A harmadik zalai ''olimpikon''

Muhoray Árpád évtizedek óta hűséges a ZTE SK-hoz, itt versenyzett, majd vezetőként is kitart a kék-fehérek mellett. Úgy is, hogy hivatása a fővároshoz köti, s mint a Magyar Súlyemelő Szövetség elnökségi tagja, a háttérből is segíti a zalaiak munkáját. Londonban a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) technikai tisztségviselőjeként dolgozott.

- Megtiszteltetés volt számomra, hogy Aján Tamás IWF-elnök felkérésére jelen lehettem a súlyemelőversenyeken - beszélt néhány héttel a játékok befejezése után. - Az IWF technikai tisztségviselőjeként a delegációkkal való kapcsolattartás volt a dolgom, a  versenyhelyszínek rendjéért, a másodpercre pontos szervezésért feleltem sokadmagammal. 

Muhoray Árpád tehát hivatalos minőségében  járt az ötkarikás játékokon, így az atléta Kálovics Anikó (Zalaszám-ZAC),és az úszó  Szekeres Dorina (EuropTec-Zalavíz ZÚK) mellett nevezhetjük akár a harmadik zalai "olimpikonnak" is. A sportdiplomáciai kapcsolatépítés mellett pedig persze neki is voltak egyéni élményei.
 
- Óriási volt  a londoni közönség lelkesedése, ami   az egész városban érezhető volt a játékok alatt  - szólt a hangulatról Muhoray Árpád.

- Az angol fővárosban ezáltal nem tűnt egyéni sportágnak például a súlyemelés sem. A mi óriásunk, a plusz 105 kilogrammos Nagy Péter is kivívta a közönség szimpátiáját a maga 150 kilogrammos termetével.  Számomra lenyűgöző volt az ólomsúlyú iráni versenyzők teljesítménye is.  Talán, mert ezek mögött  magyar segítség is meghúzódik, ugyanis  mindkét érmes versenyzőjüket még ifjúsági korukban Iránban az a Szalai György fedezte fel,  aki technikai szakemberként most is ott izgult az irániak vezetőedzője mellett.

A zalai sportvezető azt is elárulta, hogy bár csak egy versenyzővel képviseltette magát sportága az olimpián, a küldöttség így is megízlelhette a sikerek ízét.

- A tornászaink mellett lakva már csak a jószomszédság is azt diktálta, hogy őszinte örömmel gratuláljunk Berki Krisztián győzelméhez, akinek az aranyérme kézről kézre járt köztünk is  - anekdotázott is Muhoray Árpád.

De komolyabbra   fordítva a szót: Földi Imre vagy Baczakó Péter után vajon mikor örülhetünk újra magyar súlyemelő olimpiai aranyéremnek?

- Nehéz lenne ezt megmondani... - vallotta be Muhoray Árpád.  - Először meg kell újítani a magyar súlyemelést, kellenek példás eredmények. Nagy Péteré ilyen, hiszen  érem nélkül is, küzdeni akarásával, új egyéni csúcsával rászolgált az elismerésre. De elsősorban sokkal több súlyemelő kellene, elkötelezett, szorgalmas versenyző. Ahhoz, hogy valaki  klasszissá érjen, 5-7 év is kell, tehát a riói reménységeink  már javában emelnek. Az MSSZ vezetésének  mindent meg kell tennie az utánpótlás neveléséért, a tehetségek kiválasztásáért, az élsportért, az állami sporttámogatás ésszerű felhasználásáért. A riói olimpiára való kijutás előfeltételeként szolgáló kvalifikációs világversenyeken kell bizonyítani.  Abban pedig a ZTE SK tagjaként csak reménykedni tudok, hogy amint négy éve a  londoni kiküldetésre Szanati Szabolcs személyében volt zetés jelölt, a Rio de Janeiro-i tervekben is lesz majd egy egerszegi név...
 

VANNAK MÉG STADIONOK...

Muhoray Árpádnak mint sportembernek már évtizedes álma, hogy szeretné végiglátogatni az újkori olimpiák valamennyi színhelyét. A súlyemelés, az erőemelés viadalai után sportvezetőként is eljutott már  Róma, München, Moszkva, Barcelona, Montreal, Szöul olimpiai stadionjaiba, sőt, Pekingben is ott volt, mint az MSSZ akkori alelnöke. De akadnak még "fehér foltok" számára a térképen. Reméli, azokat is meglátogathatja majd.