Rácz Aladár tanítványa volt a zalai őstehetség, Tóth Elek

A közelmúltban baráti találkozóra hazatért szülőfalujába, Iklódbördőcére. Tóth Elek mindössze 14 éves volt, amikor a zenélés mellett kötelezte el magát.

- Talán tízéves lehettem, amikor a szüleim elvittek egy lakodalomba - meséli. - Volt ott egy cigánybanda,  én pedig egész éjjel azt lestem, hogyan játszik az öreg cimbalmos. Ő csak incselkedett velem, zenélés közben néha ráütött a kezemre. Tetszett, hajnalig nem mozdultam mellőle. Mondtam is apámnak: én cigányzenész szeretnék lenni. Pénzünk azonban nem volt, a hangszert úgy tudta megvenni, hogy eladtunk egy borjút.

A fiatal zenészpalánta hamar a környék legismertebb muzsikusa lett. Alakult egy banda, amellyel lakodalmakban, bálokban lépett fel. Sikerük annak volt köszönhető, hogy a felnőttek közt egy  gyermek is játszott, aki ráadásul egyenrangú partnere volt társainak. Rosszakaróik  feljelentették őket, mert működési engedély nélkül zenéltek.

- Persze hogy nem volt engedélyünk, én is a szüleimtől tanultam, vagy a lakodalmakban, tollfosztókban hallottam a dalokat - folytatta a zenész. - De bizonyítani akartam, így 14 évesen vonatra szálltam, és úgy utaztam fel vizsgázni Budapestre, hogy előtte még Zalaegerszegen sem jártam.

A fővárosban Tóth Elek megismerkedett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára járó fiatalokkal, s végül oda iratkozott be. Szülei nem akarták elengedni  apja a felvételi időpontjáról szóló papírt is elrejtette , ám ő nem ismert lehetetlent, a tanév megkezdése után is kiharcolta a meghallgatási lehetőséget.

- Berontottam egy helyiségbe, lerántottam a cimbalomról a terítőt, s mint valami vadember, elkezdtem játszani - idézi fel a sorsfordító pillanatot. - Az ott lévő tanár  fogta a fejét, elég volt, fiatalember, hagyja abba, fel van véve. Ő volt Rácz Aladár.

-Aladár bácsi egyike volt a világ legnagyobb művészeinek - folytatta. - Szívbetegsége miatt otthon tanított, lakása külön szféra, szellemi és kulturális központ volt.

Rácz Aladár halála szimbolikus: egy este a tanítványai és barátai körében  mulatott, majd lefeküdt aludni, s  többé nem ébredt fel. Mindez Tóth Elek diplomahangversenye előtt pár nappal történt. A fiatal cimbalmos a főiskola elvégzése után Székesfehérvárra került, ahol az ottani főiskolán megalapította a cimbalom tanszakot, s közben az Állami Operaházban, illetve a Magyar Rádió zenekarában is játszott. Két évvel később egy barátja kérésére csatlakozott a Duna Művészegyütteshez, melynek harminc évig volt tagja, de dolgozott a 100 Tagú Cigányzenekarral is, hangolással foglalkozott, amelyet a mai napig is végez.


Hallani akarta
Amikor Yehudi Menuhin először Budapesten járt, Ferihegyen azt mondta a taxisnak: vigyen a Torbágyi útra, él ott egy öreg cimbalmos, akit hallani akarok. David Ojsztrah,  Igor Sztravinszkij is járt hozzá, utóbbit cimbalmozni is megtanította.