Áttörés gyöngybagoly-ügyben

A hat gyönyörű madarat meg is gyűrűzték a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársai és az alapítvány által szervezett tábor önkéntesei.

Ez azért számít újdonságnak, mert a madárfaj általában nyugalmas helyeken, leggyakrabban templomok tornyában, családi házak padlásain bújik meg. Legalábbis a régi tudományos doktrínák szerint, melyeket lehet, hogy - például az előbb említett siker miatt - ma már érdemes lenne felülvizsgálni.

- A megyében 3 ilyen, 4-5 méter magas oszlopra szerelt költőládát helyeztünk ki, egyet Orosztonyban, kettőt pedig Sármelléken - hallottuk Klein Ákostól, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány ügyvezetőjétől, mielőtt még az oszlopnak támasztott ingatag létrán felmászott volna a ládához. - Itt, Orosztonyban hosszú, 5 évnyi várakozás után most költözött be a költőládánkba egy gyöngybagoly család és elvileg már fiókák is vannak benne, ezért kíváncsian várjuk, hogy belenézhessünk... A dolog előzménye a Norvég Alap által támogatott VidÉKességeink című program volt, melynek keretében került sor a költőládák elkészítésére, felszerelésére. Azzal a projekttel a vidéki, falusi kis portáknak a természeti sokféleség megőrzésében betöltött szerepét próbáltuk hangsúlyozni. Ennek jegyében helyeztünk ki sokféle költőládát és a falu lakóinak is ezt javasoltuk - a mostani fejlemény bizonyítja, hogy van értelmük ezeknek a beavatkozásoknak, mert a védett állatok elfoglalják és használják is a természetvédelmi berendezéseket.

Aztán következett az „akció”: Klein Ákos felment a létrán, majd bekukkantott a költőládába. És legnagyobb örömére ott hat fiókát talált. Kettesével hozta le a kisebb-nagyobb gyöngybagoly kölköket segítőinek, a tollas szépségek először kicsit engedetlennek tűntek, de aztán beletörődtek sorsukba és csak sunyorogtak a fénytől. A legkisebb fióka pedig el is aludt.

Ákos a fiatalokat némi információval is ellátta a gyöngybagolyról. Elmondta: a kis baglyok szülei valószínűleg egy épület padlásán pihennek napközben, ezért nem találták őket a költőládában, melyet azok csak éjszaka keresnek fel, hogy enni adjanak a „gyerekeknek”. Azt is elárulta: a gyöngybagoly fokozottan védett faj, Zala pedig fontos lelőhelye. Arra vonatkozóan azonban, hogy mekkora a populáció, nincs adat, ugyanis a madár költési szokásai átalakulóban vannak, amit az orosztonyi kísérlet is igazol. Úgy tűnik ugyanis, hogy a templomtornyok helyett más költőhelyeket részesítenek előnyben.

- Ha csak azt vennénk figyelembe, hogy 100 toronyból 12-ben van egy madár, akkor azt kéne mondanunk, hogy ritka faj - magyarázta Klein Ákos. - Lehet azonban, hogy alternatív, általunk nem ellenőrzött költőhelyeken van. Ezt most készülünk vizsgálni.