A fába faragott várkapitány - Wegroszta Zoltán egy éven át dolgozott Thúryt megjelenítő alkotásán

A kanizsai várkapitány halálának emléket állító faragott táblakép egyébként egy trilógia része.

– Szinte már teljesen kész van, csak még egy feliratot illesztek rá, amit Thúry lantosának, Alistáli Márton íródeáknak a várkapitány halálát megörökítő, Thúry éneke című verséből vettem – bocsátotta előre Wegroszta Zoltán.

– Egyetlen sor, mely így szól: „Azért immár jutának bujdosóba, mert elesett fejöknek koronája, kár lőn vitéz most itt néköd meghalnod, mert Zalaság, azt bizonnyal megbánod. 1519-1571". Thúry 1519-ben érkezett Kanizsára és 1571-ben halt meg. Táblaképemen hat jelenetben mutatom meg Thúry Györgyöt és kanizsai pályafutását: alapkoncepcióm szerint mindenütt bajvívóként tündököl, hiszen tudjuk róla, hogy kiváló harcos volt – kicsit talán túl vakmerő is, ami végül a halálát okozta. Orosztony közelében csalták tőrbe a törökök, ahol csak pár katonájával ment utánuk a mocsárba, és amikor világossá vált számára, hogy vitézeivel együtt sokszoros túlerővel találta szembe magát, már késő volt. Mint egy oroszlán, úgy küzdött, mégsem tudott kitörni a törökök gyűrűjéből, akik természetesen, élve próbálták elfogni. A kapitány azonban nyilván, mindenáron el akarta kerülni ezt a szégyent, ezért a szemtanúk szerint egy idő után már sisak nélkül harcolt, hogy könnyebben végezhessenek vele. Végül ez is történt, fejét pedig az oszmánok Konstantinápolyba vitték. Ezek mind-mind megjelennek az alkotáson, melynek központi motívuma egy óriási öreg tölgyfa, ami természetesen, ugyancsak Thúryt szimbolizálja, ugyanis rá is így tekintettek kortársai, annak ellenére, hogy szegény sorból indult, állítólag még írni-olvasni sem tudott.

Wegroszta Zoltán Thúry György kanizsai éveit megörökítő legújabb alkotását mutatja. Rendkívül aprólékos munkával készült. Fotó: Szakony Attila

Wegroszta Zoltán a körülbelül két négyzetméteres alkotást égerfából faragta ki, a feliratot hársból, a keretet pedig tölgyből, megjelenítve ezzel Zala alapvető fáit.

– Egy teljes éven át dolgoztam ezen a munkán, aminek volt előzménye is – magyarázta a fafaragó. – Az első, ugyanilyen méretű táblaképem Kanizsa várának elestét jeleníti meg, s habár a Thúry-féle készült el utolsóként, időrendben ez lenne a középső, mert a harmadik a vár visszafoglalásáról szól. Egyelőre a garázsom falát díszítik majd, de talán ez nem végleges, csak épp egyelőre senki nem jelentkezett, hogy biztosítana nekik helyet. Pedig akár idegenforgalmi látványosság is lehetne. De összességében is azt gondolom, hogy Thúry György személyével, munkásságával kevesebbet foglalkozunk annál, mint amennyit megérdemelne. Tapasztalatom szerint a többi város, ahol szolgált – így például Tata, Várpalota – sokkal jobban megbecsüli, mint Kanizsa. Jó lenne ezen változtatni.

A kanizsai vár tipikus „arca"

A jelenetben Alistáli Márton lantos mesél Thúry haláláról

A várkapitány híres volt vitézségéről