Gál Cecília több mint tucatnyi országban fotózott

Libasorban – a jemeni gyerekek sétája szinte mesekönyvbe illő jelenet

A fenti kép Gál Cecília Gyermekek a nagyvilágból című kiállításán fogadja a látogatót a Keresztury VMK Gönczi Galériájában, még vagy hetven társával egyetemben. Az Egerben élő, ám Zalához számos szállal kötődő fotós csak úgy ontja a képeket, a közelmúltban párhuzamosan három tárlata is látogatható volt. Egerben fekete-fehér kollekcióját tárta a közönség elé, az egerszegi színházban Burma csodáira nyitott kaput, a Gönczi Galériát pedig „gyerekzsivajjal” töltötte meg. Való igaz, szinte hallani véljük a csicsergő nyelvi kavalkádot, hiszen indiai, jordániai, ecuadori, burmai, indonéz, ausztrál, malajziai, laoszi, pápua, kambodzsai, jemeni, iráni, dél-afrikai gyerekek vesznek körül bennünket.

Álmodó India... Kamerája sok mindent meglát utazás közben

– Máshogyan kell-e a gyerekeket fotózni, mint bármi mást? – tudakoljuk a szenvedélyes utazótól, aki soha nem riad vissza egy kis kényelmetlenségtől, ha izgalmas fotók készítésére mutatkozik esély.  – Nem kell külön módszer hozzájuk sem, a barátságos közeledés általában megtermi gyümölcsét – feleli Gál Cecília. – Egyedül Pápuán tapasztaltam azt, hogy a gyerekek, meglátva a kamerát szélsebesen elbújtak. Megesett, hogy egész nap kísért bennünket egy népes gyerekcsapat, de ahogy előkerült a gép, huss, szétszaladtak. Kicsit szégyenlősek... Amikor gyerekeket fényképezek, Keresztury Dezső szavait tartom szem előtt. Ő azt mondta: „Úgy gyönyörködj a gyermekeidben, mint akik téged folytatnak majd... De ne a magad vágyait, emlékeit álmodd újra bennük, ne kényeztesd, ne ünnepeld, ne szidd, inkább szeresd, s értelmük szerint becsüld őket.”

A közös nyalóka Ecuadorban készült, a fotós egyik kedvenc képe

Utazásai során a legkülönfélébb gyereksorsokba lát bele, amelyeket aztán igyekszik képekbe sűríteni. A gabona őrzője című felvételén látható indonéziai kisgyerek például még két éves sincs, de már fontos feladata van, ő vigyázza a család száradni kiterített gabonáját a körülötte ólálkodó éhes fekete sertésektől. Ugyancsak szívbe markoló a Közös nyalóka című ecuadori kép, amelyen két gyerek szája között vándorol az egyetlen pálcikás édesség. E vidéken ugyancsak a gyerekek feladata a kötött sálak, kesztyűk árusítása, amit a nők szinte magállás nélkül „termelnek”, még jártukban-keltükben is.

Riadt tekintet, Pápua Új-Guinea

– Érdekes volt látni, hogy a gyerek milyen fontos része a családnak. Egy anyuka például a nyolcéves lányával beszélte meg, hogy a kötött portékát eladja-e annyiért, amit a vevő kínál érte – mesél egy érdekes részletet a fotós. A gyerek persze gyerek a világ minden szegletében, s fő foglalatossága a játék. Bár nem feltétlenül legóval vagy számítógéppel teszi ezt... – Láttam, micsoda önfeledt boldogságot válthat ki egy ócska gumikerék kergetése a jemeni utcán, vagy a hatalmas, vízparti fák megmászása Pápua Új-Guineában. Ők a semmivel is tudnak játszani.

Tradíció és reklám (Burma)

Indonéziában egy olyan iskolába is eljutott, amit egy magyar atya alapított az ottaniaknak. Az ázsiai országokban egyébként a nagyobb gyerekeknek természetes feladata a kisebbek gyámolítása és felügyelete. A nagyobb persze elég relatív fogalom, néha alig van köztük pár évnyi különbség. A burmai gyerekek számára pedig az is természetes, hogy nyolc, tízéves korban belekóstolnak a szerzetesi létbe. Aztán majd 18 éves korukban döntenek róla, hogy csatlakoznak-e a Burmában élő 800 ezer szerzeteshez.

Egy cseppnyi hűsítő (Malajzia)

Vajon hova jut el legközelebb Gál Cecília kamerája? -Szívesen elutaznék az Indiai-óceánban fekvő Socotra szigetcsoportra, ahol gyönyörű sárkány- és palackfák nőnek. Olyan növények, amelyek sehol másutt a Földön nem találhatók meg. Régi vágyam, hogy ezeket lencsevégre kapjam. De Kína kevésbé felfedezett délnyugati tartományai ugyancsak szerepelnek a céljaim között – feleli.