RégióArt - alkotói randevú (fotókkal)

A kiállítás - hogy is lehetne másként - a sokféleség kánonjaként szólal meg. Betérve Németh János keramikusművész domborművei és kisplasztikái adják a kellemes, harmonikus hangulati felvezetést. Továbblépve egy újabb anyag, az üveg lép be a maga szólamával, Széplaki Tiborné táljai jóvoltából. Az aktfotó (Szabó Gábor) és a szcenírozott divatkép is felcsatlakozik (Szigeti Vanda és László Edina terve), szemközt pedig Sütő Éva gyönyörű gobelinjei által a textil lép be a karba. A Sabaria - Anno című triptichon Szombathely 18. századi főterét, továbbá két másik jellegzetes csomópontját ábrázolja színpompás, élményteli derűvel. Az alkotások 1790-ből származó rézkarcok nyomán keltek életre a művész szövőszékén.

A második teremben Hadnagy György intarziái, faragásai és H. Póka Emőke csipkekompozíciói köszöntik a belépőt, a tér közepét pedig ékszertárlók uralják. Buderka Sándor rusztikus, erőteljes formakarakterrel bíró gyűrűi, medáljai ezüstben és aranyban egyaránt hatásosak, akárcsak Veres Éva redukáltabb, a geometriát jobban tisztelő hangvételű ékszerei.

A falon textiltervezők adják egymásnak a fonalat, Vető Márta játékos felhőbodorját Rákhelyi Zsófia és Drescher Edina a motívumok ritmusá-ra építő tervei követik. Az ugyancsak textiles Weisz Orsolya atmoszferikus festmény-krokikkal szerepel, amelyek színvilága bizonyára textilterveire is termékenyítően hat majd.

Geszler Mária hegedűtestű porcelánjai a rájuk égetett rajzolatokkal eltérő kultúrák, világképek kontrasztjait festik elénk; Kustár Zsuzsa három nemezmunkája pedig az ősi balladák letisztult, szimmetriába fogalmazott nyugalmával közvetít mágikus hangulatot.