Takács, a kovács: ötvözi a különböző stílusjegyeket

– A közösségi gondolkodást kellett akkor előtérbe helyezni – mondta a népi iparművész. – Én azonban fontosnak tartottam, hogy egyedi dolgokat tervezzek, s ehhez azóta is tartom magam. Soha nem készítek két egyforma kaput vagy gyertyatartót. Mindig kell lennie köztük valami különbségnek.

A Magyar Termék Nagydíjas alkotóhoz – bevallása szerint – a szecesszió formavilága áll a legközelebb, melyet szívesen ötvöz a román kor és a gótika stílusjegyeivel, de ugyanúgy a 21. század modern, tiszta vonalaival is – attól függően, hova készül az adott mű. A legtöbb kovácsoltvas termék egyszerűségével hívja fel magára a figyelmet – vallja, s igyekszik is mindig a legegyszerűbb, a legfinomabb motívumokat használni alkotásaihoz. Takács István elárulta: egyik legnagyobb példaképe Jungfer Gyula, aki sokat tett a hazai kovácsoltvas- művesség művészi rangra emeléséért a historizmus és a szecesszió időszakában. Mint mondta, a szakma megmentése azonban a Munkácsy Mihály-díjas Bieber Károlynak köszönhető, hiszen a 20. század második felében nem sokon múlt, hogy eltűnjön a mesterség.

– Kevés volt az utánpótlás, a műremekeket pedig elkótyavetyélték, elhordták a vastelepre, mondván: nincs, aki rendbe hozza őket – mesélte a mester. – Az államosítás pedig feltette az i-re a pontot. Valamilyen csoda folytán azonban Bieber Károly műhelye magánkézben maradt, ráadásul utánpótlást is tudott nevelni. Ehhez persze kellett az is, hogy a kor igényeinek megfelelően átalakítsa, modernizálja munkáit, s ennek köszönhetően kapta megbízásait is. Így szerencsére nem tűnt el a szakma. Jelenleg 36 tagot tömörít a Magyarországi Kovácsmíves Céh, s legalább még ennyi céhen kívüli fémmíves dolgozik, köztük sok külföldi művész is. Ez jóval nagyobb számot jelent, mint amikor három évtizede elkezdtem ezt a mesterséget. Szerencsére sokunknak vannak tanítványai is, akik továbbviszik a szakmát. Nagy örömömre a 29 éves István fiamat is megfertőzte a héphaisztoszi alkotóvágy. A kezdetekkor a műhely még a házunk mellett volt, így már az első kalapácshangokat is hallotta...

István legutóbbi munkája egy kisplasztika volt, mely látható a Hevesi-iskola tárlatán is. Egy meghurkolt őzet ábrázol, a mester a „Ne!” címet adta neki, utalva arra, hogy ne bántsuk a természetet. A következő egy kerítés lesz István egyik segesdi barátjának. A tervek már csak a megvalósításra várnak...