A piros görbe alatt

„Mit bánom én, hogy érdemes, /vagy céltalan a dolgom?/ Patak vagyok: kérdjem-e, hogy/ habomat hova hordom,?// Harcolok: nem tudom, kiért/ és nem tudom, ki ellen./ Nem kell ismernem célomat,/ mert célom ismer engem." (A célról)

– Sokáig ódzkodtunk tőle, hiszen sokan írtak zenét a verseire, kivártuk a sorunkat a fenti két versszak zenére ültetésével – mondta Kelemen Gyula, a zalaegerszegi Énekmondó Együttes vezetője. – Weöres Sándor költeményeire a ritmusuk miatt jól illeszkedik zene, mi sem mehettünk el mellette, az adventi műsorainkban is hallhatók a versei.

Károlyi Amy és Weöres Sándor Csöngén

A beszélgetés után indultunk Csöngére, a 420 lelkes kis faluba, ahol Weöres Sándor (1913-1989) gyerekeskedett. A Rába utcai, ma emlékházat, ahol a szüleivel élt, alighanem, mégsem szerette. Ha az ember az udvaron a költő szobra mellett állva, a fák koronája felett elnéz a dombtető felé, láthatja annak a „piros görbének", a cselédháznak a tetejét, ahová elbújt. Írni. (A tréfás név a zsúp világában ritka cseréptetőnek szólt.) Itt lelt menedéket a gazdálkodásra ösztönző apai akarat elől, itt teljesedett ki az anyai érzékenység által is támogatott költészet. Több nyelvet beszélő édesanyja, akinek ő csak Cina volt, filozófiai körbe is elvitte őt. Az anya sírját a faluszéli temetőben Egressy Béni-szobor díszíti.

Szobor az udvaron, mellette Baranyai Ernő polgármester

A 2006-ban átadott emlékházat Baranyai Ernő polgármesterrel jártuk végig. Ő avat a ma Weöres Sándor – Károlyi Amy emlékház feliratot viselő épület történetébe. Az államosítás után az állami gazdaság irodájaként működött, a nyolcvanas években a vasi megyevezetés kezdeményezte a ház visszaszerzését. A feleség, Károlyi Amy költő halála után 2004-ben Steinert Ágota irodalomtörténész rendezte kiállítássá a költőházaspár hagyatékát. A szülői bútorok közül egy komód maradt meg, de a két pesti dolgozószoba ugyanúgy áll itt, ahogy gazdáik haláluk előtt hagyták. A falakon és a térbe helyezett üveglapokon a költő verseinek sorai, az őt, illetve feleségét inspiráló irodalmár elődök gondolatai, a tárlókban kéziratok, kitüntetések, bizonyítványok. Az életmű keresztmetszetét adó kiállítás bemutatja, hogy Weöres Szombathelyen, Pápán, Győrben, majd Budapesten tanult, 1939-ben szerzett doktorátust. Már gimnazista korában levelezett Kosztolányival, Babitscsal, Füst Milánnal. Tizenhat éves volt, amikor a Nyugatban közölt versét megzenésítette Kodály Zoltán. Baumgarten díjából Skandináviába, ösztöndíjából Indiába utazott. Könyvtárak, folyóirat szerkesztőségek adtak számára kenyérkeresetet. A magyar líra egyik legtermékenyebb alakja, nincs olyan magyar nyelven beszélő ember, aki a gyerekversei miatt ne tudna tőle kívülről sorokat, legfeljebb nem emlékszik, hogy Weörest mond. A vers születése és A teljesség felé című esszéi pedig bizonyítják elméleti, filozófiai felkészültségét. Utóbbira Hamvas Béla hatott leginkább. És mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a Psyché ciklus, a Holdbéli csónakos, a Rongyszőnyeg, s a Kétfejű fenevad még szóba se került. A Weöres kultuszt nemcsak Csönge község, s az erre létrehozott alapítvány, ápolja, egyik legelhivatottabb „rajongója" dr. Fűzfa Balázs, a szombathelyi egyetem tanára, aki a szülőfaluba egyetemi táborokat szervez. Áprilisban konferenciát szervezett Csöngén Weöres művészetét elemzendő.

Weöres pesti szobája, ahogy halálakor hagyta Fotó: Arany Gábor

„Alattad a föld,/fölötted az ég,/benned a létra."

– Példázat értékűnek tartom, hogy egy kis falu így őrzi fia emlékét – mondta Fűzfa Balázs, aki szombat délután mond ünnepi beszédet Csöngén a centenáriumi emlékezésen. – A világnak ez a kicsi része tükrözi az egészet. Weöres Sándor jelentőségét épp abban látom, hogy a világot bejárva megmutatta, a világgal való azonosságot a nyelvben lakozással tudjuk elérni. Mindnyájunkat a mulandóság szorongat. A költő abban segít, hogy a bennünk lévő létrát felállíthassuk. Weöres nyelvújítást hajtott létre, senkiéhez sem hasonlítható nyelvi lírai forradalom az övé, fordításai okán is ő a legkülönbözőbb magyar költő. Személyes kedvencem mostanában Az éjszaka csodái, mely Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versének újragondolása. A létezés mindkettejük számára isteni csoda, Weöres szerint azonban az igazi csoda a másik ember. („...az éji tág csodát,/ezt a fura micsodát/ ketten láttuk: te meg én.")

Illyés Árpád 1943-as festménye a piros görbében alvó költőről

A zseni születésében minden apróságnak jelentősége van, Csöngén akkor fűszál is épp jól nőtt...