Cseh bábosok a hottói faluházban

Kellemesen az indulás, élőzene, sört iddogálunk, pillanatokon belül teljes oldottságot ér el a nézőtéren a fiatal bábos csapat, kesztyűbábokkal interakciókba vonva a közönséget. Megelevenednek a kellékek: a bádogpoharak, sörösüvegek, asztali textíliák.

– A prágai Színművészeti Egyetem Báb tanszéke 60 éves, a világon ez volt az első bábosegyetem. Ez az előadás a maga harsányságával és bujaságával egy öreg iszákos történetén keresztül az alkoholizmus témáját feszegeti – mondja Boráros Szilárd bábtervező, a vendéglátó. - Solcéval, aki szlovén származású, régóta ismerjük egymást, járt itt korábban, tudta, hova jönnek, milyen közegbe.

Minden(ki) báb? A prágai Művészeti Akadémai diákjai a hottó színpadon. Martin Beliansky, Lucie Cizinská, Andrea Berecková, Martin Krupa, Katerina Císarová, Petr Kolman, Sebastian Jacques, Eliska Hanusová, Eliás Jerábek, Adam Joura, Maelane Affuray

– Mit jelent önnek és a vendégeknek Hottó?

– Hasonlít az én, Pozsonytól 27 km-re lévő csallóközi szülőfalumhoz, azt a boldog gyermekkori miliőt szerettem volna a gyermekeimnek biztosítani, s itt megtaláltam. A prágaiakkal új kapcsolat kiépítését jelenti ez a mai alkalom. Magam is tanítok külső munkatársként a budapesti Színművészeti Egyetemen leendő bábrendezőket, bábszínészeket. Az ilyen kapcsolatok révén alakul a hálózat, ami lehetőséget nyújt a diákok tapasztalatszerzésére.

– Itt működik az évente megrendezett Hottói Bábparádé. A mai estére is könnyedén megtelt a faluház...

– Úgy érzem, mindenki támogat minket. Nagyon jó a viszonyunk az önkormányzattal, a falu lakosságával. Ez nem csak ilyen akciókban jelenik meg. Amikor jó pár éve elkezdünk farsangozni, egy házba se engedtek be minket. Ma terített asztallal várnak.

A lapockacsontok, most halak vagy madarak. Matija Solce szlovén származású világhírű bábművész a prágai egyetemen tanít

Túl vagyunk az est második részén, Matija Solce szólóelőadásán. Megtudhattuk, háromféle báb van: a marionett, a kesztyűbáb...és az ember, ha hagyja. A koporsót imitáló tárolóban várakozó állati csontok – Solce helyezte őket bábszerepkörbe – a kezei között és hangimitációi mellett sodró történetek megjelenítőivé váltak. A produkció alatt a kapcsolat művész és közönsége közt folyamatosan oldott.

– Nehéz ilyen intenzitással komédiázni?

– Ez tragédia, nem komédia. Minden tragédiának komikusnak kell lennie.

Boráros Szilárd és Matija Solce

– Vártam is, mikor megjelent a koponya, hogy elhangzik tán „Lenni, vagy nem lenni”.

– Mondhatnám, de nem tudok magyarul.

– Miért csontok?

– Találtam őket. A tartalmat mindig később lelem meg, mikor játszani kezdek.

Bábosok és közönségük Fotó: a szerző

– Mit jelent a zalai fellépés?

– Ez egy létezési forma. Az izgat, hogyan lehet úgy kommunikálni, hogy esemény legyen az előadás. Érdekel, a színház miképp megy át frontálisból kommunikatívba. A diákok számára fontos, hogy észrevegyék, a folyamat maga a játék. Az emberek reakcióiból tanulnak. Tegnap Szlovéniában, tegnapelőtt Ausztriában, holnap Pozsonyban játszanak. Nincs végleges előadás, mindig változik.