Tóth Imre felvételt nyert a Szépírók Társasága soraiba

A másfél évtizedes múltra visszatekintő, mintegy kétszáz tagot számláló társaság olyan írókat jegyez soraiban, mint Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Tandori Dezső, az elhunyt prominensek között pedig egyebek közt Faludy György, Mészöly Miklós és Petri György előtt is fejet hajthatunk. A tagság tehát becses elismerés, különösen egy vidéken élő tollforgató számára. A Deák Ferenc Megyei Könyvtárban dolgozó zalai költőt arról is kérdeztük, mi motiválta a jelentkezésben.

- Irodalmi szempontok vezéreltek, szakmai próbatételként fogtam fel a jelentkezést - mondja Tóth Imre, aki a Magyar Írószövetségnek immár két éve tagja. - A hírek arról szóltak, nem könnyű bekerülni a társaságba, így aztán nagy örömömre szolgált, hogy azonnal felvettek.

Ezt megalapozandó két jeles ajánlóról is gondoskodott: Turczi István, a Parnasszus folyóirat, illetve Jász Attila, az Új Forrás főszerkesztője pártfogolta jelentkezését.

- A tagság elismerés számomra, ami lendületet ad az íráshoz és megerősít, hogy jó irányba haladok - folytatja Tóth Imre, aki több éve a Pannon Tükör folyóirat versrovatát is vezeti.

Sorsa a Zrínyi-gimnázium könyvtár fakultációján pecsételődött meg. Az ottani élmények predesztinálták irodalmi szerepvállalásra, ám munkahelyül csak később választotta a könyvtárat.

- A '80-as években Bán Zsuzsa vezette az Egerszegi Írókört, részben neki köszönhetem, hogy a megyei könyvtárba kerültem. Immár 23 éve ténykedem itt.

A kezdeti segítséget ugyancsak az írókör adta számára, az első publikációs lehetőséget az Egerszegi Füzetek jelentette. Aztán egy időre háttérbe szorult az alkotás, hogy a 2000-es évektől annál erőteljesebben bukkanjon felszínre. Ennek bizonysága a 2004-ben megjelent Nostradamus menyegzője (Pannon Tükör Könyvek), valamint a 2009-ben napvilágot látott A lélek nulla foka (Parnasszus könyvek) című kötet. Rendszeresen publikál az ország vezető folyóirataiban. 

Az első kötet címadójául választott Nostradamus különös szerepet játszott életében. Pontosan a misztikus látnok halála napján született, 400 évvel később.

- Sokat foglalkoztam vele, de ezt a gondolatkört kiírtam magamból az első kötetben, mára túlléptem rajta - mondja.

Verseiről egyik méltatója azt írta: reménytelenség süvít a sorok között. Jogos. Nála omlanak alá az egek szakadatlanul, a történet a nulla felé tart, s ha egy hőse magányán ablak nyílik, azon át csak saját, korábbi magányára tekint. Vajon honnan ered ez a sok kietlenség, rezignált fájdalom, metafizikus elvágyódás?

- Belőlem. De azért szeretem ám az életet... - neveti el magát. - Ilyen a költői beállítottságom, én így tudok írni. Az ókor óta mindenkinek a saját kora a legszörnyűbb, hát nekem is az. A költészet gondolati síkján sötéten látom a dolgokat, de ez azért nem a hétköznapi létezésem egyenes leképezése. Nem tartom magam pesszimista embernek.

Amit az is alátámaszt, hogy javában készül a harmadik kötete. A költői hangvétel azonban jottányit sem változik: "Az angyalok lezuhantak a fákról.Az élet továbbra sem élhető..."


Irodalomszervezőként is aktív, 2003 óta a Zalai Írók Egyesülete, illetve  annak  jogutódja, a Pannon Írók Társasága titkára.  Tíz évig volt a társaságon belül működő  zalaegerszegi tagozat  vezetője (1999-2009), s most utóbbi kör újjáélesztésére készül, amire számos tehetséges fiatal felbukkanása ad okot.