Acélként tartó női barátság

A Kanizsai Kulturális Központ szervezte nyári színházi sorozat második állomására az Ivancsics Ilona vezette fővárosi Száguldó Orfeum érkezett a dél-zalai városba, az Acélmagnóliák című előadással. S mivel a társulat eddig ismeretlen volt a kanizsai közönség előtt, elsőként a csapat bemutatására kértük a művésznőt, aki négy év szabadúszás után döntött úgy, hogy a saját lábára áll.

 - A színházalapítás ötlete a marketinggel foglalkozó páromtól származik, aki szerette volna felkarolni az előadásaimat, így 2007 óta ketten csináljuk a Száguldót - árulta el Ivancsics Ilona, akiről mellesleg az is kiderült, hogy háromszoros öko-nagykövet, az egészséges táplálkozás szószólója s hobbija a kertészkedés. 


Hat nő és három év története elevenedik meg Truvy fodrászüzletében, ahol a hölgyek szerelemről, csalódásról, férfiakról és családról beszélnek
Fotó: Szakony Attila

De most inkább a szakmájáról beszél:

- Több mint tíz futó előadásunk van, s a nyarunk szerencsére nagyon mozgalmas, sok előadással járjuk az országot. Jól döntöttem, amikor a saját lábamra álltam, mert azon túl, hogy ezt a dolgot élvezem és szeretem, olyan kollégákkal és darabokban dolgozhatok, amit én választok. Huszonöt éves színészi pályafutásom során sok olyan dolog történt, amit nem szerettem, s nyilván ez is közrejátszott azon törekvésemben, hogy megkeressem a saját utamat. 

Ivancsics Ilona elmondta: pódiumszínpadon éppúgy szeret játszani, mint tökéle-tes világítású nagyszínpadon, mert szerinte a közönség mindenhol ugyanolyan. - Ha látom, hogy át tudok adni valamit a közönségnek, ha szeretik a darabot, ha olyat tudok nyújtani, amin elgondolkodnak, ha jól érzik magukat, ha nevetnek, akkor megéri csinálni. A kollégáimnak is olyan előadáshelyszíneket biztosítunk, amire igazából nem lehet panasz, így ők is szívesen jönnek. Ráadásul vidéken sokkal nagyobb szeretettel fogadja a közönség a művészeket, emberközelibb a találkozás - folytatta a társulat vezetője, hozzátéve: vidéki lányként neki a budapesti rohanás egy kicsit lélektelen. S hogy a kritikusok vagy a közönség véleményére ad-e jobban, erre egyértelmű válasz érkezett: nem a kritikusoknak, hanem a közönségnek játszanak. 

- Az elmúlt másfél évben mintegy nyolcvan előadásunk volt, s nem nyújthatunk rossz teljesítményt, mert akkor legközelebb nem fognak visszahívni. Az egész országban helyt kell állnunk, az egész országban kell, hogy megvegyék a darabjainkat. Elég széles a repertoárunk, főként vígjátékokból, mert a drámákat nem is hiszem, hogy nekünk kell prezentálnunk, azok a kőszínházakba valók. Arra törekszem, hogy minőségi előadásokat vigyünk a közönség elé, melyekben olyan gondolat is van, amit a néző magával visz, s azon később eltöpreng. Persze nevessen, érezze jól magát a produkció alatt, de otthon gondolkodjon el a történteken. Ha majd nagyon híresek leszünk, lehet, hogy egy-két, szűkebb rétegnek szóló stúdióelőadást is csinálunk, de addig is minőségi szórakoztató produkciókat hozunk létre, amibe már a próbák is beletartoznak. 

A Száguldó Orfeum kanizsai bemutatkozására a Bencze Ilona rendezte Acélmagnóliák című vígjátékkal érkezett a társulat. A darabban Ivancsics Ilona (Truvy), Balázs Andrea (Anelle), Tóth Judit (Clairee), Hűvösvölgyi Ildikó (Emily), Sára Berna-dette (Valery) és Száraz Janka (Shelby) játszott. A nagy sikerű amerikai film díjnyertes színpadi változatában hat nő és három év története elevenedett meg Truvy fodrászüzletében. A hölgyek ott beszéltek szerelemről, csalódásról, férfiakról és családról, s szinte észrevétlenül tárták fel életüket, titkaikat, sorsaikat és vágyaikat. Az acélmagnóliákról kiderült: a nehéz helyzetekben sokszor keményebbek és edzettebbek, mint a férfiak. Mert bármilyen furcsa: a nők együttes erővel mindig tovább tudnak lépni a problémákon, olyankor mutatkozik meg az igazi barátságuk.