Sztankay Orsolya jól érzi magát Zalaegerszegen

Az elmúlt négy évben szabadúszóként vállalt feladatokat, ebben a szezonban azonban már a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagjaként találkozhat vele a közönség. A Csehov-drámában debütált, de hamarosan komédiában is bemutatkozik. A Moliere-darabnak még csak épphogy nekiláttak - Naszlady Éva rendezi -, de nagyon élvezi a próbákat.

 - Az első perctől kezdve jól érezem itt magam, szerencsére nagyon sok a fiatal, akikkel rögtön hangot találtam, hasonlóan gondolkodunk - összegezte a néhány hónap tapasztalatait Sztankay Orsolya. - Többnyire a próbafolyamat során derül ki, hogy ez vagy az a kolléga hogyan áll egy szerephez, helyzethez, de hamar egyértelművé vált, hogy működik a közös munka. Elég sok időt töltök Zalaegerszegen, hiszen a Cseresznyéskert bemutatójáig a próbák miatt állandóan itt voltam, majd pedig sokat játszottuk az előadást, úgyhogy legfeljebb egy-egy napra utaztam csak Budapestre. A színészházban lakom, sétálgatok, jövök-megyek a városban.

- Több vidéki színháznak is tagja volt, noha azt gondolná az ember - lehet, hogy tévesen -, a fővárosi teátrumok is tárt karokkal várnák.

- Sokan vannak Budapesten és bár szabadúszóként lett volna néhány munkám, szerettem volna társulathoz szerződni. Besenczi Árpád igazgatót régóta ismerem. Egészen más érzés, ha folyamatosan ugyanazzal a társulattal, társulatban dolgozhat az ember, hónapról hónapra tudja, milyen feladatok várnak rá. Ez hiányzott az elmúlt négy év után. A fővárosban esetleg havonta háromszor megy egy-egy előadás, akkor találkozunk a kollégákkal, egyébként nem nagyon tartjuk a kapcsolatot.

- Feltételezem, Sztankay Orsolyával nem készül interjú, mely alkalmával valamilyen formában szóba ne kerülne édesapja, Sztankay István színművész. Ez bosszantja vagy éppen ellenkezőleg, büszkeséggel tölti el?

- Megkerülhetetlen a dolog, ez természetes. Volt időszak, amikor nehezebb volt, zavart, nyomasztott, de ezen már túljutottam. Örülök, hogy ő az apukám, jó érzéssel tölt el, ha az emberek kérdeznek róla, foglalkoznak vele. Igazából az én feladatom volt, hogy megbékéljek magammal, elfogadjam, hogy ez a nevem, ez a helyeztem és onnantól kezdve már tényleg úgy tudok létezni, hogy persze, szívesen beszélek róla, de közben nekem is megvan a saját utam. A pályámon nem jelentett ez egyébként sem előnyt, sem hátrányt, senki nem foglalkozott ezzel, amikor munkához fogtunk. Látták, hogy lehet velem dolgozni és attól kezdve nem volt téma.

Sztankay Orsolya kisebb kanyart tett, mielőtt a színpad elkötelezettjévé vált. Legjobb barátnője jelentkezett a jogi egyetemre, gondolta, vele tart. Hamar rájött azonban, az a mesterség nem neki való. Nem is csoda, hiszen nem csak édesapja, de édesanyja is színházban alkotott: előbb színésznőként, majd rendezőasszisztensként dolgozott. Megszokott volt hát számára ez a közeg.

- Nem voltam gyermekszínész, ez távol áll tőlem, nem jártam amatőr csoportba sem. Néha megfordultam versmondó versenyen, de az sem volt különösebben meghatározó. A színészet mindig foglalkoztatott, olvastam, tanultam verseket, drámákat. Aztán amikor jogi egyetemistaként egy irodában dolgozni kezdtem, rájöttem, ezt nem tudom csinálni egy életen át...

Édesapjának ugyan nem jelentette be, hogy jelentkezik a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de persze megtudta. Örült, hogy lányát nem vették fel, de amikor másodjára is elutasították, kevésbé volt elégedett. A harmadik próbálkozásnál már azért szorított, hogy bekerüljön a színművészetire.

A színművésznő nem teregeti ki lépten-nyomon magánéletét, de természetességgel beszél róla. Bátyjáról, Sztankay Ádámról is, aki rendezőnek készült, végül újságíró lett.

- Jó a kapcsolatunk, mindig megnéz a szerepeimben, látta a Cseresznyéskertet is. Párom színész, Budapesten a Magyar Színházban játszik, Fillár István. Elég régóta ismerem, hiszen bátyám gimnáziumi évfolyamtársa, édesapám tanította az egyetemen és aztán Pécsen hozott össze bennünket a sors.

Sztankay Orsolya a diploma kézhezvétele után, 2002-ben a Vígszínházhoz került, majd a soproni Petőfi Színházhoz szerződött. 2003 és 2006 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, a Camara Savariánál játszott, illetve a Janus Egyetemi Színpadnál kapott szerepeket. 2006-tól négy éven át volt szabadúszó, tavaly játszott a szombathelyi Weöres Sándor Színházban is.