2010.06.30. 02:28
Látlelet a 17. századi Egerszeg végvárról
Egerszeg végvár és város a 17. században címmel jelent meg nemrégiben Végh Ferenc történész munkája, a Zalaegerszegi Füzetek helytörténeti sorozatban, a Millecentenáriumi Közalapítvány kiadásában.
A füzet - amelynek megjelenését a megyeszékhely önkormányzata támogatta -, folyamatában mutatja be, miként lépett be Egerszeg az 1600-as évek első harmadában a dunántúli végvárvárosok sorába, s ebbéli funkciója hogyan teljesedett ki.
A gazdagon adatolt munkából kitűnik, hogy a század derekán Egerszeg össznépessége mintegy 2500 fő lehetett. E létszámmal a megye egyik nagy lélekszámú, ám korántsem legnépesebb települése volt - írja a szerző. Ezt a címet valószínűleg Keszthely mondhatta magáénak. A társadalom tagozódása is érdekesen alakult, ugyanis mintegy 400 fegyverforgató kötődött a városhoz, s az ötös családszorzót alkalmazva ez máris kétezer főt tesz ki. A polgári foglalkozást űző népesség - telkes jobbágyok, zsellérek, iparűzők, kereskedők, szolganépesség - létszáma tehát jelentősen alulmaradt. Ugyanakkor a nemesek aránya jóval meghaladta a 4-5 százalékos országos átlagot, amit ugyancsak a királyi katonaság tisztjeinek jelenléte magyaráz. A katonaság dominanciája nyomot hagyott a település önkormányzatán is, a mezőváros főbírájának helyét ugyanis két seregbíró vette át a zömmel katonákból álló magisztrátus élén. Érdekes kivételt mutat a település szerkezete. Másutt, például Keszthelyen, Szentgróton, Kapornakon elkülönült egymástól a polgárváros , valamint a fegyverforgató népesség, Egerszegen azonban a civil és a katonaközösség egyaránt a belső vár oltalmában élt.
A kis kötet, amelyhez unikális dokumentumokat is felvonultató részletes okmánytár tartozik, taglalja még Egerszeg sokszínű katonatársadalmát, annak mindennapjaival egyetemben. A sorokból kitűnik, az egerszegi katonák előszeretettel fordították szántók és szőlők megvásárlására a vérük hullatásával keresett forintokat, s a megtermelt borból saját szükségleteiken túl gyakorta eladásra is futotta. A Kapiller Imre által szerkesztett füzet zárófejezete Egerszeg megyeszékhellyé válásának útját vázolja.
A gazdagon adatolt munkából kitűnik, hogy a század derekán Egerszeg össznépessége mintegy 2500 fő lehetett. E létszámmal a megye egyik nagy lélekszámú, ám korántsem legnépesebb települése volt - írja a szerző. Ezt a címet valószínűleg Keszthely mondhatta magáénak. A társadalom tagozódása is érdekesen alakult, ugyanis mintegy 400 fegyverforgató kötődött a városhoz, s az ötös családszorzót alkalmazva ez máris kétezer főt tesz ki. A polgári foglalkozást űző népesség - telkes jobbágyok, zsellérek, iparűzők, kereskedők, szolganépesség - létszáma tehát jelentősen alulmaradt. Ugyanakkor a nemesek aránya jóval meghaladta a 4-5 százalékos országos átlagot, amit ugyancsak a királyi katonaság tisztjeinek jelenléte magyaráz. A katonaság dominanciája nyomot hagyott a település önkormányzatán is, a mezőváros főbírájának helyét ugyanis két seregbíró vette át a zömmel katonákból álló magisztrátus élén. Érdekes kivételt mutat a település szerkezete. Másutt, például Keszthelyen, Szentgróton, Kapornakon elkülönült egymástól a polgárváros , valamint a fegyverforgató népesség, Egerszegen azonban a civil és a katonaközösség egyaránt a belső vár oltalmában élt.
A kis kötet, amelyhez unikális dokumentumokat is felvonultató részletes okmánytár tartozik, taglalja még Egerszeg sokszínű katonatársadalmát, annak mindennapjaival egyetemben. A sorokból kitűnik, az egerszegi katonák előszeretettel fordították szántók és szőlők megvásárlására a vérük hullatásával keresett forintokat, s a megtermelt borból saját szükségleteiken túl gyakorta eladásra is futotta. A Kapiller Imre által szerkesztett füzet zárófejezete Egerszeg megyeszékhellyé válásának útját vázolja.
A kis kötet, amelyhez unikális dokumentumokat is felvonultató részletes okmánytár tartozik, taglalja még Egerszeg sokszínű katonatársadalmát, annak mindennapjaival egyetemben. A sorokból kitűnik, az egerszegi katonák előszeretettel fordították szántók és szőlők megvásárlására a vérük hullatásával keresett forintokat, s a megtermelt borból saját szükségleteiken túl gyakorta eladásra is futotta. A Kapiller Imre által szerkesztett füzet zárófejezete Egerszeg megyeszékhellyé válásának útját vázolja.
A kis kötet, amelyhez unikális dokumentumokat is felvonultató részletes okmánytár tartozik, taglalja még Egerszeg sokszínű katonatársadalmát, annak mindennapjaival egyetemben. A sorokból kitűnik, az egerszegi katonák előszeretettel fordították szántók és szőlők megvásárlására a vérük hullatásával keresett forintokat, s a megtermelt borból saját szükségleteiken túl gyakorta eladásra is futotta. A Kapiller Imre által szerkesztett füzet zárófejezete Egerszeg megyeszékhellyé válásának útját vázolja.
