Poénról poénra Dombóvári Istvánnal és Kovács András Péterrel

 - A rádióban hallottam a felhívást, hogy egy budapesti színház keres kabaréba embereket, akkor nyitott a Godot Dumaszínház is, akik hallottak rólam, s felhívtak. Ha jól tudom, én vagyok az egyetlen, akit megkerestek akkor - mondta Kovács András Péter. Véletlenül került a humor világába, korábban egy jogi egyetemen volt tanársegéd. - Ha nekem néhány éve valaki azt mondja, te ebből fogsz megélni, kiröhögöm. Most pedig körülöttem röhögnek az emberek.

- Én is a Godot-ban kezdtem. Nyilván benne volt az emberben egyfajta dumakészség, de soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz aztán az, ami a napjaimat kitölti - mondta Dombóvári István.

- Aki ezzel a pályával próbálkozna, tartson mély önvizsgálatot, mivel sokkal többen gondolják azt magukról, hogy jók, mint ahányan valóban azok - mesélt a kezdeti nehézségekről András.

- Megéri-e kiállni egy pódiumra, beégni egy csomó ember előtt, ami a világ legrosszabb dolga, de ha sikerül is: tud-e testileg és szellemileg megerősödni és állandóan megújulni a közönségnek?

- Ebben a témában kapom a legtöbb levelet a weblapomra, ha megmondom az igazat, akkor sokan azt hiszik, azért riasztom el őket, mert félek a konkurenciától - értett egyet kollégájával István, akin nem lehetett nem észrevenni hatalmas átalakulását. Elárulta azt is, fogyásának oka csupán annyi, neki a mostani alakja a természetes, csak az ország éppen abban az öt évben ismerte meg őt, amikor súlyproblémákkal küzdött.

A tévében elmondott vicceket nem mesélik el az élő fellépéseken, ezt a saját etikájuk tiltja.

- Mindig elsütök három poént, egy átlagost, egy gondolkodóst és egy ordenárét, amelyik a legjobban tetszik nekik, afelé folytatom tovább a műsort, hiszen a mi munkánk valójában arról szól, hogy kiszolgáljuk a nézőközönség igényeit - mondja István. - Sokszor a túl szeretés sem jó, amikor belenevetnek a poénba és nem tudod végigmondani.

- Volt már olyan kellemetlen élményem nem is olyan régen, hogy közép-európai embereknek kellett angolul humorestet tartanom, hát ők annyira alap szinten beszélték csak a nyelvet, hogy nem estek le a poénok és nagyon zavarban voltam - mesélt a kínos fellépésekről András. - Egyértelműen az élő közönség előtti fellépés a jobb, noha a tévéstúdióban is vannak nézők, de ők kevéssé tudják elengedni magukat, hiszen legalább hat kamera bámul az arcukban és azon jár a fejük: vajon jól áll a hajam? Ilyenkor a közönség is lámpalázas, nehezebb dolgozni is.

Az utolsó kérdés előtt a megdicsért diktafonom leállt, az elemek feladták a küzdelmet, nem bírták befogadni a túláradó humort. Kovács András Péter vette észre a segélyjelzésű villogást küldő diktafont, s megjegyezte, ezután már csak a belső memóriámra számíthatok. Ez elég jól sikerült, de azért egyben mégis bízok, ebből a szerencsétlen esetből nem gyártanak a humoristák valamilyen poént, amit majd a következő tévés műsor során ellőnek...

- Mindig elsütök három poént, egy átlagost, egy gondolkodóst és egy ordenárét, amelyik a legjobban tetszik nekik, afelé folytatom tovább a műsort, hiszen a mi munkánk valójában arról szól, hogy kiszolgáljuk a nézőközönség igényeit - mondja István. - Sokszor a túl szeretés sem jó, amikor belenevetnek a poénba és nem tudod végigmondani.

- Volt már olyan kellemetlen élményem nem is olyan régen, hogy közép-európai embereknek kellett angolul humorestet tartanom, hát ők annyira alap szinten beszélték csak a nyelvet, hogy nem estek le a poénok és nagyon zavarban voltam - mesélt a kínos fellépésekről András. - Egyértelműen az élő közönség előtti fellépés a jobb, noha a tévéstúdióban is vannak nézők, de ők kevéssé tudják elengedni magukat, hiszen legalább hat kamera bámul az arcukban és azon jár a fejük: vajon jól áll a hajam? Ilyenkor a közönség is lámpalázas, nehezebb dolgozni is.

Az utolsó kérdés előtt a megdicsért diktafonom leállt, az elemek feladták a küzdelmet, nem bírták befogadni a túláradó humort. Kovács András Péter vette észre a segélyjelzésű villogást küldő diktafont, s megjegyezte, ezután már csak a belső memóriámra számíthatok. Ez elég jól sikerült, de azért egyben mégis bízok, ebből a szerencsétlen esetből nem gyártanak a humoristák valamilyen poént, amit majd a következő tévés műsor során ellőnek...

- Mindig elsütök három poént, egy átlagost, egy gondolkodóst és egy ordenárét, amelyik a legjobban tetszik nekik, afelé folytatom tovább a műsort, hiszen a mi munkánk valójában arról szól, hogy kiszolgáljuk a nézőközönség igényeit - mondja István. - Sokszor a túl szeretés sem jó, amikor belenevetnek a poénba és nem tudod végigmondani.

- Volt már olyan kellemetlen élményem nem is olyan régen, hogy közép-európai embereknek kellett angolul humorestet tartanom, hát ők annyira alap szinten beszélték csak a nyelvet, hogy nem estek le a poénok és nagyon zavarban voltam - mesélt a kínos fellépésekről András. - Egyértelműen az élő közönség előtti fellépés a jobb, noha a tévéstúdióban is vannak nézők, de ők kevéssé tudják elengedni magukat, hiszen legalább hat kamera bámul az arcukban és azon jár a fejük: vajon jól áll a hajam? Ilyenkor a közönség is lámpalázas, nehezebb dolgozni is.

Az utolsó kérdés előtt a megdicsért diktafonom leállt, az elemek feladták a küzdelmet, nem bírták befogadni a túláradó humort. Kovács András Péter vette észre a segélyjelzésű villogást küldő diktafont, s megjegyezte, ezután már csak a belső memóriámra számíthatok. Ez elég jól sikerült, de azért egyben mégis bízok, ebből a szerencsétlen esetből nem gyártanak a humoristák valamilyen poént, amit majd a következő tévés műsor során ellőnek...

- Volt már olyan kellemetlen élményem nem is olyan régen, hogy közép-európai embereknek kellett angolul humorestet tartanom, hát ők annyira alap szinten beszélték csak a nyelvet, hogy nem estek le a poénok és nagyon zavarban voltam - mesélt a kínos fellépésekről András. - Egyértelműen az élő közönség előtti fellépés a jobb, noha a tévéstúdióban is vannak nézők, de ők kevéssé tudják elengedni magukat, hiszen legalább hat kamera bámul az arcukban és azon jár a fejük: vajon jól áll a hajam? Ilyenkor a közönség is lámpalázas, nehezebb dolgozni is.

Az utolsó kérdés előtt a megdicsért diktafonom leállt, az elemek feladták a küzdelmet, nem bírták befogadni a túláradó humort. Kovács András Péter vette észre a segélyjelzésű villogást küldő diktafont, s megjegyezte, ezután már csak a belső memóriámra számíthatok. Ez elég jól sikerült, de azért egyben mégis bízok, ebből a szerencsétlen esetből nem gyártanak a humoristák valamilyen poént, amit majd a következő tévés műsor során ellőnek...

- Volt már olyan kellemetlen élményem nem is olyan régen, hogy közép-európai embereknek kellett angolul humorestet tartanom, hát ők annyira alap szinten beszélték csak a nyelvet, hogy nem estek le a poénok és nagyon zavarban voltam - mesélt a kínos fellépésekről András. - Egyértelműen az élő közönség előtti fellépés a jobb, noha a tévéstúdióban is vannak nézők, de ők kevéssé tudják elengedni magukat, hiszen legalább hat kamera bámul az arcukban és azon jár a fejük: vajon jól áll a hajam? Ilyenkor a közönség is lámpalázas, nehezebb dolgozni is.

Az utolsó kérdés előtt a megdicsért diktafonom leállt, az elemek feladták a küzdelmet, nem bírták befogadni a túláradó humort. Kovács András Péter vette észre a segélyjelzésű villogást küldő diktafont, s megjegyezte, ezután már csak a belső memóriámra számíthatok. Ez elég jól sikerült, de azért egyben mégis bízok, ebből a szerencsétlen esetből nem gyártanak a humoristák valamilyen poént, amit majd a következő tévés műsor során ellőnek...

Az utolsó kérdés előtt a megdicsért diktafonom leállt, az elemek feladták a küzdelmet, nem bírták befogadni a túláradó humort. Kovács András Péter vette észre a segélyjelzésű villogást küldő diktafont, s megjegyezte, ezután már csak a belső memóriámra számíthatok. Ez elég jól sikerült, de azért egyben mégis bízok, ebből a szerencsétlen esetből nem gyártanak a humoristák valamilyen poént, amit majd a következő tévés műsor során ellőnek...

Az utolsó kérdés előtt a megdicsért diktafonom leállt, az elemek feladták a küzdelmet, nem bírták befogadni a túláradó humort. Kovács András Péter vette észre a segélyjelzésű villogást küldő diktafont, s megjegyezte, ezután már csak a belső memóriámra számíthatok. Ez elég jól sikerült, de azért egyben mégis bízok, ebből a szerencsétlen esetből nem gyártanak a humoristák valamilyen poént, amit majd a következő tévés műsor során ellőnek...