Tippek: hogyan szabadulhatunk meg a spanyolcsigától?

Ronda, kövér, nyálkás, étvágya határtalan, legféltettebb kerti kincseinket zabálja fel ripsz-ropsz, ha nem figyelünk. A csapadékos időjárás kedvez a spanyolcsigának, sok helyen igazi invázióval találjuk szembe magunkat.

– Főleg eső után jön elő rengeteg, nem győzöm őket összeszedegetni – magyarázta egy, kertjében a nyálkás állatkákra „vadászó” kiskanizsai asszony. – Irdatlan mennyiségben bújnak elő a telek végében futó elgazosodott vizesárokból.

Az asszony hozzátette: egyébként tapasztalatai szerint a leghatékonyabb védekezés, ha kultúrnövényeink közelében megszüntetjük az árnyékos, nedves elvadult területeket. 

Hogy a stratégia helyes- e, arról (na meg a spanyolcsigáról) Szabó Gábort, a Zala Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága növényvédelmi felügyelőjét kérdeztük.

– A nedves, parlagon hagyott területek, a gondozatlan vízelvezető árkok valóban kedveznek a faj elszaporodásának – erősítette meg a szakember. – Jártamban-keltemben én is tapasztalom, hogy idén mintha még több lenne belőlük a korábbi évekhez képest. Rágásukkal, illetve ürülékükkel és nagy mennyiségű nyálkájukkal is károsítanak, utóbbi azért okoz gondot, mert beszennyezik velük a termést. Még az olyan, fogyasztható részüket a talajfelszín alatt kinevelő karógyökeres növényeinket is képesek tönkretenni, mint a sárgarépa.

Megoldás? Az egyik, ha a kert megfelelő részébe benedvesített hullámpapírt teszünk, ez alá összegyűlnek a csigák, melyektől így megszabadulhatunk.

Van, aki hegyes szúrószerszámmal nyársalja fel a puhatestűeket, más sóval töltött vödörbe dobja őket – ezek azonban nem éppen humánus megoldások. A kerti ágyások köré meszet vagy fahamut szórhatunk, melyek távol tartják a károsítókat a kultúrnövényeinktől. Kemikáliákból közel fél tucat termék közül választhatunk, a metaldehid hatóanyagú készítmények nemcsak elpusztítják a csigákat, de csalogató hatásuk is van. Ezek használata kapcsán azonban a szakember arra hívta fel a figyelmet: alkalmazásuk friss fogyasztásra szánt levélzöldségek esetében a mérgezésveszély miatt nem lehetséges, pontosabban csak az ágyások körül, a növényektől távol lehet elhelyezni a granulátumokat. Pár szem kiszórása is elég, amit eső után ajánlatos megismételni.

A spanyolcsigáknak vannak természetes ellenségeik is, például a varangyos békák és az indiai futókacsák, melyek élvezettel falják fel a nagyra hízott példányokat. Igaz, erős csigainvázió esetén nem túl hatékonyak. S végül: valóban nem árt, ha területeinket rendben tartjuk, és az arra alkalmas helyek felszámolásával, gyommentesen tartásával megelőzzük a nyálkás kis rémségek elszaporodását.

Magyarországon ma közel tíz csupasz csigafaj van, melyek a mezőgazdaságban, főleg kertészeti kultúrákban károsítanak. A köznyelv két fajt is spanyolcsigának hív: az egyik a vörös csupaszcsiga (Arion rufus), a másik pedig a valódi spanyol csiga (Arion lusitanicus). Mindkettő az Ibériai-félszigetről származik. A sokféle színben, a vöröstől a gesztenyebarnán át a szürkében, feketében „pompázó” állatok nem válogatósak, reszelőnyelvükkel májustól egészen a fagyokig mindent megrágnak, ami az útjukba akad. A fogukra való növényeket képesek szinte teljesen eltüntetni.

Nyár derekán petéznek
Szabó Gábor jelezte: évente 1-2 nemzedékük van, a nyár derekán, végén több száz petét raknak, melyekből újabb és újabb egyedek fejlődnek. Védekezni ellenük mechanikai, kémiai, biológiai és agrotechnikai úton lehet. Növényekkel is riaszthatunk, nem szeretik a begóniát, a paradicsomot.