Megmozdultak a fatörzsek

Először odébb vándoroltak a fák, majd a keselyűket játszó színészek feje bújt elő a törzsekből, mintha csak a fák odújában laktak volna az óriási madarak. Mindez Dés László - Geszti Péter - Békés Pál: A dzsungel könyve című musicaljében tárult a nagyérdemű elé.

A bemutató után sokan kérdezték, mindezt hogyan csinálták, miként oldották meg például a fák mozgatását, hiszen kívülről senki sem ért hozzá a monstrumokhoz. A díszleteket a színház műhelyháza készítette Mészáros Tibor vezetésével. Mint a darab szcenikusa, ő nyújtott bepillantást a díszletgyártás titkaiba.

- Általában a darab kiválasztása után a rendező eldönti, milyen díszletet képzel el, s kivel készítteti el azt. A dzsungel könyve díszleteit Bal József rendező vizionálta, mert előtte Kecskeméten és Szegeden rendezte már ezt az előadást, s ott is az általa álmodott díszletek voltak a színpadon. Megkért, nézzem meg a korábbi darabokról készített videókat, s rajzoljam meg a musical díszleteinek színpadképeit. A terv elbírálását követően kaptam megbízást a szakrajzok elkészítésre, amelyek alapján a műhelyház elkezdte az egyes elemek gyártását. Ehhez persze előbb alaposan meg kellett ismerni a darabot, mert amikor a színészek megkapták a szövegkönyvet, mi már ismertetni tudtuk, milyen színpadtérben folyik majd a játék, s milyen díszletek lesznek az egyes jelentekben.

A rajzok alapján először végiggondolták, miből készüljenek az egyes elemek. Például a fák, amelyeknek nagy teherbírásúnak, stabilnak, ugyanakkor könnyen mozgathatónak kellett lenniük, hiszen esetenként több ember is mozgott bennük. S persze a megszabott költségvetésből ki kellett jönniük.

Találkozásunkkor, mivel más darab ment éppen, a színpad mögötti raktárban állnak A dzsungel könyve díszletei. Így összetologatva, kellő megvilágítás nélkül illúzióromboló a látvány. Mészáros Tibor felhajtja a fa oldalának egy darabját, ami egy nyílást takar, s mutatja: itt másznak be a színészek a fába, aminek a kérge zsákvászonból készült. A fák belseje leginkább egy szabálytalan palástú csőhöz hasonlít, benne kapaszkodókkal, amelyeken a színészek állnak a jelenetekben.

A dzsungel könyve díszletei az előadás alatt - tökéletes az illúzió Fotó: Pezzetta Umberto

- Az egész szerkezetet egy díszletmunkás mozgatja, aki a darab végéig bent van a fában. Nem lát semmit, úgy kell mozgatnia a fát, hogy az jelben legyen. A néző nem látja, de a színpad padlója tele van apró jelekkel. A fáknak is pontosan ki van mérve a helyük, hiszen nem lehet csak úgy találomra mozgatni azokat. Egyébként a színész is mindig jelben van , mert ha nem így volna, nem tudná követni őt például a világítást kezelő kolléga - avat be Mészáros Tibor a részletekbe, s észreveszi a raktári látvány okozta csalódásomat. - Ha egy darab valóságos márványt építenénk be egy díszletbe, nem biztos, hogy a néző felismerné, hogy ott valóban márvány van. Ha viszont egy speciális festékkel vonunk be egy felületet, s ez kellő fényt kap, akkor tökéletes lesz a márvány láttatása. Így vagyunk a fáknál a zsákvászonnal, ami ha valóban kérges fából készül, iszonyú nehéz lenne az építmény, s mégsem keltene olyan illúziót - magyarázza a szcenikus.

Persze vannak olyan díszletek, amelyek valóságos, minőségi anyagokból készülnek. Tibor kapásból említi például az Illatszertár című darabot, amelyben a kozmetikai üzlet berendezését teljesen élethűen tervezték meg, s minőségi anyagokból gyártották le.

Mészáros Tibor (balra) tervet ismertet csapatának. Körben Légrádi Róbert, Sötét Gábor, Kosaras Ferenc, Krupa Attila, Deli Attila és Kiss Gábor  Fotó: Győrffy István

- Az Illatszertár díszletét is én terveztem, és úgy emlékszem, elbontottuk azt. De vannak szerencsésebb esetek is, például a Hajmeresztő című darabé, amit bérbe vett az egri színház, s vagy negyvenszer játszották ott is ezt az előadást. Aztán visszakaptuk a díszletet, és elbontottuk. A legtöbb díszletünknek ez a sorsa, amit tudunk, beépítünk belőlük a következő díszletekbe - válaszolja Tibor.

Bizonyos darabok díszleteit előbb makettből építik meg, és utána készítik el valós méretben. Ilyen Francis Veber: Balfácánt vacsorára című műve.

Az egerszegi Deák-szakközépiskola mögötti műhelyházban lakatosok, asztalosok, festők dolgoznak. A jó kedélyű csapat tele van ötlettel, ami ehhez a munkához nélkülözhetetlen. Mészáros Tibor 32 éve dolgozik itt.

- Vidéken, ahol csak egy színház van, a lehető legigényesebb díszleteket kell elkészíteni, mert itt a néző nem válogathat a színházak között, s ha nem kapja meg a tökéletes kiszolgálást, nem jön be hozzánk. Sokan úgy hiszik, hogy a színház egy bohém világ, ahol lazaság, könnyedség van. Holott pontos munkarend szerint dolgozunk, napra leosztva mindenkinek megvannak a tennivalói, s a határidőket percnyi pontossággal tartani kell. Olyan nem létezik, hogy egy bemutatóra nem készül el valami. Amikor kész egy díszlet, a színpadon összeszereljük és átadjuk a színpadért felelős kollégáknak, onnantól ők mozgatják, állítják be az egyes elemeket. Mi pedig vagy elkezdünk bontani egy régebbi díszletet, vagy megrajzolni egy új darab látványterveit - zárja gondolatait Mészáros Tibor.