Olvasó

2011.08.09. 15:15

Ormándpusztai gróf

Az 1919-1920-ban vívott szovjet-orosz- lengyel háború során Magyarország hadianyagot szállított a lengyeleknek. A cél Lengyelország megsegítése és a szovjet-orosz terjeszkedés megállítása volt. A Varsó alatt megnyert csatának augusztus 15-én van a 91. évfordulója.

Az Olvasó

Olvasóinkat most a még kevésbé ismert magyar önkéntesek közül két tisztnek a történetével ismertetjük meg.

A Debrecenben 1873-ban született Taróczy (eredetileg Szmazsenka) Nándor osztrák- magyar, majd királyi honvédtiszt – 1918-ban ezredes – az I. világháború után a Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltségén szolgált. Önként jelentkezett katonai hírszerzői feladatok ellátására. Öt nyelven, közte oroszul is felsőfokon beszélt.

Az I. világháború alatt többek között Lublinban is szolgált az Osztrák Magyar Megszállási Övezet Katonai Kormányzóságán. Itt került kapcsolatba a lengyelekkel, de szolgálati ideje során korábban, másutt is találkozhatott lengyel nemzetiségű osztrák- magyar tisztekkel. Bécsi tartózkodása alatt, hírszerző munkája során mondhatni bizalmas viszonyt ápolt a bécsi lengyel katonai attaséval, Prochaska Emil őrnaggyal és Edward Pöschek dandártábornokkal, a lengyel Likvidációs Bizottság elnökével.



Amikor 1920 nyarán a csehszlovák kormány nem továbbította területén át a lengyel hadsereg számára Franciaországból érkező lőszert és hadianyagot, Taróczy ezredes javasolta Pöschek dandártábornoknak, hogy a lengyel kormány hivatalosan kérje a magyar kormánytól a hadianyag átszállításának engedélyezését. A Varsóból Bécsbe megérkező kérelmet ő továbbította Budapestre. Az engedélyt még a kérelem beérkezése napján, 1920. június első harmadában a magyar kormány megadta, és ellenszolgáltatás nélkül vállalta 42 millió
lőszer átszállítását Ausztriából Magyarországra, továbbítását Románián át Lengyelországba. A szállítás rögtön megkezdődött.

Taróczy 1923–1928 között magyar királyi konzulként tevékenykedett Észtországban. 1928-ban altábornagy lett, egy év múlva nyugállományba helyezték. 1944-ben első világháborús zsidó tiszttársai érdekében interveniált a kormányzónál. A Rákosi rendszerben villáját elvették, abba Götz János főügyész, Rákosi barátja költözött be. Nyugdíját is megvonták, később egy részét viszszakapta. Éjjeliőrként dolgozott, 99 éves korában halt meg Budapesten 1973-ban. Az ismert teniszező Taróczy Balázs a tábornok testvérének unokája.

A lengyel hadseregben szolgálatot vállaló magyarok közül a legtöbbre vitte, gróf Somssich Antal huszárszázados, ormándpusztai (ma Zalakomár része) lakos. Az I. világháborúban harcolt a szerb, az olasz fronton. 1915-ben Lengyelország osztrák-magyar megszállási övezetében Wloszczowában a járási katonai parancsnokság mezőgazdasági osztályán teljesített szolgálatot. A civilben agrármérnök Somssich más források szerint a tábori csendőrségnél szolgált ugyanitt.

1919-ben jelentkezett a lengyel hadseregbe. Kérelmében azt írta, sok barátja van Lengyelországban, az ország jólétéért kíván tenni. A 10. fehérorosz- litván ulánus ezred tagjaként vett részt a szovjet-oroszlengyel háborúban. 1921-ban rövid ideig ezredparancsnok is volt. Ulánus alezredesként tért vissza Magyarországra. A lengyel hadsereggel 1930-ig kapcsolatban állt. Ekkor helyezték végleg tartalékállományba, s az esetleges mozgósítás esetére a népfelkelőkhöz sorolták be.

Szolgálata során a Vitézségi Érem IV. fokozatát kapta a szovjet-oroszokkal vívott háborúban Prudniki falu elfoglalásakor tanúsított vitézségéért, valamint a lengyel hadsereg fejlesztéséért végzett munkájáért. Kitüntetésre Sikorski altábornagy, a lengyel hadsereg vezérkari főnöke terjesztette fel 1922-ben. Elöljárói véleménye szerint a lengyel nyelv gyenge ismerete miatt a hadseregben gazdasági területen alkalmas magas tisztség betöltésére.

1931–1935-ben pártonkívüliként országgyűlési képviselő. Ormándpusztai kastélyában élt, birtokán gazdálkodott. Az 1950-es években kitelepítették, 1953-ban tért vissza kastélya egyik cselédlakásába. 78 éves korában lova megrúgta, másnap a nagykanizsai kórházban meghalt. Az ő és felesége ormándpusztai sírját a Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2010-ben védelem alá helyezte. Leánya leszármazottai Buenos Airesben élnek.


Varga E. László történész, Zalaegerszeg

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!