Elizabeth Brunner 100 - Japánban kiadott Petőfi-verseskötet és Tagore dedikálta kép is van a tárlaton

A tárlat Nagykanizsáról indult, s végül az Indiában letelepedett festőművész, Brunner Erzsébet születésének 100. jubileuma alkalmából rendezett emlékév záró momentumaként nyílt meg a Képzőművészetek Házában december közepén.

Kőfalvi Csilla, az intézmény vezetője elmondta: egyfajta retrospektív tárlat készült, a művésznő legjelentősebb alkotásai köré építették fel az ő és édesanyja, Sass Brunner Erzsébet egy-egy festői korszakának anyagát.

Brunner Erzsébet kozmikus művészete igazi kultúrtörténeti misszió, spirituális igazságokat fejez ki művészi formában. Elsősorban meditációs- buddhista képeket festő anyjánál jóval több portrét, életképet készített, Indiát sokkal inkább a maga naturális valóságában ábrázolta. Gyerekek, férfi és női portrék, sajátos arcok, fák, állatok szerepelnek képein. Érett korszakának alkotásaiból az egyszerű India szeretete sugárzik - ami azért megdöbbentő, mert az nem a csillogás, a színes selyemruhák világa, hanem a szegénységé. A látványt az európai kultúrkörből érkező ember nehezen dolgozza fel lelkileg, ha nem tudja, hogy ez a nincstelenség önként vállalt,és vallási előírásokból fakad. Míg anyjának India eszköz egy egyetemesebb világba lépéshez, addig neki maga a varázslatos Kelet.

Egyszer Gandhi a Brunnerek festményeit úgy jellemez te: azok a tipikus falusi indiai emberek hű ábrázolásai, melyekből sugárzik a szeretet, amit India és népe iránt éreztek mindketten.

- Egyes tájképeken Brunner Erzsébet embereket is ábrázol, ám ezt csak azért teszi, hogy hangsúlyozza: az ember a természet része. Ezen alkotásai a végtelen nagyságát, az időtlen csendet és az ember kicsinységét fejezik ki - magyarázta Kőfalvi Csilla. - A kiállítás talán legjelentősebb darabja Brunner Erzsébet egyik utolsó műve, az 1963- ban festett „Buddha Nyugatra megy” című kép. Buddha és Krisztus egyszerre jelenik meg a festményen, a kép különös összekapcsolása a vallásoknak, kultúráknak. Éppen olyan, mint a Brunnerek élete és művészete, melyben Kelet és Nyugat, mint két lélek összetartozik.

Kőfalvi Csilla a repertoárból még az egyszerű és híres-neves embereket (például Mahatma Gandhi, a dalai láma és Rabindranath Tagore) megjelenítő portrékat emelte ki.

A február végéig látogatható kiállítás kuriózumait jelentik Brunner Erzsébet kitüntetései (köztük a Nagykanizsa Díszpolgára cím, illetve a Magyar Népköztársaság Zászlórendje és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetés), útleveleik, régi kamerák, diapozitívak és fotográfiák, melyek anya és lánya utazásait örökítik meg, továbbá számos írott és nyomtatott dokumentum. Utóbbiak közül a legizgalmasabb talán az a Japánban kiadott Petőfi-verseskötet, amit Brunner Erzsébet illusztrált.

Az izgalmas tárlaton 30 korabeli archív fotográfia is látható, melyek révén a két festőnő indiai életét, látogatásait követhetjük nyomon. Páratlan ritkaság az a fénykép, melyen Brunner Erzsébet a híres költőnek, Rabindranath Tagorenak mutatja a róla festett portrét. A képet maga Tagore dedikálta.

Kőfalvi Csilla hozzáfűzte még: az Indiában és Magyarországon párhuzamosan zajló Brunner-emlékév lezárásának méltó momentuma lesz a kiállítási katalógus könyvbemutatója, melynek megrendezésére februárban kerül sor.

Két magyar festőművész: anya, lánya
Brunner Erzsébet 1910- ben született Nagykanizsán, édesanyja Sassné Farkas Erzsébet, aki szintén festőművész volt. Anya és leánya 1929-ben hagyta el szülővárosát és Magyarországot, majd 1930-ban érkeztek meg Indiába, ahol először Rabindranath Tagore sántinikétani egyetemén töltöttek két évet, mielőtt végleg letelepedtek volna. Indiában mindketten részei voltak a kor szellemi- spirituális életének, a társaságukhoz tartoztak az akkori ismert indiai és ott élő európai személyiségek, akik közül sokat meg is örökítettek. Sass Brunner Erzsébet, az anya 1950-ben halt meg, őt a himalájai Nainitalban temették el. 


Korábbi cikkeinket a kapcsolt anyagok között olvashatja.