A művésztelep a legjobb iskola

A Baktüttösön élő férfi Egerszegen született, de már gyerekként Cserszegtomajra vezette a sors. Később ott ismerkedett meg Takács Ferdinánd festőművésszel, barlangkutatóval, akinek szellemi, művészeti kezdeményezései nagy hatással voltak rá. Feleségét a barlang, Molnár Zoltánt a paletta vonzotta első sorban, ám idővel őt is megérintette a föld mélyének szépsége. Alapító tagja lett a cserszegtomaji művésztelepnek, amit máig a legjobb iskolaként tart számon.

Az alkotó a Cserszegi út című festménye előtt (Fotó: Pezzetta Umberto)

- Egy művésztelepen összesűrűsödik az élet, annyi féle ember, művészeti megközelítés koncentrálódik, hogy aki figyel és alázattal fogadja a segítő kritikát, rengeteget tanulhat - summázza tapasztalatait. - Elsősorban Takács Ferdinánd indított el ezen az úton, de sokat tanultam Simon Endrétől és Lichtenwaller Zoltántól is.

Előbbivel kollégák is voltak egy keszthelyi kerámiaüzemben. Molnár Zoltán eredetileg növénytermesztő technikusnak tanult, de sok minden mással is foglalkozott élete során. Üzletkötő volt, művészellátót működtetett Keszthelyen, egy évig az egészséges életmódról tanult Erdélyben, manapság pedig a családi vállalkozásban dolgozik Pacsán. Közben szorgalmasan járta a művésztelepeket, a cserszegieken túl Erdélyben és Kárpátalján egyaránt. Sok mindent megtanult, szívesen bánik a fával, így maga keretezi a festményeit, s néha még a festéket is saját kezűleg állítja elő porból és kötőanyagokból.

Amikor a cserszegtomaji művésztelep MŰSZAK néven (Művészek Szabad Alkotóközössége) saját lábára állt, s Szencz Lívia és Takács Ferdinánd baráti körének minden ízében civil alkotói fórumává alakult, természetes volt számára a csatlakozás. Az elmúlt nyáron már a második nemzetközi művésztelepet tudhatták maguk mögött, a kollektív anyag nemrégiben volt látható, ugyancsak a Móriczban.

Molnár Zoltán: Nagyszüleim (Fotó: Pezzetta Umberto)

- Talán a múlt nyári volt eddig a legjobb táborunk, nekem nagyon szimpatikus törekvés, hogy mindent önerőből, önállóan valósítunk meg - méltatja a legutóbbi tábor erényeit. - A sokszínűséget is jó volna tovább vinni, hiszen gitár- és irodalmi est is kiegészítette a festészetet és szobrászatot, ami igazán sikeresnek bizonyult.

Móricz galériabeli tárlatán főként táj- és életképek sorjáznak. Firtatjuk, milyen motivációk mentén választ témát?

- Alapvetően a hangulatok ragadnak meg, de van, amikor ennél mélyebb tartalmakat is el szeretnék juttatni a nézőhöz. Megragad a keszthelyi fekete fenyő fasor, egy nyári zápor által fényesre mosott utca képe, vagy éppen Lidi lányunk mozdulata, ahogy durcásan felém fordul egy arborétumban tett kirándulás közben. Élmények, emlékek, pillanatok.

Nagyobbik lányuk tehát modellként szerepel a kiállításon, míg az elsős Dorka saját munkáival kéredzkedett be apu festményei mellé.

Molnár Zoltán: Lidi (Fotó: Pezzetta Umberto)

Bibliai témák szintén foglalkoztatják, rendszeresen tanulmányozza, kutatja a benne rejlő mondandót. Mint mondja, kiállást, bátorságot meríthetünk a bibliai történetekből, amelyek arra tanítanak, hogy nem kell mindent elfogadni, időnként fontos kiállnunk az elveink mellett. E tartalmakat is felmutatja egy-egy művén.

- Hosszú évszázadok teltek el, amikor az írástudatlanság miatt a festők képei közvetítették az emberekhez a Bibliában rejlő üzeneteket. Ma már bárki elolvashatná a nyomtatott szöveget, de nem biztos, hogy meg is teszik, vagy veszi a fáradságot, hogy mélyebben belegondoljon. Lehet, hogy ismét eljön a képek ideje, szeretném egy kicsit rányitni az emberek szemét ezekre a tartalmakra.

Molnár Zoltán tárlata január 17-ig várja az érdeklődőket.