A duzzasztás után jöhet az apasztás (kommentár)

A liberalizmus jegyében és a tudásalapú társadalom jelszavával egészségtelen méretűre duzzadt a hazai felsőoktatás. Mindenfelé akkreditáltattak, állami pénzeket kaszáltak. A duzzasztás következményeként az egyre kisebb létszámú ifjabb korosztályokból egyre többen kerültek a felsőoktatásba, s ez óhatatlanul magával hozta a színvonalcsökkenést. Ráadásul egészségtelen módon torzult a képzési szerkezet, volt olyan év, amikor összesen húszan akartak kémia szakon továbbtanulni. Ma már ott tartunk, hogy a neves cégek vadásznak jó mérnökre, kevés az orvos is. Rengeteg hallgató végez viszont például kommunikáció szakon, jó részük nem is tud a szakmájában elhelyezkedni. Az utóbbi képzésnél maradva: efféle szakokon oktatók lehettek olyanok, akik nemhogy megyei, de még üzemi lapban sem publikáltak, s ők adják elő azt, hogy mi a különbség a riport, az interjú, a tárca és a publicisztika között. Nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatot kordában kell tartani, főleg azért, mert közpénzekről, a gazdaság és az oktatás jövőjéről van szó.