Közös munka és szakmai igényesség a Zalai Nemzetközi Művésztelepen

A 24. Zalai Nemzetközi Művésztelepek zárófelvonásaként pedig a HSMK Ősze András galériájában állították ki műveiket, melyeket szeptember 2-áig láthatja a közönség.

Zala megyében már a nyolcvanas évektől élénk művésztelepi tevékenység folyt. A Makovecz Imre által tervezett faluházakhoz és más közösségi létesítményekhez Csutoros Sándor és a szlovéniai Király Ferenc szobrászművészek vezetésével túlnyomórészt köztéri alkotások készültek, alkotótelepeken. Utóbbi programnak a szellemi bázisán született meg a Zalai Nemzetközi Művésztelepek gondolata.

Angyal Mária a Zalai Nemzetközi Művésztelepek zárókiállításán a HSMK-ban, a fődíjat nyert alkotás előtt (Fotó: Szakony Attila)

Angyal Mária művészettörténész, aki immár húsz éve a kiállítás kurátora, elmondta: 1990-ben megnyílt a lehetőség a határon túli magyar művészekkel a kapcsolattartásra, a közös alkotásra és az együtt gondolkodásra. Az európai gondolat jegyében azóta Zalában augusztus első két hetében rendszeresen együtt dolgoznak határon túli magyar és román, szerb, horvát, ukrán, szlovén és osztrák alkotóművészek. A szakmai minőség mellett a művésztelep meghatározója volt a közösség sokszínűsége. A visszatérő, alapító tagok között professzinonális művészek, frissen diplomázott fiatalok éppúgy dolgoznak, mint autodidakta festők.

Eva Pavesic (Szerbia): Öreg házak I.

Angyal Mária hozzáfűzte: ez semmit sem ront a minőségen, közös munka, minden esetben szakmai igényesség jellemzi az alkotótelepek hangulatát.

– Az elképzelés egyedisége abban rejlett, hogy a programhoz a kezdetektől a települések önkormányzatai biztosították a hátteret – folytatta Angyal Mária. – Fogadták a művészeket, sőt biztosították az alkotásukhoz szükséges körülményeket. Néhányan olykor annyira magukénak érezték a gondoskodást, hogy közönségtalálkozókat és kiállításokat szerveztek a településükön.

A művésztelep mindig zárókiállítással fejeződik be, hét éve a HSMK Ősze András galériájában. De bemutatkoztak Pécsen, Budapesten, Tatabányán, s meghívást kaptak már Bécsbe, Ljubljanába is. A programban szerepel a kortársművészeti tendenciák, az Európában és a világban zajló művészeti változások megismerése.

Salamon Árpád (Szlovénia): Reggeli fények

– A visszatérő művészek, az önkormányzatok, a civilek valamint a szervező Zaláért Egyesület, és az Együtt a Jövőért Egyesület számára is lényeges, hogy a művésztelep tovább működjön – vélekedett Angyal Mária. – Jövőre már a negyedévszázados fennállásunkat ünnepeljük, melyre a határainkon túl élő magyarok is rendkívül büszkék. Ugyanakkor a szakmai kapcsolatok mellett barátságok is kötődtek, ezért egy évben egyszer szeretnénk még jó sokáig találkozni egymással.

Csernyánszky Judit (Románia): Erdélyi falurészlet

Az idén küldöndíjjal jutalmazott, aradi Csernyánszky Judit 1998 óta állandó vendég, ezúttal a számára oly' csodálatos Zalakaros vendégszeretetét élvezte. Mint mondta: 55 éve alkot, számos technikát kedvel, ám a tájképei elkészítésekor gyakran dolgozik olajjal, pasztellel, akvarellel és tussal.

Angyal Mária döntése értelmében a fődíjat az ukrán Bogdan Tomasevszkij szobrász kapta. Az 55 éves férfi közel húsz esztendeje jár művésztelepekre, így a zalait sem hagyhatta ki. A kijevi akadémián végzett művész közterekre készített szobraival vált híressé. A kanizsai zárókiállításra pedig speciális – titkos recept alapján készülő – agyag technikával készült, három képből álló együttessel örvendeztette meg az érdeklődőket. Bázakerettyén Schweiczer Róbert birtokán évek óta olyan kiváló vendégszeretetben van része, mely Zalában tartja. Szerinte ilyen, a művészetek iránt elkötelezett emberek miatt is érdemes életben tartani a nagy múltú művésztelepet.