A szocialista erőtér (kommentár)

Hogy az őszi önkormányzati választások előtt elegendő-e a vezetőség részleges cseréje, alighanem csak októberben válik világossá, ám nagy vonalakban most is feltérképezhetjük a szocialisták belső erőterét. A radikális változást sürgető „különutasoknak” (például a Szanyi Tibor-vonalnak) egyértelmű üzenet Mesterházy megválasztása: nem vált irányt és nem épít új struktúrát az MSZP, a tagság többsége számára még mindig a korábbi miniszterelnök-jelölt személye és programja a legelfogadhatóbb verzió. Másrészt előkerült egy új tényező, Balogh András, aki ugyan régi motoros a diplomáciában, marketingszempontból friss ember, így széles választói rétegeket szólíthat meg (kvalitásaira jellemző, hogy államfőjelölti alkalmasságát a Fidesz is elismerte). Ráadásul az is előfordulhat, hogy a nagy reformhévnek kenyértörés lesz a vége, és kialakul egy baloldali, szocialista bázisú, mégis új szemléletű erő, ami egyelőre még mozgalomként bontogatja szárnyait. Bár vezetője, Szili Katalin most együttműködési szándékát bizonygatja, a Mesterházy reagálásában felbukkanó burkolt fenyegetés azt sejteti: a pártszakadás sem kizárt.