Becsületes, tisztességes zalai emberek

Tisztelt Szerkesztőség!

Egy napjainkban "hihetetlen" történetet írnék le Önöknek.

Barátaimmal - volt osztálytársaimmal 1977-ben végeztünk a nagykanizsai Winkler Lajos Vegyipari Szakközépiskolában.

Azóta rendszeresek az osztálytalálkozóink, illetve az utóbbi időben az évenkénti látogatásaink. Mivel imádjuk Zalát, a volt iskolánkat, Nagykanizsát, osztálytársainkat, mindenféle "ürüggyel" minden évben min. egyszer, utazunk. Nyergesújfaluban lakunk, dolgozunk. Idén a Dödöllefesztivál volt az apropója az újabb látogatásnak. Nagyon jól éreztük magunkat, találkoztunk több osztálytársunkkal, legjobban szeretett tanárunkkal.

A Fesztiválon élveztük a hangulatot, borokat, a dödöllét és az egyéb étkeket.Nagyszerű volt találkozni szeretteinkkel.

Szombat és vasárnap reggel "jó szokásunkhoz" híven, irány a piac, a vásárcsarnok. Éhségünket "orvosoltuk" a hajdinás és egyéb hurkákkal, kolbásszal, pecsenyével.

A történet most kezdődik....

A vasárnapi (szeptember 14.) hazaindulás előtt vettem észre, hogy nincs meg a mobiltelefonom. Keresgélés az autóban, mellette, a vásárcsarnok felé vezető úton stb..... nincs.

Barátaim kezdték felváltva felhívni a számomat. Kétszer kicsengett, kétszer nem. Többszöri próbálkozásra.... felvették. Bejelentkezett a Csarnok Biztonsági Szolgálata, jelezve, hogy a telefon náluk van. Éppen baleseti sérült (lépcső) ellátásában, mentővel való elszállításában segédkeztek. Amint idejük volt, a telefonomat visszakaptam. Elmondták a történetet, illetve megmutatták azt a hölgyet akinek szintén köszönhetem a telefonomat. Az egyik közlekedő útvonalon a telefonom leesett a földre, melyet nem hallottam-láttam. A mögöttem sétáló, egy könnyen azonosítható népcsoportba tartozó férfi felkapta a földről, majd sietősen távozni akart. Az árusok közül egy hölgy látta a történteket és azonnal értesítette a közelben járőröző biztonsági embert. Ő a telefont rövid megbeszélés után visszaszerezte.

"Lányos" zavaromban csak köszöneteket tudtam nekik elhadarni, illetve a hölgynek átnyújtani egy doboz bonbont, melyet próbált elhárítani.

Vannak számomra tanulságok, de nem ez a lényeg.

Köszönöm újra a ZALAI EMBEREKNEK, így voltak eddig is a szívemben, így lesznek ezek után is. Nagybakónaki nagyszüleimre is így emlékszem.

Becsület, tisztesség, érzékenység mások problémáira.
Köszönöm!