Csodaszer mákból - Biokertészet hókuszpókusz nélkül

Amúgy kiváló ünnepek előtti zsibvásár volt, jó boltot csináltam, de sajnos korán elfogyott a zsebpénzem, egy férfi száz forintért kótyavetyélte az értékes könyveket, így az utolsó filléremet is papírneműbe fektettem. Ebéd után, amikor a komposztra vittem az almahéjat és egyéb zöldségmaradékot, gyorsan elszállt a rossz kedvem, a sóska ugyanolyan harsogó zölden virított a barna gúnyában komorkodó kertben, mint szombaton. Le is mondtam a délutáni sziesztáról, lecsipegettem a savanykás levélkéket, ha főzelék nem is, de egy jó kis krémleves lesz belőle.

Újságoltam a ház urának, aki nem szólt rá semmit, de egy kicsit furcsán nézett rám. Kedden spenót? Szombaton kapor? Hétfőn sóska? Nem sok ez a jóból? – gondolhatta magában. Most már, hogy jócskán benne járunk a decemberben is, meg kell becsülni minden szál zöldségfélét, amit a kert még adni képes, hiszen a frissen szedettben legtöbb a vitamin, magyaráztam. A spenótot amúgy Annus nénitől kunyeráltam, ez az új-zélandi zöldségféle egészen addig friss leveleket hajt, amíg el nem fagy. Ráadásul Annus néni barátnőm nem csak a kertben neveli, az almafája alá is ültet, így, amikor a kertet ősszel felszántatja, az almafa alól még sokáig szedegetjük a főzeléknekvalót.

Kora ősszel vettem néhány cserép apró virágú krizantémot – édesanyám margitvirágként emlegette, már szinte elvirágoztak, így kiültettem őket a kertbe. Ugyan minden évben ezt tettem, de mindig baleset érte őket. Az idei volt az első esztendő, hogy a krizantémokat sikerült megóvnom, ugyanis a veteményesbe ültettem őket. Tegnap a verandát díszítő margitvirágokkal is ezt tettem, remélem nem zavarják majd egymást a hagymákkal és az őszi mákkal. Míg ez ügyben az ágyásokban motoszkáltam, észrevettem, hogy kikelt a mák, a fél milliméteres növénykék világosan mutatták, megint túl bőkezűen bántam a magokkal, tavasszal megint ritkíthatom a sorukat. Mindig megfogadom, hogy betartom a „követési távolságot”, de mégis, amikor a vetésre kerül a sor, hatalmas kérdőjel jelenik meg lelki szemeim előtt: mi lesz, ha csak minden tizedik mag kel ki? Nos, általában az utolsó szemig kihajt, kivéve, ha mégis megemberelem magamat és az előírás szerint vetem. Az idén így jártam a zöldborsóval, betartottam a tő és sortávolságot, mondanom sem kell, olyan ritkán kelt, hogy újra kellett vetnem.

A mákra visszatérve, több szakkönyvet átbogarásztam, hogy összegyűjtsem: mi minden szól amellett, hogy helyet szorítsunk számára a kertünkben. Egy 1966-os kiadású Gyógyító növények című könyv a terméstokot, a mákgubót említi, mint fontos gyógyszeripari alapanyagot. A drog többféle értékes, fájdalomcsillapító és bódító hatású alkaloidot tartalmaz. Az interneten talált leírások is jobbára a mákgubóval foglalkoznak. Mindenesetre többhasznú növény, én a sütemények kedvéért tartom, a gubókat pedig szárazvirágként kezelem. A mák egyébként kiváló B1-, B6-, B2-vitamin valamint niacinforrás, az ásványi anyagok közül nagyobb mennyiségben kalciumot, cinket, mangánt, rezet, vasat, foszfort, káliumot és magnéziumot tartalmaz. Több helyen olvastam, hogy a mák hatásos csontritkulás ellen – a mákolaj rendkívül magas foszfortartalma elősegíti a kalcium beépülését a csontokban.