Művészi sokszínűség - Ferkovics József kiállítása a Hevesi-iskola galériájában

Szülei elváltak, ezért került intézetbe. A tanítói, akik tapasztalták tehetségét, több pályázatra is benevezték munkáit, 1974-ben a világot átölelő japán gyermekrajz pályázaton második lett.

- Még azt sem tudtam mit jelent, nem is fogalmaztam meg jól, de azt hangoztattam: „festékművész” leszek - bocsátotta előre Ferkovics József. - Nem hittek bennem, ezért bányász szakközépiskolába írattak be. A szakiskola mellett éreztem, hogy rossz úton járok, ezért a pécsi képző- és iparművészeti középiskolában Horváth János grafikusművész támogatásával csiszoltam tovább a tudásomat.

Ferkovics József kiállítása március 24-ig még látogatható Fotó: Szakony Attila

Tizennyolc évesen ismerte meg szüleit, s ekkor találkozott először a cigány kultúrával. Budapestre 1982-ben költözött és a Képző- és Iparművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol mesterei Pajzs László és Fóti Ernő voltak, grafikusként diplomázott. Némi kanizsai kitérő után Szombathelyen telepedett le, ahol ma is él és alkot.

Kedvenc témája a természet, de a figurális alkotások és a portréfestészet is erősségei közé tartozik. Indíttatása okán mély átérzéssel jeleníti meg egykori és mai barangolásainak helyszíneit, a magyar táj minden évszakban gyönyörű, ezerszínű, csodálatos szépségét. Ugyanilyen lelki érzékenységgel ragadja meg és ábrázolja a szegény emberek, az „elöregedő” falvaink, és a kitaszítottak világát, ezen belül gyerekkori élményeit. Az Amoro Drom roma folyóirat támogatásával 2003-ban elkészítette a mára híressé vált holokauszt képsorát. E sorozatának grafikáiban, de alakos alkotásaiban is él a diópác és tusrajzok leheletfinom árnyalásával éppúgy, mint az erős kontrasztok alkalmazásával. Portréfestészetében az ábrázolt emberek szinte mindig a látogatóra néznek, a tekintetükön, arcvonásaikon, és a jelképszerűen megfestett háttér segítségével nemcsak lelkükbe láthatunk, de tevékenységükre, munkájukra is utalást találunk.

- Ahogy a képek sokszínűek, úgy a technikák is - folytatta. - Mindegyiknek megvan a sajátossága, olajjal, akrillal, akvarellel és tussal eltérő érzéseket jelenítek meg. Fontosak az átmenetek, az árnyalatok finomságai, szeretem a kontrasztokat, a fényeknek valamint a színeknek az összhangját. Gyakran váltogatom a festészetet a grafikával, hiszen ettől frissül a lelkem, a rövid kihagyást követően örömmel vetem bele magam az újabb munkába.

Munkáit a neves hazai galériák mellett Berlin, London, Nápoly, Peking, Washington kiállító termeiben bemutatták, igazolva, hogy hittel és akarattal az élet minden nehézsége legyőzhető.

- Azt nem mondom, hogy könnyű volt roma származásúként érvényesülni, de talán a kultúra, a művészet az egyetlen szegmens, ahol nem számít, ki honnan jött - fűzte hozzá az alkotó. - Bár a politika olykor igyekszik befurakodni, de a művészetkedvelők megtalálják egymást és talán még megőrizhettük a függetlenségünket. Szerencsés vagyok, a pályámat szándékosan nem akadályozta senki, ha nehezebben ment, akkor mindig segítettek és támogattak. A roma képzőművészetet - helytelenül - az autodidakta naiv festészettel azonosítják, ami nem épp az igényességéről ismert. De rengeteg képzett, diplomás roma alkotó dolgozik, s csak remélni tudom, hogy autentikusan mutatják be a hagyományainkat.