Elfogyott náluk a cérna?

Emlékezetes: az olasz tulajdonú Italmake Hungary Kft. varrodája szeptemberben kezdte meg a termelést az ipari parkban egy bérelt épületrészben. Még sajtótájékoztatót is tartottak, melyen a befektető akkori képviselője (aki azóta már nem a cég alkalmazottja) azt mondta: a varroda jó minőségű férfiruházat, kabátok, zakók befejező varrására specializálódott, s tulajdonosai éves szinten 500 millió forintos árbevétellel számolnak. A munkát akkor 15 fővel kezdték meg, s azt tervezték, hogy decemberre már 50 főt foglalkoztatnak, fél év múlva pedig már 100 embernek adnak munkát. (Sőt, még azt is ígérték, hogy a befektetők a vállalkozás kozmetikai ágazatát is Nagykanizsára hozzák.) Ehhez képest a varroda információink szerint november végén, december elején bezárt. Hogy miért, arról már akkor szerettünk volna információt kapni a cég menedzsmentjétől, de a nagykanizsai üzem titkárságáról csak annyit mondtak, a tulajdonos nincs itt, december közepén-végén jön újra Nagykanizsára, s akkor rendelkezésünkre áll, visszahívást ígértek. Ebből nem lett semmi, mire múlt héten személyesen látogattunk el a varrodába. Az olasz tulaj itt volt, ám titkárnőjén keresztül megüzente: nem ér rá nyilatkozni. Azt sem sikerült kiderítenünk a helyszínen az egyik illetékestől, hogy vajon miért foszlottak szerte a nagy álmok, és miért kellett felszámolni a varrodát, azt azonban megtudtuk, hogy jelenleg 5 fő körömlakkok és műkörmök csomagolásával foglalkozik. Később azonban a cég olasz vezetője e-mailben elzárkózott attól is, hogy ezen információk, illetve bármilyen cikk megjelenjen a történtekről a Zalai Hírlapban.

A reményteli kezdet: archív képünkön próbavarráson a felvételre jelentkezett dolgozók. Állítólag irreálisak voltak az elvárások. Fotó: Archív

A cég Nagykanizsára településéhez egyébként az önkormányzatnak nem volt köze, abban egy pénzügyi tanácsadó iroda játszotta a főszerepet. Ezért érdeklődésünkre Cseresnyés Péter polgármester is csak annyi információval tudott szolgálni, hogy úgy tudja, az olasz cég másik ingatlant keres a varroda újraindításához.

Ezt megerősítette Varjas Zoltán, az olasz befektetővel kapcsolatot tartó pénzügyi tanácsadó iroda vezetője is. Elmondta: információi szerint nemcsak belső, szervezeti átalakulások játszottak szerepet a varrodai tevékenység megszüntetésében, hanem az is, hogy a munkára jelentkezők túlnyomó többsége nem tudta teljesíteni a minőségi, illetve mennyiségi elvárásokat. Ugyanis míg egy 8 órás műszakban Olaszországban 6-7 zakó tisztázását végzik el a dolgozók, addig a magyar munkavállalók esetében ez a szám maximum 4 volt. Pedig piaci igény bőségesen lenne, s ezt tudják is az olasz befektetők, akik szerinte alakítottak egy új céget a varrodai tevékenység folytatására, sőt egy ingatlant ehhez már ki is béreltek. Varjas Zoltán reméli: hamarosan újraindulhat a munka az új helyen, ám annyiban más lehet a helyzet, hogy most nem bízzák a véletlenre a munkaerő kiválasztását. Szakképző intézményekkel tárgyalnak, hogy képzést indítsanak a varrodába jelentkezők számára.

Egy általunk megkérdezett volt dolgozó ellenben úgy vélekedik: nagyon magasak voltak a követelmények, rendszeresen nem fogadták el a munkáikat, folyton siettették őket, s az volt az elvárás, hogy egyáltalán ne hibázzanak. „Aki nem volt szimpatikus a meósnak, annak újra, meg újra visszadobták a munkáját" – fogalmazott.

Hozzátette: akkor 21-en dolgoztak a varrodában, s tőlük napi 150 kabát tisztázó varrása volt az elvárás. Ezt a normát csak nagyon kevesen tudták teljesíteni.

Az pedig derült égből villámcsapásként érte őket, mikor megtudták, hogy a termelés leáll.

„Vasárnap este jött egy telefon, hogy másnap már nem kell mennünk dolgozni. Két héten át semmit nem tudtunk, hogy mi lesz eztán. Állítólag átvette volna a varrodát egy másik olasz, de akkor már elbizonytalanodtunk..."

Ugyanakkor azt is közölte: úgy tudja, a fizetésével senkinek nem maradt adós az olasz vállalkozás.

Nagy álmokkal jöttek a befektetők

Nagykanizsa első emlékezetes „találkozása" az olasz befektetőkkel a Redilcohoz kapcsolódik. A vállalkozás 2000-ben az ipari park 200 milliárdos fejlesztését tűzte ki célul. 2001 nyarán közös céget hoztak létre az önkormányzattal, ám a nagy álmokból nem lett semmi. A Redilco hátat fordított a városnak, kölcsönösen egymást hibáztatták a történtekért. Aztán jött az emlékezetes mélygarázs-beruházás, amely mögött a kezdetekkor szintén olasz befektető állt, s a „munka" eredményeképp egy évig éktelenkedett a város főterén két gödör és az azt övező rút palánkkerítés.