A 200 éve született Barabás Miklós magánéletét tragédiák szegélyezték

 - Miként kerültek ezek az alkotások Zalába?

- A Vásárra induló román család és a női arcmás a Hertelendy-gyűjtemény két becses darabja, a nagyméretű Csány, illetve Szapáry kép pedig az egykori vármegyeházi portrégaléria részeként maradt ránk. Az 1800-as években bevett gyakorlat volt, hogy az országosan is jelentős szerepet betöltő zalai politikusok megörökítésére fővárosi művészeket kértek fel, köztük Barabás Miklóst. A grafikák - köztük Széchenyi István, Eötvös József, Jókai Mór, Laborfalvi Róza portréja - ugyancsak a Hertelendy-gyűjteményből származnak.

Barabás Miklós (1810 - 1898) élete nem indult könnyen, apját csak 10 évesen ismerte meg közelebbről. Három és fél évesen már iskolába adták, ahol meg is állta a helyét. Kijutott neki a nyomorúságból, éhezett, rajzkészségével igyekezett némi pénzre szert tenni. Bécsben és Velencében tanult. 1835-ben tért vissza Pestre, ahol egy csapásra kedvező fordulatot vett a sorsa, egy évvel később, 26 évesen már az MTA levelező tagjává választották. Megörökítette a század szinte valamennyi nagy magyarját: Széchenyit, Kossuthot, Lisztet, Vörösmartyt, Aranyt, Batthyányt. Biedermeier hangulatot árasztó életképei közül a legnívósabb a többször is megfestett Galambposta. Hihetetlenül sokat dolgozott, 3500 műve ismert. A magyaron kívül öt nyelven beszélt, kitűnően írt, józan gondolkodású volt, s még az olyan nehéz emberekkel is jó viszonyt ápolt, mint Petőfi. Pedig magánéletét tragédiák szegélyezték, feleségét, két gyermekét korán elveszítette, elsőszülött lánya megőrült.

Barabás Miklós (1810 - 1898) élete nem indult könnyen, apját csak 10 évesen ismerte meg közelebbről. Három és fél évesen már iskolába adták, ahol meg is állta a helyét. Kijutott neki a nyomorúságból, éhezett, rajzkészségével igyekezett némi pénzre szert tenni. Bécsben és Velencében tanult. 1835-ben tért vissza Pestre, ahol egy csapásra kedvező fordulatot vett a sorsa, egy évvel később, 26 évesen már az MTA levelező tagjává választották. Megörökítette a század szinte valamennyi nagy magyarját: Széchenyit, Kossuthot, Lisztet, Vörösmartyt, Aranyt, Batthyányt. Biedermeier hangulatot árasztó életképei közül a legnívósabb a többször is megfestett Galambposta. Hihetetlenül sokat dolgozott, 3500 műve ismert. A magyaron kívül öt nyelven beszélt, kitűnően írt, józan gondolkodású volt, s még az olyan nehéz emberekkel is jó viszonyt ápolt, mint Petőfi. Pedig magánéletét tragédiák szegélyezték, feleségét, két gyermekét korán elveszítette, elsőszülött lánya megőrült.

- Barabás Miklós volt az első magyar nemzeti festőnk - folytatja Kostyál László. - A reformkorban alkotott, amikor felszínre tört a nemzeti festészet és szobrászat megteremtésének igénye. Korábban a művészeket jobbára az iparos, kézműves réteghez sorolták, ám ekkor a reform nemesség nemzeti érzülete igényt teremtett az elhivatott alkotók méltóbb megbecsülésére. A festészetben Barabás Miklós, a szobrászatban pedig Ferenczy István töltötte be ezt a szerepet. A nemzeti romantikus stílus megteremtője és legmagasabb szintű művelője, a nemzeti érzés magasba röptetője vált Barabásból. Ő volt az első művész, akit - óriási áttörésként - befogadott tagjai közé a szellemi elit.

- Úgy hírlik, hogy páratlan vizuális memóriával rendelkezett, évtizedek múltán is képes volt emlékezetből élethű portrét festeni valakiről...

- Minden bizonnyal kitűnő festői kvalitásokkal rendelkezett, ám azt se feledjük, a híres emberek köré gyakorta szövődnek legendák - reagál Kostyál László. - Vitathatatlan azonban, hogy portéit mindenki rendkívül valósághűnek ítélte. Emellett igen anyagszerűen festett, könnyeden komponált, művein nyoma sincs a nehézkességnek, képei finomak és lebegőek.

Később azonban a műkritika már kissé édeskésnek, felszínesnek ítélte műveit. Hiányzott belőlük ugyanis az a lényeglátó, realista hang, ami Munkácsy Mihály fiatal kori képeit jellemezte.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

- Barabás Miklós volt az első magyar nemzeti festőnk - folytatja Kostyál László. - A reformkorban alkotott, amikor felszínre tört a nemzeti festészet és szobrászat megteremtésének igénye. Korábban a művészeket jobbára az iparos, kézműves réteghez sorolták, ám ekkor a reform nemesség nemzeti érzülete igényt teremtett az elhivatott alkotók méltóbb megbecsülésére. A festészetben Barabás Miklós, a szobrászatban pedig Ferenczy István töltötte be ezt a szerepet. A nemzeti romantikus stílus megteremtője és legmagasabb szintű művelője, a nemzeti érzés magasba röptetője vált Barabásból. Ő volt az első művész, akit - óriási áttörésként - befogadott tagjai közé a szellemi elit.

- Úgy hírlik, hogy páratlan vizuális memóriával rendelkezett, évtizedek múltán is képes volt emlékezetből élethű portrét festeni valakiről...

- Minden bizonnyal kitűnő festői kvalitásokkal rendelkezett, ám azt se feledjük, a híres emberek köré gyakorta szövődnek legendák - reagál Kostyál László. - Vitathatatlan azonban, hogy portéit mindenki rendkívül valósághűnek ítélte. Emellett igen anyagszerűen festett, könnyeden komponált, művein nyoma sincs a nehézkességnek, képei finomak és lebegőek.

Később azonban a műkritika már kissé édeskésnek, felszínesnek ítélte műveit. Hiányzott belőlük ugyanis az a lényeglátó, realista hang, ami Munkácsy Mihály fiatal kori képeit jellemezte.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

- Barabás Miklós volt az első magyar nemzeti festőnk - folytatja Kostyál László. - A reformkorban alkotott, amikor felszínre tört a nemzeti festészet és szobrászat megteremtésének igénye. Korábban a művészeket jobbára az iparos, kézműves réteghez sorolták, ám ekkor a reform nemesség nemzeti érzülete igényt teremtett az elhivatott alkotók méltóbb megbecsülésére. A festészetben Barabás Miklós, a szobrászatban pedig Ferenczy István töltötte be ezt a szerepet. A nemzeti romantikus stílus megteremtője és legmagasabb szintű művelője, a nemzeti érzés magasba röptetője vált Barabásból. Ő volt az első művész, akit - óriási áttörésként - befogadott tagjai közé a szellemi elit.

- Úgy hírlik, hogy páratlan vizuális memóriával rendelkezett, évtizedek múltán is képes volt emlékezetből élethű portrét festeni valakiről...

- Minden bizonnyal kitűnő festői kvalitásokkal rendelkezett, ám azt se feledjük, a híres emberek köré gyakorta szövődnek legendák - reagál Kostyál László. - Vitathatatlan azonban, hogy portéit mindenki rendkívül valósághűnek ítélte. Emellett igen anyagszerűen festett, könnyeden komponált, művein nyoma sincs a nehézkességnek, képei finomak és lebegőek.

Később azonban a műkritika már kissé édeskésnek, felszínesnek ítélte műveit. Hiányzott belőlük ugyanis az a lényeglátó, realista hang, ami Munkácsy Mihály fiatal kori képeit jellemezte.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

- Úgy hírlik, hogy páratlan vizuális memóriával rendelkezett, évtizedek múltán is képes volt emlékezetből élethű portrét festeni valakiről...

- Minden bizonnyal kitűnő festői kvalitásokkal rendelkezett, ám azt se feledjük, a híres emberek köré gyakorta szövődnek legendák - reagál Kostyál László. - Vitathatatlan azonban, hogy portéit mindenki rendkívül valósághűnek ítélte. Emellett igen anyagszerűen festett, könnyeden komponált, művein nyoma sincs a nehézkességnek, képei finomak és lebegőek.

Később azonban a műkritika már kissé édeskésnek, felszínesnek ítélte műveit. Hiányzott belőlük ugyanis az a lényeglátó, realista hang, ami Munkácsy Mihály fiatal kori képeit jellemezte.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

- Úgy hírlik, hogy páratlan vizuális memóriával rendelkezett, évtizedek múltán is képes volt emlékezetből élethű portrét festeni valakiről...

- Minden bizonnyal kitűnő festői kvalitásokkal rendelkezett, ám azt se feledjük, a híres emberek köré gyakorta szövődnek legendák - reagál Kostyál László. - Vitathatatlan azonban, hogy portéit mindenki rendkívül valósághűnek ítélte. Emellett igen anyagszerűen festett, könnyeden komponált, művein nyoma sincs a nehézkességnek, képei finomak és lebegőek.

Később azonban a műkritika már kissé édeskésnek, felszínesnek ítélte műveit. Hiányzott belőlük ugyanis az a lényeglátó, realista hang, ami Munkácsy Mihály fiatal kori képeit jellemezte.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

- Minden bizonnyal kitűnő festői kvalitásokkal rendelkezett, ám azt se feledjük, a híres emberek köré gyakorta szövődnek legendák - reagál Kostyál László. - Vitathatatlan azonban, hogy portéit mindenki rendkívül valósághűnek ítélte. Emellett igen anyagszerűen festett, könnyeden komponált, művein nyoma sincs a nehézkességnek, képei finomak és lebegőek.

Később azonban a műkritika már kissé édeskésnek, felszínesnek ítélte műveit. Hiányzott belőlük ugyanis az a lényeglátó, realista hang, ami Munkácsy Mihály fiatal kori képeit jellemezte.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

- Minden bizonnyal kitűnő festői kvalitásokkal rendelkezett, ám azt se feledjük, a híres emberek köré gyakorta szövődnek legendák - reagál Kostyál László. - Vitathatatlan azonban, hogy portéit mindenki rendkívül valósághűnek ítélte. Emellett igen anyagszerűen festett, könnyeden komponált, művein nyoma sincs a nehézkességnek, képei finomak és lebegőek.

Később azonban a műkritika már kissé édeskésnek, felszínesnek ítélte műveit. Hiányzott belőlük ugyanis az a lényeglátó, realista hang, ami Munkácsy Mihály fiatal kori képeit jellemezte.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

Később azonban a műkritika már kissé édeskésnek, felszínesnek ítélte műveit. Hiányzott belőlük ugyanis az a lényeglátó, realista hang, ami Munkácsy Mihály fiatal kori képeit jellemezte.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

Később azonban a műkritika már kissé édeskésnek, felszínesnek ítélte műveit. Hiányzott belőlük ugyanis az a lényeglátó, realista hang, ami Munkácsy Mihály fiatal kori képeit jellemezte.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

- Mindez azonban nem róható fel hiányosságként, hiszen furcsa is lett volna, ha a későbarokk és a kora klasszicizmus után hirtelen, egy csapásra a népi realizmusra vált át a festészet fő sodra - érvel a művészettörténész. - Barabás Miklós képezte az átmenetet, munkássága egy rendkívül fontos láncszem, ami nélkül nem volna megérthető a 19. század festészete.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.

Barabás Miklós 200 éves születésnapja előtt kiállítással tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum, szűkebb pátriánkban pedig egy zalaegerszegi kamarakiállítást vett tervbe Kostyál László művészettörténész.