2012.01.26. 06:21
A művész döntése (kommentár)
Ilyen a zenészsors: Fehér Sándor nevét csak akkor ismerte meg az emberek túlnyomó többsége, amikor már nem élt. A zátonyra futott Costa Concordia eddigi egyetlen magyar áldozata azonban példát mutatott az olasz kapitánynak is: míg utóbbi bőrét mentette, a magyar hegedűs előbb egy gyereket, majd hegedűjét akarta megmenteni, mielőtt magára gondolt.
A hősiesség nem függ foglalkozástól: lehet gyáva az űrhajós és bátor egy pincér. A bátorság nem függ állampolgárságtól, nemzetiségi hovatartozástól sem: lehet gyáva egy amerikai vagy olasz — ugyanakkor bátor egy albán vagy török. Fehér Sándor igazi tragédiája, hogy élete legnagyobb alakítását nem hegedűn mutatta be, hanem egyszerűen azzal, hogy a vészhelyzetben bátor volt, amikor nem magát mentette, hanem mást. Az olasz kapitány — aki a mentőcsónakot választotta, amikor zátonyra futott a hajó — életének legnagyobb tragédiája, hogy túlélte az utasok halálát. Életben maradt, de ezentúl senki nem lesz kíváncsi rá, és hajót aligha fog irányítani, legfeljebb egy fagylaltostriciklit. Megbélyegzettként, gyáva emberként kell élnie. Fehér Sándor meghalt, mégis mindenki rá kíváncsi. És tovább él bennünk. Mint ismeretlen hős – amíg valaki regényt nem ír, filmet nem készít életéből. Nem is kérdés, melyikük hozott helyes döntést a pánik perceiben.
