Olvasó

2010.05.14. 05:49

Megvédi-e a törvényi szigor a tanárokat a bántalmazástól? (jegyzet)

Az új kormány első teendői közt szerepel a közfeladatokat ellátók, köztük a tanárok erőteljesebb védelme, melynek érdekében törvénymódosítást ígérnek.

Sinkovics Eta

A büntethetőség mértéke a három évet is elérheti, ami nyilvánvalóan a felnőttekre vonatkozik, hiszen a gyerekekkel szemben ilyen szankciót nem lehet alkalmazni. Az igazgató annyit tehet, hogy gondoskodik róla, az elkövető 18 éves életkoráig, azaz a tankötelezettségig átkerüljön másik iskolába. No ez sem lehet egyszerű ügy, nem valószínű, tárt karokkal fogadnák bárhol is a tanárt verő gyereket.

Szép, szép ez az egyébként Orbán Viktor által előrevetített tanárvédési gesztus, ám sokakban nyilván felmerül, vajon törvényi szabályozással visszaszorítható-e az ilyesféle erőszakosság. Erről szólván a tanári tekintély és a szülői felelősség egyaránt felmerül. Gyakran találkozom diákokkal, általános iskolásokkal, középiskolásokkal, akikről nem tudom elképzelni, hogy odasóznának a tanárnak, netán vonalzóval csapkodnák. Milyen viszonyok alakulnak ki abban az iskolában, ahol ilyesmik megtörténhetnek? Hogyan tűrheti el pedagógus, hogy tizenegy éves gyerek heteken át rugdossa? Ugyanakkor a másik oldalon is akadnak példák, a tanerő húzgálja a diák haját, amit a szülő nem néz jó szemmel. Fogja magát és odacsap. Ha az ígéretek megvalósulnak, ezért könnyen börtönbüntetésnek néz elébe. No és akkor mi lesz a csemetével?

Elfajultak a dolgok. Ha a gyerek otthon nem látja, tanulja meg a mások iránti tiszteletet, akkor minden erkölcsi gátlás nélkül leköpködi az embereket a buszmegállóban, és evvel a lendülettel, kezet emel a nemzet napszámosára . Akinek, tegyük hozzá, valahol, valamikor meggyengült a tekintélye. Amit kivívni, no és aztán megtartani, igazi pedagógusi munka. Azt mondják, nincs eszköz a kezükben. Vannak, szerencsére sokan, akik személyiségükkel, tudásukkal, példájukkal cipelik az eszközt, amivel, hisszük, megvédhetik magukat.

A büntethetőség mértéke a három évet is elérheti, ami nyilvánvalóan a felnőttekre vonatkozik, hiszen a gyerekekkel szemben ilyen szankciót nem lehet alkalmazni. Az igazgató annyit tehet, hogy gondoskodik róla, az elkövető 18 éves életkoráig, azaz a tankötelezettségig átkerüljön másik iskolába. No ez sem lehet egyszerű ügy, nem valószínű, tárt karokkal fogadnák bárhol is a tanárt verő gyereket.

Szép, szép ez az egyébként Orbán Viktor által előrevetített tanárvédési gesztus, ám sokakban nyilván felmerül, vajon törvényi szabályozással visszaszorítható-e az ilyesféle erőszakosság. Erről szólván a tanári tekintély és a szülői felelősség egyaránt felmerül. Gyakran találkozom diákokkal, általános iskolásokkal, középiskolásokkal, akikről nem tudom elképzelni, hogy odasóznának a tanárnak, netán vonalzóval csapkodnák. Milyen viszonyok alakulnak ki abban az iskolában, ahol ilyesmik megtörténhetnek? Hogyan tűrheti el pedagógus, hogy tizenegy éves gyerek heteken át rugdossa? Ugyanakkor a másik oldalon is akadnak példák, a tanerő húzgálja a diák haját, amit a szülő nem néz jó szemmel. Fogja magát és odacsap. Ha az ígéretek megvalósulnak, ezért könnyen börtönbüntetésnek néz elébe. No és akkor mi lesz a csemetével?

Elfajultak a dolgok. Ha a gyerek otthon nem látja, tanulja meg a mások iránti tiszteletet, akkor minden erkölcsi gátlás nélkül leköpködi az embereket a buszmegállóban, és evvel a lendülettel, kezet emel a nemzet napszámosára . Akinek, tegyük hozzá, valahol, valamikor meggyengült a tekintélye. Amit kivívni, no és aztán megtartani, igazi pedagógusi munka. Azt mondják, nincs eszköz a kezükben. Vannak, szerencsére sokan, akik személyiségükkel, tudásukkal, példájukkal cipelik az eszközt, amivel, hisszük, megvédhetik magukat.

Szép, szép ez az egyébként Orbán Viktor által előrevetített tanárvédési gesztus, ám sokakban nyilván felmerül, vajon törvényi szabályozással visszaszorítható-e az ilyesféle erőszakosság. Erről szólván a tanári tekintély és a szülői felelősség egyaránt felmerül. Gyakran találkozom diákokkal, általános iskolásokkal, középiskolásokkal, akikről nem tudom elképzelni, hogy odasóznának a tanárnak, netán vonalzóval csapkodnák. Milyen viszonyok alakulnak ki abban az iskolában, ahol ilyesmik megtörténhetnek? Hogyan tűrheti el pedagógus, hogy tizenegy éves gyerek heteken át rugdossa? Ugyanakkor a másik oldalon is akadnak példák, a tanerő húzgálja a diák haját, amit a szülő nem néz jó szemmel. Fogja magát és odacsap. Ha az ígéretek megvalósulnak, ezért könnyen börtönbüntetésnek néz elébe. No és akkor mi lesz a csemetével?

Elfajultak a dolgok. Ha a gyerek otthon nem látja, tanulja meg a mások iránti tiszteletet, akkor minden erkölcsi gátlás nélkül leköpködi az embereket a buszmegállóban, és evvel a lendülettel, kezet emel a nemzet napszámosára . Akinek, tegyük hozzá, valahol, valamikor meggyengült a tekintélye. Amit kivívni, no és aztán megtartani, igazi pedagógusi munka. Azt mondják, nincs eszköz a kezükben. Vannak, szerencsére sokan, akik személyiségükkel, tudásukkal, példájukkal cipelik az eszközt, amivel, hisszük, megvédhetik magukat.

Szép, szép ez az egyébként Orbán Viktor által előrevetített tanárvédési gesztus, ám sokakban nyilván felmerül, vajon törvényi szabályozással visszaszorítható-e az ilyesféle erőszakosság. Erről szólván a tanári tekintély és a szülői felelősség egyaránt felmerül. Gyakran találkozom diákokkal, általános iskolásokkal, középiskolásokkal, akikről nem tudom elképzelni, hogy odasóznának a tanárnak, netán vonalzóval csapkodnák. Milyen viszonyok alakulnak ki abban az iskolában, ahol ilyesmik megtörténhetnek? Hogyan tűrheti el pedagógus, hogy tizenegy éves gyerek heteken át rugdossa? Ugyanakkor a másik oldalon is akadnak példák, a tanerő húzgálja a diák haját, amit a szülő nem néz jó szemmel. Fogja magát és odacsap. Ha az ígéretek megvalósulnak, ezért könnyen börtönbüntetésnek néz elébe. No és akkor mi lesz a csemetével?

Elfajultak a dolgok. Ha a gyerek otthon nem látja, tanulja meg a mások iránti tiszteletet, akkor minden erkölcsi gátlás nélkül leköpködi az embereket a buszmegállóban, és evvel a lendülettel, kezet emel a nemzet napszámosára . Akinek, tegyük hozzá, valahol, valamikor meggyengült a tekintélye. Amit kivívni, no és aztán megtartani, igazi pedagógusi munka. Azt mondják, nincs eszköz a kezükben. Vannak, szerencsére sokan, akik személyiségükkel, tudásukkal, példájukkal cipelik az eszközt, amivel, hisszük, megvédhetik magukat.

Elfajultak a dolgok. Ha a gyerek otthon nem látja, tanulja meg a mások iránti tiszteletet, akkor minden erkölcsi gátlás nélkül leköpködi az embereket a buszmegállóban, és evvel a lendülettel, kezet emel a nemzet napszámosára . Akinek, tegyük hozzá, valahol, valamikor meggyengült a tekintélye. Amit kivívni, no és aztán megtartani, igazi pedagógusi munka. Azt mondják, nincs eszköz a kezükben. Vannak, szerencsére sokan, akik személyiségükkel, tudásukkal, példájukkal cipelik az eszközt, amivel, hisszük, megvédhetik magukat.

Elfajultak a dolgok. Ha a gyerek otthon nem látja, tanulja meg a mások iránti tiszteletet, akkor minden erkölcsi gátlás nélkül leköpködi az embereket a buszmegállóban, és evvel a lendülettel, kezet emel a nemzet napszámosára . Akinek, tegyük hozzá, valahol, valamikor meggyengült a tekintélye. Amit kivívni, no és aztán megtartani, igazi pedagógusi munka. Azt mondják, nincs eszköz a kezükben. Vannak, szerencsére sokan, akik személyiségükkel, tudásukkal, példájukkal cipelik az eszközt, amivel, hisszük, megvédhetik magukat.

Ezek is érdekelhetik