Tamási Áron bábjátéka a Griffben

Tamási Áron (1897-1966) Székelyföld Amerikát is megjárt fia szegény földműves családban született. Kilencéves korában pisztollyal ellőtte a bal hüvelykujját, ennek köszönheti, hogy szülei taníttatták, hiszen gyanítható volt, nem lesz teljes értékű munkaerő. Fordulatokban gazdag élet érlelte íróvá, fő műve az Ábel-trilógia. Stílusát, a tündéri realizmust a székely hagyományok, balladák, agyafúrt tréfák világa, s a természet megtisztító erejébe vetett hit táplálta.

A most bemutatott darabot első alkalommal a kolozsvári bábszínház játszotta 1973-ban Kovács Ildikó rendezésében, 1975-ben pedig Furfangosok címmel Országh Lili báb- és díszlettervével az Állami Bábszínház adta elő. Frissebb előzmény a debreceni Vojtina Bábszínház 2010-beli feldolgozása, mely előadást a Jászai-díjas Árkosi Árpád rendezte, aki most a Griff társulatával keltette új életre a produkciót.

A darab megszületésének évszáma eleve sugallja, áthallásos történettel van dolgunk. Való igaz, a mese gyerekeknek szól ugyan, de az ötvenes évek díszletei közt ki ne érezne pikantériát abban az alaphelyzetben, hogy ördögünket kellő elkötelezettség hiányában kitiltották a pokolból? Kámpecz bűne abban áll, hogy belé esett a földnek mételye, már-már különbséget tesz az emberek között, gyámoltalan, sőt néha a szánalom is megkörnyékezi. Hiszen a szegénynek semmije sincsen, míg a gazdagnak... Így aztán Kampecz a földön sínylődik házsártos feleségével és két ördögfiókával. A megváltást , vagyis a pokolba való visszatérést egy gazdag ember elragadása hozza meg számára. Módus Beke, a pénzsóvár és kapzsi uraság ember létére sem tűnik melegszívűbbnek az ördögnél, a jó és a rossz fogalmát, relativitását tehát beszédes árnyalatokba ágyazza a mese. Sőt, avval fejeli meg mindezt, hogy a két ördögfit családjába fogadja a szegény asszony, mondván, nem oly gyökeresek még a gonoszságban, jóféle ember nevelhető belőlük...

Kámpecz felesége elkapja a gazdag ember asszonyát (Benkő Zsuzsa)  Fotó: Pezzetta Umberto

A szatirikus felhang egyéb részletekben is teret nyer. Az ördög például angyalomnak szólítja zsémbes feleségét, a talpnyalás kockázatos mivoltára pedig a Medvével való találkozás szolgáltat példát. A mézesnek hitt mancs lelkes nyalogatása közben döbben rá ugyanis Kámpecz, hogy Medve koma egy tehén nyomában lépdelt még az imént...

E részletek feltehetően jobbára a felnőtt nézőt csiklandozzák, a gyerekek figyelmét az erőteljes fény- és színkontrasztokra építő mozgalmas színpadkép, a karakteres bábok Grosschmid Erik munkája és a dicséretesen igényes zene Szokolay Dongó Balázs hivatott megragadni a tréfás tanmesén túl.

Az egerszegi premier némileg a kiforratlanság jegyeit mutatta, nem húzott szép ívet, kapkodósra sikerült. Különösen érződött ez a befejezésnél a zsákmány feletti civakodás és a pokolra jutás zajos hajcihője valahogy ott ragadt a levegőben, lezáratlanul.

Az eredeti mű záróképében megcsendül az erdő, páfrányok nőnek ki a földből. a madarak énekelnek. Talán ez hiányzott nekünk is.