyóróliszttel helyettesíttette. A nugát ősének is tekinthető. A kakaópor feltalálásával Conrad van Houten dicsekedhet.

Az, hogy melyiket találod finomnak, remek ajándéknak, te döntöd el. A csoki népszerűsége sosem csökken. Mindenütt ott van, ha szerencséd van, otthon a szekrényetekben is...

Párkányi Dóra
Ganz-Munkácsy-iskola