Olvasó

2010.01.06. 12:33

A Tanító története

Olvasónk egy történettel örvendeztette meg szerkesztőségünket.

Az Olvasó

Ezt a történetet a Tanítómtól hallottam egy karácsony este. Az Ő édesapja egy nagyon vidám, vicces, mosolygós ember volt, és aki a közelében volt azt megnevettette a tréfáival és egyből elmúlt minden bánatuk. Kisgyermekként nézte, hogy emberek jönnek hozzá bújukkal bajukkal és néhány perc múlva a probléma már nem is volt olyan nagy. Néhány huncut kérdés, kacsintás, egy kis lelkesítés és mintha elfújták volna a gondokat.

Tizenévesen megkérdezte:
- Édesapám, hogy csinálja ezt, hogy mindig mosolyog és jókedvű, és aki a közelében van az is ugyanilyen mosolygós lesz.
Az édesapja elmondta, hogy nem volt ám Ő mindig ilyen, csak azóta, mióta birtokába jutott az Ajándéknak.
Kérte, hogy abból az ajándékból neki is adjon már egy kicsit, mert Ő is ilyen szeretne lenni, de megtudta, hogy ez az ajándék nem egészen így működik, ezt meg kell találni.

Nem értette mi lehet ez az ajándék. Vágyott egy kisvasútra, megkapta. Aztán egy biciklire, azt is megkapta idővel. Ráült és kerekezett vele, de észrevette pár hét múlva, hogy azaz öröm és boldogság, amit okozott a bicikli, egyre csökken.
Sokáig azt hitte, hogy a boldogság egy tárgyban van, egy kisvasútban vagy bicikliben, de észrevette, hogy az, ami egy tárgyhoz kötődik, csak átmeneti örömöt ad.

Az édesapa megkérdezte:
- Itt van ez a bicikli, de emlékezz vissza egy olyan pillanatra, amikor boldog voltál.
Elgondolkodott, és azt mondta:
- Amikor füvet nyírtam és visszanéztem, hogy milyen szép a pázsit, akkor boldog voltam.
- És amikor füvet nyírtál, mire gondoltál?
- A fűnyírásra. Előtte is közben is csak arra gondoltam.
- De miért csak a fűnyírásra gondoltál közben??
- Mert örömet okozott.
- Most, hogy rágondolsz, még mindig örömet okoz?
- Igen, most is örömet okoz.
- Mit gondolsz miért?? Mert ott voltál, megélted a pillanatot.

Teltek múltak az évek, a kisfiú felnőtt, pesszimistább lett, rosszkedvűbb lett és ha látta az édesapját az csak mosolygott.
Egy napon elmondta neki, hogy egyszer egy idős ember mesélt neki az ajándékról, és arról, hogy Ő attól boldog. Az édesapa is meg akarta tudni annak idején mi az az ajándék. Neki is elmondta a bácsi, hogy erre mindenkinek magának kell rájönni.

Az ajándék egy nagyon titokzatos dolog. A Tanítómnak így mondta el az édesapja:
- Nekem minden pillanat egy ajándék. Én minden pillanatban megélem a csodát.
Hogy süt a nap vagy fent van a hold. Vagy azt, hogy éppen csípős hideg van, vagy meleg van. Vagy épp ölel valakit vagy épp valami finom ízt érez.
Sosem feledkezik meg arról, hogy ez egy ajándék.

Ki adja ezt az ajándékot???
A Jóisten!

Amikor olyan természetes, hogy járunk, látunk, ölelünk, hogy eszünk, iszunk, hideg van vagy meleg van, és keresünk magunknak műajándékokat, az ember egyre boldogtalanabbá válik.
Ha valakivel találkoztok és szomorú, mondjátok el neki ezt a történetet, mert elfelejtette, hogy vele is ott az ajándék.

Ezek is érdekelhetik