Búcsú Artúrtól: "Életem, életünk nagy királya voltál és maradsz"

Úgy emlékszem, a nevedet tőlem kaptad, és a családunk minden tagja azonnal elfogadta.
Teltek a napok, hónapok, évek. Nem a családunk kedvence lettél, sokkal több annál, igazi CSALÁDTAG.

Emlékszem, hogy az első időkben hadilábon álltál a papucsokkal szemben. Minden mozdulatod, vakkantásod, szuszogásod most is itt van előttem. És ahogy horkoltál?!?! Emlékszem, hogy szerettél autózni, utazni, csónakból figyelni, hogy menekülnek a szárcsák, a vadkacsák. Ha nem volt csónak, akkor a parti horgászatokon nem csak a „pecákat” kellett figyelnekm, hanem Téged is, drága barátom.

Emlékszem, hogyan sétáltunk Dubrovnyikban és a Dalmát-tengerpart összes többi gyönyörű városában, falujában vagy csak úgy egyszerűen a tengerparton – hajnalban és napfelkeltekor. Ezeken a sétákon az volt bennünk közös, hogy Te is, én is térdig gázoltunk az Adria csodás vizében.

Emlékszem, voltunk együtt a világ egyik csodájánál, Mostarban. A Neretván átívelő csodán (a szamárhátíves Öreg hídon) előbb értél át, mint én. Nagyon büszke voltam rád!

Emlékszem, lementünk a nagy kövek között a partra (és nem kérdeztél senkit, hogy szabad-e), ittál a Neretva jéghideg vizéből. Majd se szó, se beszéd, úsztál, fürödtél egyet, ami nem volt egyszerű, mert a Neretva el akart ragadni, de Te fantasztikus úszó voltál és kiúsztál hozzánk. Emlékszem, akkor ott azt láttam a szemedből, hogy egy életre megtanultad tisztelni a vizet. Emlékszem (válogatós voltál) 2 gombóc fagyi volt a kedvenced és a Pirike sütije, amit a konyhában kaptál meg és mindig hazahoztad megmutatni, hogy utána bent a szobában, a szőnyegen morzsázz össze mindent. (Neked ezt is szabad volt.)

Téged nem mindenki szeretett a K. K. téren, de (ők vannak kisebbségben!) emelt fővel, spongyát rá. Én már régen megbocsátottam nekik. Hisz a lelkedet, az egyéniségedet igazából a családunkból talán én ismertem a legjobban.

Nagyszerű Társ voltál, az életem része. Elmentél meg a betegség legyőzött, de a szívemben, míg élek, itt maradsz! Egyik kedvenc filmem a Farkasokkal táncolóból merítve: Mindig a barátom maradsz, mert ellenben sokakkal, benned soha nem csalódtam!

Ui: A szemem most könnyesebb, mint tizenöt és fél évvel ezelőtt, fukar, forró ez a férfikönny, de nem szégyellem, csak ez a nagy üresség ne lenne.

Kovács Gyula, Zalaegerszeg