A fabicikli és a répakapa (képgalériával)

A látogató mindjárt a folyosón rácsodálkozik a fából készült kerékpárra, melyet Molnár Géza faragott 1930-ban. A járgány pedáljait ugyan nem lehetett forgatni, de a lejtőn jól gurultak az apró kerekek, amelyeket kis gumituskóval tudott megállítani az alkalmasint igen bátor hajdani bicikliző.

- Ez? Hát ez a répakapa! - mondja a tárlattal meleg barátságot ápoló polgármester, amikor kézbe vesszük a lyukas szerszámot. - Ez-zel ki tudták fordítani a földből a terményt - szól a magyarázat.

Miközben körbejárjuk például a kör alakú lavórtartó mosdót, megcsodáljuk a hímzett vászontörülközőket, számba vesszük a stelázsipolcon a régi edényeket, mellettük a terménytartó és kenyértartó fonott alkalmatosságokat, a különös nevű kópicot, zsombort, a rokkán font kenderfonalat, a belőle készült liszteszsákot, szépen be is érünk a tiszta szobába.Ahol a kettes ágyban fehérhímzett ágynemű, vánkoshuzat simul egymásra, míg a szekrényben hárászkendő, bő gatya lapul, a mennyezetről pedig luszterlámpa lóg. Biblia az asztalon, mellette családi fotók.

Kiderül, a népdalkör agilitásának köszönhető, hogy a régóta dédelgetett ötletből valóság lett. A háromszázhat-van lelket számláló község lakói közül sokan gyarapították a kollekciót, megváltak féltve őrzött kincseiktől, amelyek a nagyszülők életvitelére emlékeztették őket. A szervezők meg is hálálták a nagylelkűséget, a 80 tárgy mellé odaírták, kinek köszönheti az élményt a látogató. A fogadóbábuk pedig a községben élő bábművész pár, Varga Péter és Pfeifer Zsófia keze munkáját dicsérik.

Ha arra járnak, ne legyenek restek, hívják fel az ablakban kukucskáló telefonszámot, pár percen belül avatott tárlatvezetésben lehet részük. S gazdagabbak lesznek egy múltba pillantó félórával.