Tóparti esszék, tanulmányok a Csokonai Társaság 25 évéből

A nemzetközi irodalmi társasággá fejlődött közösség létezésének 25 éve alatt országos jelentőségű konferenciákat szervezett, díjakat alapított, életműveket gondozott, ezzel is bizonyítva, Hévízen érdemes gyökeret vernie a magas kultúrának.

Tavaly év végén pedig az időközben „feltornyosult" írások egy csokrát Péntek Imre szerkesztésében kötetbe rendezte a társaság vezetése, így a Tóparti esszék, tanulmányok címen közreadottak segítségével elmerülhetünk a társaság múltjában. Ez a hangulatos kaland egyébiránt kultúrtörténeti ismereteinket is leporolja.

Hévíz befogadta az egyetemes magyar irodalom kortárs alakjait. Fotó: illusztráció

A nyitó esszében Csokonai Vitéz Mihály elevenedik meg, a szöveg 2013 szeptemberében hangzott el a költő hévízi szobránál. Tóth Éva alapító tag 2008-ban született tanulmánya Csokonai és a Biblia kapcsolatát boncolgatja. Cséby Géza költő, műfordító a keszthelyi Helikon ünnepségek távlatos áttekintésére vállalkozott 2009-ben, Tar Ferenc hévízi tanár Deák és Vörösmarty barátságáról lebbentett fátylat, Gülch Csaba, a nyugati magyar irodalom krónikása, a 2006-ban elhunyt „felbújtó" Major-Zala Lajos arcélét rajzolta meg 1993-ban. Szerepel a válogatásban Pomogáts Béla, Zalán Tibor, Csoóri Sándor, a volt nyugatiak közül Borbándi Gyula (1919-2014), Kabdebó Tamás és András Sándor, a déli határainkon túl élők közül Tari István, Bence Lajos.

Csokonai mellszobra

A ma is Párizsban élő 80 éves Nagy Pál költő zárja a tanulmányok sorát. Írása katedrálist állít a balatoni tájnak, a benne lakó embereknek, a tollforgatóknak, de leginkább az itthon és az otthon feszítésében, tehát a haza és a befogadó ország adta érzelmi libikókában élő írástudók megejtően emberi töprengéseinek, vívódásainak.