Kényszerképzet vagy a valóság? – Tébolyult filmkritika

Levezényelt azóta tévésorozatot (A sebész) és mozifilmet (Logan Lucky) egyaránt, most újfent ez utóbbit láthatjuk tőle a Tébolyult formájában.

Sawyer (Claire Foy) sikeres banki alkalmazott, de élete nem boldog, depresszióval küzd és múltbéli sérelmek kísértik. A biztonság kedvéért egy szanatóriumban kivizsgáltatja magát, ám akarata ellenére ott tartják. Hét napot kell eltöltenie a helyen, és egyre inkább paranoiássá válik. Vajon a képzelete játszik vele, vagy tényleg üldözik?

Soderbergh legutóbb Logan Lucky címmel szórakoztató rablós „heist” filmet készített, legújabb munkája viszont egy korábbi művére, a Mellékhatásokra emlékeztet. Ott némileg koherensebb sztorit kaptunk, de a pszichológiai thriller vonal és az őrület szemléltetése közös vonás. Az első harmadban a főhős mindennapjait látjuk, aztán úgy kerülünk be vele együtt a szanatórium fogságába, hogy szinte észre sem vesszük. Soderbergh ügyesen sejtet, mi több, összezavarja a nézőt, hogy ne tudja megkülönböztetni a valóságot a kényszerképzettől. Folyamatosan tesszük fel magunknak a kérdést: vajon ezt csak képzeli Sawyer vagy tényleg megtörtént, amit láttunk?

A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, de a kérdőjel a zárás után sem tűnik el, ami szintén kiváló húzásnak bizonyult. A direktor azonban nem elégedett meg egy szállal, bevont egy krimisebb, korrupcióra, csalásra épülő vonalat, ami remekül működne egy különálló filmben, itt azonban kicsit sekélyesnek hat. Volt benne elég potenciál ahhoz, hogy aprólékosabban kibontva még többet adjon, de a Tébolyult nem erről szól, így kicsit elveszik ez a szál az események sodrásában. Ezenfelül is akadnak hibák a cselekményben, főleg logikai fronton kikezdhető az összkép.

A központi konfliktus pszichológiai megalapozottsága és összetettsége azonban kárpótol a bakikért. A rendező mesterien teremt hangulatot és a rá jellemző kísérletezőbb stílus is visszaköszön. A furcsának ható kameramozgásokkal, vágással, zenével afféle retró hatást kelt, mégis képes kellően modern és friss maradni. Claire Foy könnyedén elviszi a hátán a filmet, nem a legszimpatikusabb a karaktere, de könnyen azonosulhatunk veszszőfutásával. Rajta kívül Joshua Leonardot és Jay Pharoah-t kell kiemelni, mindketten remekelnek.

A Tébolyult valóban őrült film, nem szokványos thriller, keveri a műfajokat, hol fekete humorral operál, máskor nem fél már-már horrorba váltani. Kétségtelenül messze van a tökéletestől, de Soderbergh továbbra sem fél merész dolgokat húzni, színészeiből a legtöbbet hozza ki, és tudja, mennyire fontos az atmoszféra ebben a zsánerben. Aki vevő az ínyencebb, különlegesebb thrillerekre, okvetlenül tegyen egy próbát, és ne féljen megtébolyodni bő másfél órára…