2014.07.06. 14:14
A szóda kultúrtörténetét mutatja be a Thúry Múzeum új tárlata
Nagykanizsa - "Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka."
Márai Sándor író fogalmaz így a Magyar borok című művében, s ez lehetne a mottója a nagykanizsai Thúry György Múzeumban megnyílt, "A szódavíz, egy magyar kultuszital" című kiállításnak is. A tárlat anyaga részben helyi gyűjtés, gerincét a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteménye adja. Utóbbi Kiss Imre igazgató rendezésében tárul az érdeklődők elé.
De mi is a szódavíz, az a különleges találmány, ami fénykorában legalább olyan közszükségleti cikk volt, mint a tej és a kenyér?
Nos, a szódavíz alapvetően mesterségesen előállított ásványvíz. Az eredeti ásványvizek a 17. században váltak igen keresetté Európában, ezért tettek kísérletet többen is mesterséges előállítására. A fegyvertény azonban csak egy angol paptanárnak, Joseph Priestley-nek sikerült 1772-ben, aki szén-dioxidot nyeletett el vízben. Milyen érdekes, hogy nálunk is egy pap, Jedlik Ányos tudott korszakosat alkotni a szódagyártásben 1826-ban. Ő a balatonfüredi ásványvizet szerette volna a lényegesen olcsóbb és mesterséges szénsavas vízzel, a szódavízzel helyettesíteni. Fáradozása sikerrel járt, gépét továbbfejlesztve, 1842-ben Pesten nyitotta meg első szódavízüzemét.
Az sem magától értetődő, hogy nálunk akkora karriert futott be a szódavíz, mint más országban sehol. Még a 20. század elején is 10 gyár működött Magyarországon, s a szóda a mindennapok részévé lett, amit a fröccs máig tartó népszerűsége jelez. Nemzedékek sokaságának adott megélhetést, millióknak nyújtott felüdülést a szóda, aminek gyógyító erejében is hittünk. Természetesen, a szódavíz Nagykanizsán is hamar hihetetlen népszerűségre tett szert – tudtuk meg Kunics Zsuzsától, a Thúry György Múzeum muzeológusától. Mint mondta, a kiállítás korabeli plakátjaiból, újságkivágásaiból, szódásüvegeiről sok mindent megtudhatunk a helyi vonatkozásokról. Az egyik híres szódás, Wucskics János szódás például újsághirdetésben ajánlotta a nagyközönség figyelmébe portékáját 1873 április 1-én: "Kis és nagy üvegekben, ugy szifonokban, nagy és kis quantumban nálam mindenkor kaphatók" – áll a lapban.
A tárlat őszig látogatható.
